Kereső toggle

Egy mindenkiért, mindenki magáért

A Wall Street-i ügyvédek titokzatos klubja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ez a társaság gyakorlatilag nem is létezik: nincs külön neve, nincs rögzített tagsága, és évente maximum egyszer ülésezik. Ennek ellenére ők a világ legbefolyásosabb bankházainak dolgozó és azokat képviselő ügyvédek, jogászok, akik maguk is több milliárd dolláros döntéshozatalok résztvevői.

Az elmúlt két évtizedben rendszesen összejönnek a „nagyok”, például Svájcban, a gyönyörű Vierwaldstätti-tónál, New York közelében, vagy – ahogy idén tették – a versailles-i Trianon Palace luxushotelben, alig két kilométerre XIV. Lajos hajdani rezidenciájától. A Barclays, a Citigroup, a Goldman Sachs, a Deutsche Bank, a JPMorgan Chase mind rendszeresen képviselteti magát ezeken az eseményeken.

Legutóbbi, májusi találkozójukról gyűjtött értékes infomációmorzsákat a Bloomberg egyik friss riportja is. Néhány – nevének elhallgatását kérő – résztvevő a Bloombergnek elmondta: ezeken az összejöveteleken általában olyan alapvető, kardinális témákkal foglalkoznak, mint hogyan menedzseljék a jogászok kapcsolatukat a banki igazgatótanáccsal, vagy hogy a jogi (compliance) munkatársaknak is illene már extra juttatásként részvény-opciókat kapniuk.

Idén azonban feltételezhetően egy konkrét ügy miatt gyűltek össze. Alig egy évvel ezelőtt ugyanis Rohan Weerasinghe, a Citigroup jogtanácsosa olyan döntést hozott néhány hírhedt CDS-ügylettel kapcsolatban (Credit Default Swap, kockázatfedezésre szolgáló pénzügyi művelet), amely aztán közel 1,9 milliárd dollárjába került a többieknek. A befektetők és néhány szervezet ugyanis bíróságon támadta meg a hitelintézeteket mondván, hogy szándékosan összejátszottak a CDS-piacon, hogy csökkentsék a kockázataikat, és növeljék a profitjukat. Ilyen esetekben a nagybankok általában intenzív információmegosztásba kezdenek, összehangolják a jogi állásfoglalásaikat és védelmüket. Ám néhány év gyakorlat után már a másik oldalon ülő jogászok is profik abban, hogyan osszák meg ezt a „nagy egységet”. Először is arra törekednek, hogy egyikükkel megegyezzenek, ami implicit nyomást helyez a többiekre is. Íratlan szabály ugyanis, hogy aki utoljára reagál, az fizeti a bírságból a legtöbbet. Ilyenkor ugyanis  – egy jogi séma szerint – hiába találják úgy a bíróságon, hogy az adott vádlott csak részben felelős a történtek miatt, a végén az egészet a nyakába varrhatják.

Ebben a CDS-ügyben a Citigroup volt az első nyúl, amelyik kiugrott a bokorból. Tavaly nyáron Rohan

Weerasinghe 60 millió dolláros kártérítésben egyezett meg a szabályozókkal. Ezt aztán követték a többiek is: mivel a JPMorgan Chase zárta a sort, az ő számlájuk már 595 millió dollár volt.

A Citigroup barátságtalan döntése összerántotta a jogászklubot. Maga Rohan Weerasinghe is ott volt, ám a kollegiális légkör nem engedte, hogy bárki is durva kritikával illesse őt a döntése miatt. (Hiszen maguk is ezt tették volna, ha gyorsabbak és okosabbak.) „Most viszont tisztában vannak azzal, hogy erősebbek együtt, mint megosztva – mondja Dan Brockett, az ügy veszteseinek egyik vezető jogi képviselője. – De minden jogtanácsosnak megvan a maga bizalmi feladata. Elsőként mindig az őt fizető bank érdekei szerint fog eljárni.”

Az éves jogásztalálkozó ötlete egyébként Robert Mundheimtől származik. Ő a hetvenes években a pénzügyminisztérium jogtanácsosa volt, majd némi kitérő után (ekkor egy jogi egyetem dékánja volt) a bankszektor jeles képviselőinél dolgozott (Salomon Smith Barney, Wells Fargo stb.). Ma is Mundheim a főnök, és gyakorlatilag ő határozza meg, hogy milyen bankok milyen tudású képviselői vehetnek részt ezeken az elitrendezvényeken. Így mindig „népszerűek” azok az intézmények, amelyek rendszeresen szövetségi vizsgálatokkal küzdenek, vagy éppen csoportos keresetekkel néznek szembe a bíróságokon. Az említett CDS-ügy mellett ugyanis fizettek ők már hasonló összegeket a közelmúltban valutaárfolyamok és kamatlábak feltételezett manipulációja miatt is.

A Bloomberg információ szerint most néhányan a bizalom megtörése miatt panaszkodnak jogászkörökben. Ám ezt sem Weerasinghe, sem Mundheim nem volt hajlandó kommentálni. (Mint ahogy a találkozó feltételezett résztvevőinek jelenlétét sem erősítette meg hivatalosan egyetlen bank sem.) A Bloomberg informátorai szerint az idei találkozón olyan javaslatok merültek fel, mint hogy egy hasonló csoportos jogi ügy esetén 60 napos moratóriumot szabnak egymásnak, amikor is deklaráltan a közös megoldásra törekednek, és addig senki sem kezdi el a maga útját járni. Továbbá, ha valamelyik jogtanácsos egyéni egyezségre adja a fejét, minden kapkodást megelőzendő 48 órával előtte tájékoztatnia kell erről a kollégáit is. Most persze mindenki arra kíváncsi, hogy mi marad ebből a jövő évi találkozóig.