Kereső toggle

Bitcoin 2018: folytatódik az aranyláz?

A méregdrága semmi

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A legutóbbi Bitcoin írásom (Kripto aranyláz. Hetek, 2017. október 20.) óta az árfolyam két hónap alatt majdnem A háromszorosára ment fel, majd az év utolsó hetében meredeken csökkent, de az egész évet tekintve így is rendkívüli növekedést ért el a kriptovaluta. Sokan kérdezik, vajon mi ez a sztori? Normális, amit látunk? Mi várható 2018-ban? BEFektessük a pénzünket vagy ne? fektessük be? Ezekre a kérdésekre keresem én is a választ.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy egy pénznek mitől is van értéke, menjünk egy kicsit vissza az időben, és vizsgáljuk meg, hogy hogyan is alakult ki a ma használatban lévő pénz. Az emberek kezdetben mindent meg tudtak termelni saját maguk és családjuk számára, hiszen kisebb-nagyobb közösségekben (családok, nemzetségek) éltek, mezőgazdasággal, állattartással, vadászattal, halászattal fenn tudták tartani az életüket. Egyes termékeket bizonyos csoportok nem tudtak előállítani, de szükségük volt rá, így elkezdték elcserélni egymás között az árukat, ezt hívjuk árucserének.

Két nehézsége volt ennek a rendszernek, egyrészt megtalálni a cseréhez a megfelelő partnert, másrészt meghatározni a két áru egymáshoz kifejezett értékét. A fenti két problémát úgy küszöbölték ki, hogy kerestek egy olyan árut, ami általánosan elfogadott, értékálló, eltartható, könnyen szállítható, kisebb egységekre osztható és ezt az árut úgynevezett közbülső termékként használták. Minden más portékának az értékét ennek az árunak az értékében fejeztek ki, ezt hívták árupénznek. Ilyen volt például a só, de a bors és más fűszerek is.

Ilyen volt eddig a pénz

Árupénznek kiválóan alkalmasak voltak a nemesfémek is, arany, ezüst, bronz, réz. Így érkeztünk el a pénz fejlődésének következő állomásához, a fémpénzhez. Az árupénzzel szemben jelentős előrelépés volt, hiszen még könnyebb volt szállítani azokat és az értéket is jól mutatta (rá volt írva). Könnyen belátható, hogy a nemesfémek véges számban állnak rendelkezésre, nem lehet belőlük elég fémpénzt készíteni, hogy a növekvő gazdasági igényeket kielégítse, így elkezdték őket helyettesíteni más eszközökkel, ekkor készültek az első papírváltók, úgynevezett fizetési ígéretek. Az egyik fél fizetési ígéretet adott a másiknak, hogy azonnal fizet, amikor megkapja a saját árujának ellenértékét, és erről egy okiratot állított ki. Egyre több váltó került forgalomba, és később már a váltókkal is kereskedtek.

Ekkor alakultak meg az első bankok, amelyek szintén állítottak ki váltókat (innen a bankjegy szó), és kereskedtek áruval is. Egy ország fizetőeszközének egységesítésére végül az állam vette kézbe a bankjegykibocsátás egyedüli jogát (és ez így van a mai napig is). Az egykori pénzhelyettesítők rendszerének alapja a pénzintézeteknek és az államnak az a garanciavállalása, hogy a bankjegyek nemesfémre válthatók át. A mai modern pénzek úgynevezett állami rendeleti pénzek és hitelpénzek keverékei. Az adott ország gazdasági teljesítő ereje és az állam szabályozó funkciói (például a központi jegybank) határozzák meg az adott valuta (például a forint) értékét. Kérdés, hogyan értékelhetjük mindennek fényében az új kriptovalutáknak nevezett eszközöket?

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.