Kereső toggle

A jóga orvosi szemmel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Legtöbben, akik jógázni kezdenek, valamilyen egészségügyi problémára keresik a megoldást.

Az egyik leggyakoribb panasz a hát- és derékfájás, ami általában az ülő és mozgásszegény életmódból, rossz testtartásból vagy túlsúlyból ered, de lehet pszichoszomatikus is. A jógát sokszor úgy állítják be, mintha egy alternatív gyógyászati módszer lenne a nyugati típusú orvoslás ellensúlyozására vagy kiegészítésére.

Valójában a jóga nem terápia, hanem alapjait az ind filozófia, Patandzsali jóga-szútrái és a hindu vallási könyvek adják. Ezek semmilyen tudományosan igazolható anatómiai vagy mozgástani ismereteket nem tartalmaznak. A jóga egy világnézet, amely nem korlátozódik az elvégzett testgyakorlatokra. Meghatározza a táplálkozást, a gondolkodást és az egész életvitelt, melynek célja a speciális jóga-tudatállapot elérése.

Gyakran összekeverik a jógát a gyógytornával, de utóbbi gyakorlatainak nincs köze a jógapozíciókhoz. A gyógytorna egy folyamatosan fejlődő tudomány, célja az egészség helyreállítása, de alkalmas a fizikai képességek fejlesztésére, sőt megelőzésre is. A gyakorlatok elméleti hátterét anatómiai, élettan-kórélettani és mozgástani ismeret, tudományos bizonyíték adja. Hároméves egyetemi alapképzéssel válhat valaki gyógytornásszá, és még további másfél év mesterképzésen mélyítheti tovább tudományos ismereteit. A gyógytornász csak hatósági engedéllyel végezheti egészségügyi tevékenységét, bármikor ellenőrizhetik, és kötelessége folyamatosan továbbképeznie magát. A gyógytorna önmagában is hatékony, de kiegészülhet szükség szerinti életmód-tanácsadással, melyhez szintén egyetemi végzettségű szakemberek – például dietetikus, pszichológus – segítségét lehet igénybe venni.

A Magyar Jógaoktatók Szövetsége honlapján az olvasható, hogy az Országos Képzési Jegyzékben a jógaoktató mint szakma nem szerepel. A tevékenység jogilag nincs szabályozva, és gyakorlásához nem kell hatósági engedély. Tehát akár alapvető anatómiai és élettani ismeretek vagy érettségi nélkül is belevághat bárki. A jógaoktatók tudását, tevékenységét szakmai hatóság nem ellenőrzi.

Bár a jóga bevallottan nem gyógymód, mégis a művelői általában a testi-lelki egészségre gyakorolt pozitív hatásokat hangsúlyozzák. Az egészségügyben kötelező tájékoztatást adni a kockázatokról és mellékhatásokról, de a jógában erről legtöbbször nem esik szó. Az elmúlt száz év legnagyobb hatású jógát népszerűsítő írásai nem tájékoztatják az olvasókat a jógázás veszélyeiről. Ezért most erre szeretnék rámutatni.

Orvosi közlemények már évtizedek óta tudósítanak jógázás okozta egészségkárosodásokról. A fellépő problémák skálája az enyhétől a maradandó egészségkárosodásig, rokkantságig terjed. Bizonyos pozíciók olyan tipikus idegkárosodáshoz vezethetnek, melynek orvosi körökben önálló neve is van (angolul „yoga foot drop”).

Az Amerikai Orvosi Szövetség lapja, a JAMA már a hetvenes években felhívta a figyelmet, hogy a jógázás növeli a sztrók (agyvérzés) kockázatát. Az agyvérzés lehet, hogy csak a gyakorlatot követő másnap következik be, ezért akár ki sem derül, hogy a jógázás volt az oka. Egy közlemény egy 28 éves nő esetét írja le, aki jógázás közben kapott agyvérzést. Az orvosok ugyan meg tudták menteni az életét, de súlyos fogyatékossága maradt.

Egy másik rangos orvosi szaklap, a British Medical Journal 2015-ben közölte egy 38 éves férfi combcsonttöréses esetét, ami azért volt érdekes, mert az illető nem közlekedési balesetben sérült, hanem a törést jógagyakorlat alatt szenvedte el. Konkrét statisztika bizonyítja, hogy a jógázás terjedésével párhuzamosan a jógasérülések miatti sürgősségi ellátások száma is évről évre nő.

A Journal of Bodywork and Movement Therapies szakmai folyóiratot 1996-ban alapították, célja a legújabb mozgásterápiás technikák ismertetése és szakmai megvitatása. Az alternatív technikákra is nyitott szakfolyóirat a klinikai bizonyítékokra teszi a hangsúlyt. Ebben a lapban jelent meg 2017-ben Evangelos Pappastól – a Sydney-i Egyetem Egészségtudományi Kar Gyógytorna Tanszékének professzora – és munkatársaitól egy tanulmány, melyben a szabadidős céllal végzett jógázás és a mozgásszervi fájdalmak közötti összefüggést vizsgálták. Azt találták, hogy a jógázók több mint 10 százalékánál jelentkezett mozgásszervi fájdalom, ezek harmadában súlyos, tartós panaszokkal. Ez az arány nagyságrenddel magasabb, mint azt korábban gondolták és az aktív lakosság körében előforduló összes sportsérülések arányához hasonlítható. A már meglévő panaszoknál pedig több mint az esetek ötödében jógázással nem javulnak, hanem súlyosbodnak a tünetek, különösen a felső végtagokon (váll, könyök, csukló, kéz).

Kockázatos a jógázás egyes szembetegségeknél is, például zöldhályog vagy súlyosabb rövidlátás esetén. Nem javasolt a jógázás annak, aki valamilyen pszichotróp gyógyszert szed (altatók, nyugatók, antidepresszánsok). De a jógagyakorlatok nemcsak akut egészségügyi problémákat okozhatnak, hanem hosszú távon olyan ízületi és gerincproblémákhoz is vezethetnek, amelynek vége akár komolyabb műtét vagy protézis beültetése is lehet.

Olvasson tovább: