Titusz pontosan a pészach ünnepén, 600 lovaskatona élén látta meg először az ókori kelet Pliniusz történetíró szerint legszebb városát, Jeruzsálemet. Az ambiciózus katonatiszttől apja, Vespasianus császár gyors és eredményes hadjáratot várt el, hogy ezzel is bebiztosítsa a frissen hatalomra került Flavius-dinasztia tekintélyét. Ennek érdekében négy teljes értékű légió és több tízezer fős segédcsapat vonult föl, közel kétszeres túlerőt képezve a fanatikus, zelóta ellenállással szemben. Egyikük, a XV. Apollinaris Légió Pannóniából, a mai Magyarország területéről érkezett a négy éve lángoló zsidó felkelés leverésére, míg a többi a környező provinciákból csatlakozott a 60-70 ezer fős egyesített birodalmi haderőhöz.
Dr. Grüll Tibor történész a Hit Rádió Középpont című műsorában a friss fölfedezés kapcsán elmondta, hogy mind a létszám, mind az ostromgépek tekintetében rendkívüli erővel vonult föl a Római Birodalom, amit Jeruzsálemnek és magának a Templom-hegynek a védettsége, valamint stratégiai jelentősége igazolt: „Rendkívül erős, hármas falrendszerrel volt körülvéve Jeruzsálem, ami önmagában magyarázza azt, hogy miért kellett négy légiót és számtalan segédcsapatot felvonultatni.” Hozzátette: annak ellenére, hogy a kor legnagyobb szabású és legjobban dokumentált ostromára került sor, viszonylag kevés régészeti bizonyítékkal rendelkeznek a történészek, ugyanis Jeruzsálem belvárosában csak 1967 után, a hatnapos háborút követően lehetett megkezdeni a kutatásokat, ráadásul a terület is rendkívül sűrűn lakott. Az északnyugati-nyugati hegyvonulatról érkező római seregek számára Jeruzsálem látványa egyszerre volt impozáns és félelmetes. A város ékköve, egyben fellegvára a Templom-hegy és a Szentély már igen messziről magára vonta a figyelmet fehér márványlapjaival és szikrázó arany díszítésével. „Aki nem látta Heródes templomát, még semmi szépet nem látott” – írta a babilóni Talmud, de Jézus tanítványai is hasonló véleményen lehettek, mert – mint Lukács evangéliuma írja – ugyancsak ámuldoztak annak hatalmas méretein és gazdagságán. A római légiók kezdeti csodálata később mély utálatba fordult, ahogy hónapokon keresztül folyamatosan bámulniuk kellett azt a közkatonák által egyszerűen csak „az az izé“-nek nevezett monstrumot, amiből a zsidók makacs és fanatikus ellenállása táplálkozott.
A nem csekély antiszemitizmussal feltüzelt legionáriusok útjában azonban egy olyan közel hat kilométer hosszú védelmi rendszer húzódott, amiről Josephus Flavius az írta, hogy „ha [I. Agrippa] befejezte volna a falat úgy, ahogy elkezdte, akkor a város valóban bevehetetlenné vált volna”. Ennek oka, hogy Jeruzsálemet délkeletről a Hinnom-, nyugatról pedig a Kidron-völgye határolja, meredek természetes akadályt jelentve a támadóknak. Nem véletlen, hogy minden korábbi támadás is az északi, a lankás hegyvonulatról érkezett, ahova ennek megfelelően a legerősebb védműveket húzták föl.
2017. 03.24. (XXI/12)
