Kereső toggle

Gyerekek helyett migránsokat?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben Európa még a migráció kezeléséről vitázik, a bevándorláspártiak véleményformálói már szintet ugrottak. Ők már nem a befogadásról és elosztásról beszélnek. Új elképzeléseik, új álmaik vannak. Ezeket egy szóban is össze lehet foglalni: népességcsere. Célkitűzéseik alapvető igazságok felszámolásáról szólnak, azt gondolják, okoskodásaikkal elhomályosíthatják az örök rendet.

Orbán Viktor miniszterelnök idei évértékelő beszédében bejelentett hétpontos családvédelmi akciótervével többek között a BBC is foglalkozott. A csatorna egy szakembert is meg akart szólaltatni a témában. Sarah Harpert, az Oxford Institute of Population Ageing vezetőjét találták meg, aki őszintén és szívesen mondta el ezzel kapcsolatos véleményét:

„Úgy gondolom, hogy valóban aggódnunk kell azon kormányok miatt, amelyek arra bátorítanak, hogy több gyermeket vállaljunk. Az egyik oka ennek természetesen az, hogy a Föld nem tud eltartani hétmilliárd embert, és a század közepére hárommilliárddal többen leszünk, a század végére pedig 11-12 milliárdan leszünk vagy akár még többen, mivel nagyon magas a születési ráta főleg a szubszaharai országokban, ahol az átlag 4-5 gyermek, szemben a fejlett országok kettő alatti átlagával. Tekintve, hogy az északi féltekén, de főleg Amerikában és Európában, a nyugati életstílust követő országokban nagyon sokat fogyasztunk, ezért környezetvédelmi szempontból is kérdéses, hogy jó ötlet-e bátorítani a több gyermek vállalását. Ez probléma ugyanakkor maguknak a nőknek is, szerintem nem kéne, hogy nyomást helyezzenek rájuk, hogy több gyermeket vállaljanak, mint amennyit valóban akarnak.”

Majd ehhez hozzátette: 

„Vegyük Magyarországot, ami öregszik, azaz egyre több idős ember lesz, akik a többiektől függenek. (…) Ha Magyarországon nagyon sok gyermek születik, akkor nagy számú, másoktól függő népessége lesz, méghozzá gyermekek, és azok a gyermekek, akiknek a vállalására most biztatnak, húsz év múlva kerülnek munkavállalói korba.”

Egy szakpolitikai intézkedéscsomaggal kapcsolatban természetesen meg lehet fogalmazni kritikát, lehet szakmai vagy vélemény alapon is kétségbe vonni. Erre megvan a lehetőség és a tér. Vannak, akik ezt teszik is. 

Harper megszólalása azonban ennél is tovább megy. Semmiképp sem szakmai álláspontot oszt meg. Még csak nem is véleményt. Ugyanis ő akarja megmondani, hogy mennyi lehet a Föld népessége, az anyák hol mennyi gyereket vállalhatnak, s meg akarja szabni azt, hogy melyik nemzet mekkora lehet, illetve azt is, hogy kinek hol kellene élnie. Harper azonban súlyos szereptévesztésben van. Ez ugyanis nem az ő feladata, hanem valaki másé: Istené. „A Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztotta az ember fiait, megszabta a népek határait…” (5Móz 32:8) „Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait.” (Csel 17:26) „És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” (1Móz 1:28)

Az emberiség történelme bizonyította: vannak általános igazságok, amelyekben minden ember egyetért. Ilyen alapvetés, hogy a gyerekek jelentik a jövőt. Úgy lászik, egy olyan korszakba léptünk, ahol már ezeket a józan ész által diktált alapvető igazságokat is fel akarják bontani. Azok a gyerekek, akiknek a vállalását a családvédelmi akcióterv szeretné elősegíteni, valóban húsz év múlva kerülnek munkavállalói korba. Ők lesznek a jövő magyarjai, ők alkotják majd a jövő Magyarországát. Ennek érdekében ragaszkodnunk kell az alapvető igazságokhoz, s a Harperhez hasonló „társadalmi mérnökök” okoskodásaival pedig nem szabad törődni. Végezetül a legnagyobb magyar, Széchenyi István szavaival élnénk: „Sokan azt gondolják: Magyarország volt; én azt szeretném hinni: lesz!”

Olvasson tovább: