hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Miért adott Jézus keserűfüvet Júdásnak? - beszélgetés A Biblia ételei könyv szerzőjével
Interjú Fráter Erzsébet biológussal
Miért adott Jézus keserűfüvet Júdásnak? - beszélgetés A Biblia ételei könyv szerzőjével

Negev- sivatag, timna Park, izrael.(Fotó: Fráter Szabolcs)

2021. 03. 31.
Egészen új megvilágításba kerülnek a bibliai történetek, ha korabeli kontextusba helyezzük őket, és megismerjük azt a kultúrát, amiben a szereplők éltek-mozogtak. Ehhez nyújt nagy segítséget Fráter Erzsébet legújabb könyve, aki botanikai és bibliai ismereteit ötvözve hozza közelebb számunkra a Közel-Kelet világát.

EZT A CIKKET MOST INGYENESEN ELOLVASHATJA. A rendkívüli helyzetre és a húsvét ünnepére tekintettel a Hetek ingyenesen elérhetővé teszi friss hetilap tartalmait. További cikkeink ide kattintva érhetőek el. Áldott ünnepet kívánunk!  

Közeledik a húsvét, a keresztény hitvilág egyik legfontosabb ünnepe – ami egyébként jogfolytonosságot mutat a zsidóság pészachi ünnepével, melynek során az Egyiptomból való szabadulásra emlékeznek. Jézus és a tanítványai is egy ilyen széderestre gyűltek össze a megfeszítés előtti estén. Ennek fényében hogyan kell elképzelnünk az „utolsó vacsorát”?

– Nagyon szépen kirajzolódik a Bibliából, hogy Jézus, aki zsidóként született, teljes mértékben követte a zsidó törvényeket és ünnepeket. Olvassuk a Szentírásban, hogy a páska ünnepére mentek fel Jeruzsálembe a megfeszítése előtti napokban.

Kifejezetten készültek az ünnepre, hiszen Jézus kérte a tanítványait, tegyék meg az ünnepi vacsorához szükséges előkészületeket. Nagyon tetszett nekem a Bibliából, hogy Jézus „várván várta” azt az alkalmat, amikor a tanítványaival elkölti az ünnepi vacsorát. Voltam már zsidó széderesten, különleges az az öröm, amit ők megélnek az ünnep kapcsán.

El lehet képzelni, hogy Jézus és a tanítványok is nagy örömmel a szívükben készültek erre az eseményre. 

Fotó: Shutterstock/ Puzzlepix
Széderesti vacsora egy jeruzsálemi zsidó családban.
 (Fotó: Shutterstock/ Puzzlepix)

A „széder” szó egyébként rendet jelent; Jézus idejére kialakulhatott már az estének az a rendje, ami ennek a méltó megünnepléséhez szükséges: ott volt a vacsoraasztalukon a keletlen kenyér, a keserűfüvek, a bor és a bárány is. Így ültek le – pontosabban ezt csak mi mondjuk, hogy ültek; valószínűleg római módra, oldalra fekve költötték el ezt a vacsorát. Ezt nevezte el a kereszténység később utolsó vacsorának, és az úrvacsora intézményének megalakulása is ehhez az eseményhez köthető. 

névjegy

Fráter Erzsébet az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai intézetéhez tartozó nemzeti Botanikus kert kurátora, a növényrendszertani gyűjtemény vezetője. Szakmai tanulmányútjai keretében számos alkalommal járt már Izraelben, és más közel- és távol-keleti ázsiai országokban. A vallásos környezetben felnőtt szakember elmondása szerint a 30-as éveiben járt, amikor őszintén megtért istenhez, innentől kezdve az életét tudatosan a teremtő útmutatásainak rendelte alá. Aktív bibliaolvasó emberré vált; a 2017-ben megjelent, a Biblia növényei, és a 2020-ban kiadott, a Biblia ételei című könyveiben szakmai és bibliai szempontokat ötvözve tárja elénk a szentföldi mezőgazdasági kultúra jellegzetességeit.

Sokáig gondolkoztam azon, hogy nem volt-e túl feltűnő a többi tanítvány előtt az a jelenet, amikor Jézus odaad egy falatot Júdásnak, ezzel jelezve Jánosnak, hogy ki árulja majd el őt. Később aztán rájöttem, hogy ez egy teljesen természetes gesztusnak számított a vacsoraasztalnál, hiszen a falat bemártása is a szertartás része volt. 

– Igen, valószínűleg Jézus a keserűfüvet mártotta be az édeskés mártásba, és adta oda Júdásnak. Hozzáteszem egyébként, nem csak a zsidó étkezés része az, hogy falatot adnak oda egymásnak, általában a keleti étkezési kultúrára jellemző a közös tálból étkezés. Az egyik kínai tanulmányutamon, a ’80-as évek közepén, még kifejezetten divat volt, hogy nekünk mint tisztelt vendégeknek a szánkba dugták a falatot. Azóta persze a kínaiak is változtak, de akkor ez még bevett szokás volt. Amikor a bibliai étkezés témáját vizsgáljuk, a megértéshez nem csak az kell, hogy az ószövetségi szokásokat átlássuk, ismerjük; nagyon jó, ha az embernek magára a keleti étkezési kultúrára is van egy kis rálátása – hiszen sok területen különbözik a mi, 21. századi, nyugati étkezési kultúránktól. 

Milyen különbségeket tapasztalt a keleti és a nyugati típusú vendéglátás között utazásai során? 

– Az ókorban az egymástól távol levő településeken az átutazó vándorokat még nem vendégfogadók várták. Valószínűleg Jézus idejében már voltak ilyen szálláshelyek, hiszen az irgalmas szamaritánusról szóló történetben olvasunk erről, de akkor sem volt ez olyan gyakori jelenség. Éppen emiatt, ha valaki bekérezkedett valahova, szinte kötelező volt vendégül látni, hiszen ha nem volt hol aludnia, nem tudott mit enni, nem tudta hol megetetni a teherhordó állatát, az komoly gondot okozott a vándor számára.

A keleti vendéglátás ezen rendkívül szeretetteljes, mások felé bizalmat sugárzó jellegének tehát ilyen alapjai vannak. 

Jártunk Iránban olyan nomád tör­zseknél, akiknek a sátraiba ismeretlenként betértünk, és végtelen szeretettel fogadtak minket.
A Bibliából is jól látható, hogyha egy vendég megérkezik, vannak vendégjogai. Adnak neki enni-inni, bizalommal befogadják a házba, bevonják az asztalközösségbe. Egyszóval méltóképpen fogadják. Az egyik ilyen történet Ábrahámhoz és Sárához kapcsolódik, amikor három vendég – utólag kiderült, hogy angyalok – meglátogatta őket. Rögtön nekiállnak főzni nekik, levágnak egy állatot, elkezdenek sürögni-forogni…

Képforrás: Kósa Emese
Képforrás: Kósa Emese

Mennyi ideig készülhetett az a húsétel, amit akkor vágtak le a vendégeknek?!

– Igen, ezen én is elgondolkoztam, hogy ma milyen türelmetlenek vagyunk, ha beülünk egy étterembe, és már fél órát kell várni az ételre. De hát milyen lehetett az a vendéglátás, aminél órákat vártak arra, hogy elkészüljön az étel! Nyilván volt idejük megbeszélni az életük dolgait. Ez is teljesen más hangulatot adott a vendéglátásnak. Az ember ilyenkor nem nézi az időt, nem nézi az órát, leül, beszélget, közben eszeget-iszogat. Fontos még kiemelni, hogy ilyenkor nem az étel-ital minőségén vagy mennyiségén van a hangsúly, nem csinálnak presztízskérdést a felszolgált ételekből. 

Ennek a hangulata a mai Európában egyáltalán nincs meg. Ma már az ember a barátjához is úgy megy, hogy előre jelzi: ekkor és ekkor fogok érkezni. 

Emellett az is teljesen elképzelhetetlen, hogy idegeneket csak úgy beengedjünk az otthonunkba. A bizalom helyett inkább a gyanakvás van az emberben: ki ő és mit akarhat?

– Így van. Egyébként ez a keleti típusú vendégszeretet még a 19. századi, 20. század eleji Magyarországon is fellelhető volt. Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy egy kisnemes úgy tudta bejárni az országot, hogy bárhova bekopoghatott – egy másik udvarházba vagy kiskastélyba –, szívesen fogadták. Egészen biztos, hogy ez a paraszti kultúrában is ugyanúgy élt, gondoljunk csak Arany János: Családi kör című versében a „béna harcfi” megvendégelésére.

Olvasna még több hetilap cikket? 1 hónapos online előfizetésünk mindössze 1800 forint. Részletekért kattintson ide.

Van, hogy azért nem értjük meg a bibliai üzeneteket a maga teljességében, mert nem ismerjük igazán azt a kort és közeget, amiben a Szentírás szereplői éltek és mozogtak. Önnek voltak „heuréka-élményei” bibliai igazságokkal kapcsolatban a szentföldi és közel-keleti tanulmányútjai során?

– Persze, mindig vannak ilyenek. Az egyik nagy élmény az volt számomra, amikor megértettem, mit jelent az, hogy „Isten báránya”. Amíg az ember nem ismeri a páska történetét, nem tudja, mit jelent az, hogy áldozati szertartás – milyen bárányt kell leölni, mi ennek a jelentősége –, addig azt gondolja, hogy a bárány egy aranyos kis állat, szép fehér szőre van, ártatlan, nem ad ki hangot, amikor megölik. Olyan tulajdonságokat kapcsolunk ahhoz, hogy Jézus az Isten báránya, ami csak a bárány tulajdonságaira utal, közben elsikkad a lényeg! 

A Jézus korabeli zsidó közösség minden tagja tisztában volt azzal, mi a páskabárány, hiszen minden évben ünnepelték. Ismerték az állatáldozat azon történetét is, amikor egy kost kapott Ábrahám, hogy azt áldozza fel a fia helyett. Teljesen más kontextusban volt számukra a bárány kifejezés. Amikor Keresztelő János elkiáltotta azt a hihetetlenül radikális üzenetet, hogy „itt van köztünk az Isten báránya”, el tudom képzelni, a hallgatóság mennyi mindenre asszociálhatott rögtön, amikor ezt meghallotta. Sokkal mélyebb értelmű jelentést hordozott. Amikor a Lélek megvilágította számomra, mit jelent az, hogy Isten báránya, abszolút heuréka-élmény volt. Emellett persze sok apróbb megértési élményről is tudok mesélni. 

Megosztana velünk egyet a „kisebbek” közül is?

– Annak idején a konkoly és a búza története kissé homályos volt számomra. A konkoly ugyanis egy szegfűféle növény, lila színű, elég könnyen ki lehet húzni a gabona közül a földből. Szóval nem értettem, miért mondja Jézus, hogy „ne húzzátok ki a konkolyt addig, amíg a búza meg nem nő”.

A konkolyperje Forrás: Wikipédia/H.Zell
A konkolyperje (Forrás: Wikipédia/H.Zell)

Egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy ez a konkoly nem az a konkoly, amit Magyarországon konkolynak nevezünk.

Károli, mikor lefordította a Bibliát, a „konkoly” kifejezést használta a gabonagyomra, mert akkoriban az volt a legelterjedtebb a Kárpát-medencében. De az eredeti szövegben nem ez szerepel, hanem a konkolyperje, aminek bojtos gyökérzete van, és teljesen összefonódik a búza gyökérzetével, nem lehet kigyomlálni úgy, hogy ne sérüljön a búza. Ennek felismerése az egész példázatot átértelmezte számomra. 

A konkoly Forrás: Wikipédia/  geograph.org.uk
A konkoly (Forrás: Wikipédia/  geograph.org.uk)

Míg a konkoly könnyen megkülönböztethető a búzától, addig a konkolyperje virágzásig szinte megszólalásig hasonlít a gabonanövényre. Mindkét gyomféle nagy károkat okozott a földeken.

A Példabeszédek könyvében olvassuk, hogy „jobb a száraz falat békességgel, mint az a ház, amely a viszály tulkaival van tele”. Mi volt egy korabeli, szerényebb költségvetéssel élő család asztalán, illetve egy pazar lakomákat szervező háztartásban?

– A hízott tulokról sok ember legfeljebb csak álmodozott, a közember ugyanis ritkán jutott húshoz. Hiába tartottak állatokat, arra inkább értéktárgyként tekintettek, nem vágták le egy hétköznapi étkezéshez. Az átlagember állatot csak ünnepi alkalommal evett. Például békeáldozat bemutatásakor a család együtt ehette meg az áldozat maradék húsát, amit a pap meghagyott. Dávid történeteiben több helyen olvasunk a katonák élelmezéséről, és ott is csak egy ízben szerepel állat a felsorolásban. A hüvelyes ételeket – lencse, csicseriborsó, lóbab – viszont annál gyakrabban tálalták fel a szegények asztalán.

A gazdagoknál ezzel szemben kifejezetten hangsúlyos szerepet kap a húsmennyiség. Salamon király napi élelmezésekor sok állatot sorol fel a Biblia, emellett gazdagabb lakomák leírásánál olvassuk, hogy levágtak egy hízott tulkot. A pecsenyék, sült-főtt húsok elsősorban a jómódúak asztalára kerültek. 

A különböző társadalmi csoportok közös étele a kenyér volt, mindenki számára a legfőbb élelmiszer.

Nekünk ezt nehéz elképzelni, mert manapság a kenyeret valamihez esszük – ha esszük egyáltalán –, akkoriban azonban éppen fordítva: a kenyér volt a főétel, és esetleg ehhez ettek valamit. (Például Ruth történetében ecetes lébe mártották be.) A kenyér mellett az étkezési zsiradék volt még anyagi helyzettől függetlenül egységes a korabeli kultúrában: az olívaolaj. 

Milyen üzenetet rejt még számunkra a fentieken kívül a bibliai étkezési kultúra?

– Ahhoz, hogy egészségesen táplálkozzunk, nem feltétlenül az egyes ételtípusok a meghatározók. Szerintem manapság inkább azzal van a baj, hogy nem természetes forrásból táplálkozunk, hanem az élelmiszergyártás termékeit fogyasztjuk, ami messze nem egyenlő azzal, hogy autentikus forrásból szerezzük be az ételeinket. Abban a korban még a tartósító módszerek is természetesek voltak (só, füst, nap); emellett a legtöbb ételt frissen fogyasztották. Nem távolról hozták, nem egzotikumot ettek, hanem azt, amit ők ott megtermeltek.

Forrás: Scolar Kiadó
(Forrás: Scolar Kiadó)

A másik kulcselem a mértékletesség. Nyilván egy királyt jobban kísértett a túlevés jelensége, mint egy közembert, gyakran megszakították ugyanis a mindennapi életet ínséges időszakok, ezért mindenki tudta jól, hogyha valamiből több van, azt el kell tárolni nehezebb időkre. Az édesség is korlátozottan állt rendelkezésükre. Növényi vagy állati mézet ettek és aszalt gyümölcsöket, nem volt az a sok-sok felesleges cukorbevitel, ami ma nagyon kísérti az embert nassolnivalók formájában. 

A természetes forrásból származó tápanyagok és a mértékletesség tehát jó alapokat fektettek le az egészséges életmódhoz. 

Mitől több a közös étkezés, mint különféle tápanyagok szervezetbe történő bevitele?

– Érdemes megnézni, hogy a közös étkezés az emberi kapcsolatokat tekintve hol helyezkedik el a rangsorban. A házastársi, szülő-gyerek kapcsolatok után nem sokkal következik az, hogy ki az, akivel jó szívvel leülünk közösen étkezni. Jézus pont ezt tette: beült az emberek közé. Rengeteg beszéde étkezés közben zajlott! A közös étkezés jelentőségét az is bizonyítja, hogy amikor Jézus bűnös emberek közé ült le enni, felháborodtak a vallási vezetők. Hiszen az együtt étkezés egyfajta kapcsolódást jelent. Természetesen Jézus nem a bűnökkel vállalt közösséget, hanem azokkal az emberekkel, akik megváltásra szorultak. 

A közös családi étkezéseknek is kiemelt szerepük van a kapcsolat fenntartásában: ez az az esemény, amikor egymásra figyelnek a családtagok, meghallgatják egymást, még az is belefér, hogy valaki butaságokat beszél, de ugyanúgy előkerülhetnek mélyebb témák ez idő alatt. Írom a könyvemben; ne fogadjuk meg azt a mondást, miszerint magyar ember evés közben nem beszél, hanem bátran beszélgessünk az asztalnál, hiszen az egy örömteli közösségi élmény! Kívánom, hogy teljen így a mi ünnepi családi ebédünk is, szeretettel figyeljünk egymásra, és beszéljünk a gyerekeknek a húsvét igazi lényegéről, Jézusról!
 

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!