Tökéletesen érthető, ha a nyugati országok vezetői nem szeretnék, ha országuk közvéleménye számon kérné rajtuk a fogságba esett katonáikon végrehajtott bestiális kegyetlenségeket. Nyilvánvaló, hogy David Cameron nem szívesen látna lefejezett brit, Angela Merkel megcsonkított német, François Hollande pedig megkínzott francia katonákat a halálszekta videóin. Az is érthető, hogy az elhibázott iraki és líbiai beavatkozás példája nyomán a nyugati politikusok ódzkodnak attól, hogy katonáikat Szíriába és (ismét) Irakba küldjék.
Ám az a helyzet, hogy ha nem szánják rá magukat, hogy nagyszabású szárazföldi hadművelettel semmisítsék meg az Iszlám Államot, akkor nem katonáik, hanem civilek százai, netán ezrei esnek al-Baghdadi tömeggyilkos terroristáinak áldozatául. Legyen világos: ha az Egyesült Államok, Franciaország, Németország és Nagy-Britannia nem hajlandó minden erejét bevetve megsemmisíteni vagy kézre keríteni az Iszlám Állam vezérkarát, az összecsapás a nyugati demokráciák és az Iszlám Állam között akkor is létrejön – Párizsban, Londonban, Washingtonban, Berlinben, Bécsben vagy éppen Budapesten. Ott, ahol al-Baghdadinak és a neki engedelmeskedő szadista bűnözőknek tetszik.
***
2015. 12. 11. (XIX/50)
