Kereső toggle

Merre tovább, Opel?

Mi lesz a francia kézbe került autómárka sorsa?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A gépjárműgyártás területén nem ismeretlen, még csak nem is szokatlan az, ha egy autómárka tulajdonosi struktúrájában változás áll be. A legismertebb talán a Volks-wagen-Skoda-Seat-Audi-Porsche együttműködés, de virágzik a Renault-Nissan házasság is. Nem annyira közismert viszont az, hogy a Jaguar és a Land Rover tulajdonosa 2008 óta az indiai Tata Motors autógyár, vagy például az, hogy a svéd Volvo márkát egy kínai vállalat birtokolja. Ennek ellenére történelminek nevezhető az a változás, amelyet márciusban jelentett be a General Motors.

Az amerikai óriásvállalat, a General Motors (GM) 1929 óta egyedüli tulajdonosa az Opel-gyárnak. Az amerikai irányítás alatt az Opel a legkiválóbbak közé küzdötte fel magát: a varrógépek, kerékpárok és motorbiciklik termeléséből az egyik legnagyobb európai autógyártóvá lépett elő (lásd korábbi cikkünket: A varrógéptől a rakétaautóig. Hetek, 2016. július 8.). Valóban nagy jelentőségűnek mondható tehát, hogy 88 év után a GM úgy döntött, eladja az Opelt. A vásárló a szintén nagy múltra visszatekintő francia PSA – a Peugeot-ot és a Citroënt is magában foglaló – csoport.

A két fél márciusban hivatalosan bejelentette, hogy aláírták az adásvétellel kapcsolatos szándéknyilatkozatot. A tranzakció létrejöttét még hosszú tárgyalások fogják megelőzni, amelyeken a felek megegyeznek a részletekről, és amikor ez megtörténik, akkor még az Európai Versenyhivatalnak is jóvá kell hagynia a fúziót. A vizsgálat átlagos átfutási ideje 7-11 hónap, amely ilyen nagyságrendű ügylet esetén egészen biztosan a hosszabb határidő felé fog eltolódni. Ezzel együtt a tényleges fúzió az idei évben még nem várható.

A változás első hallásra kissé szokatlannak tűnik: francia–német közös autógyártás? Az Opel vezetősége mégis üdvözli a lépést. Ezzel ugyanis végre megszűnne az a globálissá vált, a piacon nehezen értelmezhető karantén, amelybe a GM az Opelt eddig zárta. Az európai márkát ugyanis az amerikai anyavállalat lényegében nem engedte ki a világpiacra. Az pedig viszonylag szerény közgazdasági ismeretekkel is belátható, hogy a világ legnagyobb versenyét produkáló, leginkább túlszabályozott gazdasági térségében – vagyis Európában – nagyon nehéz jelentős sikereket felmutatni azokhoz a versenytársakhoz képest, akik a világpiac más részein is versenyezhetnek. A nagyszámú márkát – Chevrolet, Cadillac, Buick, Holden, hogy csak a legismertebbeket említsük – magáénak tudó GM viszont soha sem engedte meg az Opelnek, hogy Európán kívüli piacokon is rajtvonalhoz álljon, legalábbis nem jelentős mértékben. Ennek köszönhetően hiába értékesített az Opel a tavalyi évben is több mint 1,1 millió járművet Európában, nem sikerült nyereségessé tenni a termelést. Pedig az utóbbi néhány évben jelentősen átrendeződött a globális autópiac:

Ázsia nemcsak élre tört, hanem a második helyen álló amerikai régiót immár 30 százalékkal meg is haladja, és például a nagy versenytárs, a Volkswagen a világ első számú autópiacává előlépett Kínában tavaly 2 millió járművet értékesített.

Boldog franciák

A PSA-csoportnál szintén nagy az öröm, hiszen viszonylag kis összegért – a sajtóhírek szerint 2,2 milliárd eurós adásvételről van szó – egy olyan márkát nyerhetnek, amely rendkívül erős azokon a piacokon, amelyeken a franciák nem nagyon tudnak labdába rúgni. Ilyen például a két legnagyobb európai autópiac, a német és a brit, amelyeken az Opel nagyságrendileg kétszer keresettebb, mint a PSA-csoport autói, 500 ezer feletti éves értékesítési darabszámmal. Ráadásul az Opelhez tartozó angol Vauxhall két szigetországi gyárát is megkapják, ami a helyi gyártókapacitás miatt jelentős versenyelőnyt jelenthet a francia márkának is az EU-ból kiváló brit piacon történő értékesítésben. Ezenkívül a PSA-csoport általánosságban is kapacitáshiánnyal küzd, vagyis szüksége van az Opel Európában üzemeltetett 10 gyárának termelésére is. Az Opel világszínvonalú, rugalmas gyártósorai képesek a hiányzó francia kapacitás betöltésére. A harmadik terület, amely vonzóvá teszi az üzletet a franciáknak, az Opelnél lévő innováció és a műszaki megoldások, amelyek szintén hosszú távú jövedelmezőséget jelenthetnek a PSA-nak. A hagyományos autógyártáson túl ebbe beletartozik az elektromos autók fejlesztése is, amelyben a franciák nem járnak élen, az Opel viszont európai éllovas: az idén debütáló Ampera-e az elődjével ellentétben már nem hibrid, hanem teljes egészében elektromos autó, körülbelül 520 km-es hatótávval, amely minden jelenlegi versenytársét jelentősen túlszárnyalja. Annak ellenére, hogy az Ampera eddig a GM egyesült államokbeli gyártósorain készült, a nyilatkozatokból úgy tűnik, hogy a technológia – legalábbis részben – az Opelnél van, így elérhetővé válik az új tulajdonos számára is.

Egységben az erő

Ha a két gyártó valóban egyesül, akkor a Volkswagen-konszern mögött Európa második legnagyobb járműgyártó vállalatává válik az új csoport, összesen 17 százalékos piaci részesedéssel. De ami még ennél is fontosabb, hogy a méretből fakadóan jelentősen csökkenhet a gyártási költség. Ez elsősorban a közös beszerzés révén valósul meg – a nagyobb tételben vásárolt alapanyagok kedvezőbb áron érhetőek el –, de a költségeket csökkenti a közös gyártás és fejlesztés is. Carlos Tavares, a PSA-csoport vezérigazgatója a bejelentés során hangsúlyozta, hogy a tulajdonosváltás nem érinti az Opel márka piaci pozicionálását: az Opel továbbra is német márka marad, német technológiával, német irányítás mellett. Aláhúzta, hogy nem terveznek gyárbezárásokat, sem elbocsátásokat, amit azzal a gesztussal is nyomatékosított, hogy az aláírás vállalaton belüli bejelentése során külön-külön üdvözölte a videókonferenciához csatlakozó összes gyártómű, beleértve a magyar szentgotthárdi motorgyár dolgozóit is. Hasonlóan nyilatkozott az Opel vezérigazgatója Dr. Karl-Thomas Neumann is: „az Opel továbbra is Opel akar maradni”, majd hozzátette, hogy a PSA-csoporttal együtt lehetőség nyílik egy valódi európai bajnok létrehozására az autógyártás területén. Mindkét oldal külön kitért arra is, hogy az együttműködés a német és a francia gyártó között nem új keletű. Öt évvel ezelőtt kezdődött az a GM–PSA kooperáció, amely a gyártáshoz szükséges alapanyagok beszerzésének összehangolásával sikeresen érte el a költségek csökkentését, majd három évvel ezelőtt megállapodtak két közös modell kifejlesztésében. Ennek eredménye a genfi autószalonon debütáló Opel Crossland X, valamint az idei évben az Év Autója címet elnyerő Peugeot 3008, amelyet az év végétől Opel Grandland X néven is fognak forgalmazni.

A jövő tehát már az előtt elkezdődött, hogy a múlt teljesen lezáródott volna. Néhány érdekes kérdés azért még így is marad, például az, hogy a GM valóban feladja-e Európát, már ami a nagy darabszámú eladást produkáló szegmenst illeti – amelyben az Opel is versenyez –, vagy esetleg visszahozza a három évvel ezelőtt viharos gyorsasággal kivezetett Chevrolet márkáját. Akkor a Chevy kivonulásának indoka éppen az volt, hogy ne legyen fölösleges verseny a két GM-márka között ugyanazoknak az ügyfeleknek a kegyeiért. Ez elvileg elképzelhető, ahogyan az is, hogy a GM esetleg más európai márka felvásárlásában gondolkodik – a Fiat egy ideje több gyártó felé is kínálja magát. Mindenesetre a hivatalos nyilatkozatok egészen más irányba mutatnak: az Opel eladását követően csak a prémium szegmensbe tartozó Chevrolet Camaro, Corvette és a Cadillac márkák képviselik majd az amerikai gyártót az öreg kontinensen. Ez egy egészen új, szokatlan üzletpolitikai irányt jelenthet a GM-nél: a globalitás háttérbe szorulását a profitabilitás érdekében. Így válik lehetségessé az a néhány éve még elképzelhetetlen helyzet, hogy a GM feladja a cégcsoporton belül 11 százalékot kitevő európai márkáját, nem törődve azzal, hogy az autógyártók sorában elveszíti ezzel a 3. helyét is – nem is olyan régen még az első helyen állt – annak érdekében, hogy azokra a területekre tudjon fókuszálni, ahol nagyobb nyereséget tud elérni. Az autógyártásban ez felér az amerikai elnökválasztáson győztes Donald Trump által hozott változásokkal.

Brexit Opel-szemmel

Korábban a GM az Opel számára  kötelezően előírta a 2016-os esztendőre a nyereségesség elérését, mivel korábban tíz évig veszteséges volt.

A cél elérése azonban nem sikerült. Hiába hozta tavaly az Opel az elmúlt tíz év legjobb eredményeit, a Brexit 300 millió dollárt vitt el, elsősorban a GBP/EUR árfolyam drámai zuhanása miatt. Ráadásul a brit piacon vásárolják a legtöbb Opelt Európában – egész pontosan a helyi

Vauxhall márkanév alatt –, nagyjából évente 300 ezret, az EU-s kiválás miatt azonban a britek visszafogták hosszú távú kiadásaikat, így az autóeladások számának jelentős csökkenése 2016 második felében szintén érzékenyen érintette a német gyártót. A GM a német márka eladása mellett döntött, ezzel máris megvan a Brexitnek az első európai szintű gazdasági hatása.