Kereső toggle

Elkábított dolgozók

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ingyenebéd, szundiszoba, tornaterem, mosoda, különbusz. A lista alapján sokan gondolhatják, hogy a tech-világ nagy nevű, divatos vállalatai - legyen az egy feltörekvő startup vagy akár egy óriási software cég - valóságos édeni körülményekkel várják a munkavállalókat. A The Economist friss cikke azonban most „a Paradicsom sötét oldalát" vizsgálja: az éjszakába nyúló túlórákat,
a rengeteg stresszt, a kilátástalanságot, az elszigeteltséget és a kamu juttatásokat.

Való igaz, bizonyos cégeknél az alkalmazottak korlátlan mennyiséget fogyaszthatnak exkluzív szakácsok főztjeiből, napközben pedig akár „ejtőzhetnek” is egyet. Munka után eljárhatnak a cég saját edzőtermébe, hogy az ingyenes jógaórákról már ne is beszéljünk. Nap végén a munkahelyi tisztítóba beadhatják a szennyest, majd a céges járattal egyenesen hazáig buszozhatnak. Igaz is, minek egyáltalán hazamenni, ha itt teljes ellátást kapnak?

A kérdés jogos. A technológiai iparág kétségkívül fantasztikus sikerekkel és felemelkedési lehetőségekkel kecsegteti már a pályakezdőket is. Ezt bizonyítja, hogy a negyven év alatti milliárdosok közel fele a technológia világában forgolódik. A kiemelkedő juttatások sem a véletlen műve, hiszen a technológiai vállalatok eredményessége hatalmas mértékben függ az alkalmazottaktól: ők jelentik lényegében a cég egyetlen, igazi erőforrását. Éppen ezért éles harc dúl a cégek között a dolgozókért, ami a 2000-es évek eleji digitális forradalom óta csak egyre intenzívebbé vált. A technológia robbanásszerű fejlődése átrajzolta a gazdasági erőviszonyokat, és olyan cégek váltak a világ vezető vállalataivá, mint a Google vagy a Facebook – írja a gazdasági hetilap. Ezek az óriások pedig úgy próbálják megszilárdítani gazdasági pozíciójukat, hogy komoly összegeket fektetnek kutatás-fejlesztésbe (K+F), és egyre több piacra próbálnak betörni.

A Google-nél jelenleg hatvanezren dolgoznak, vagyis az elmúlt öt évben 157 százalékkal nőtt a dolgozók létszáma. A kisebb startupok szintén mindent megtesznek, hogy magukhoz csábítsák a tehetséges szakembereket, de más iparágban tevékenykedő termelő cégek is egyre több programozót és informatikust alkalmaznak. Például a GM, a Ford, a Nissan és a Toyota már saját kutatóközpontot is létesített a Szilícium-völgyben.

Mindezek a folyamatok csak tovább erősítik a munkavállalókért vívott küzdelmet, és jobbára az egekbe emelik a béreket. A legnagyobb cégek elképesztő nagyságú és minőségű központokat építenek ki, hogy még vonzóbbá váljanak. Az Apple új telephelyét most 260 ezer négyzetméteresre bővíti, míg a Google új irodái egy óriási és látványos üvegdóm alá kerülnek. De a kisebb cégek sem maradnak ki a versengésből: az Uber és az Airbnb például már sikeresen átcsábította magához a Google legjobb szakácsait.

A magas fizetést és presztízst biztosító karriernek azonban ára van. Egy mértékadó felmérés szerint korántsem biztos, hogy egy szofverfejlesztői vagy mérnöki karrier garanciát jelentene a boldog és elégedett munkavégzéshez - írja a hetilap. A dolgozói elégedettséget vizsgáló kutatásban ötezer munkavállaló vett részt különböző iparágakból. Az eredmény szerint a tech-iparágban nagyon sok dolgozó érzi magát idegenül, csapdába esve és alábecsülve a munkahelyén. A tech-cégeknél dolgozók csupán 19 százaléka mondta azt, hogy élvezi a munkáját, és csak 17 százaléka érzi úgy, hogy a munkáját meg is meg is becsülik. Míg a marketing és pénzügy területén dolgozók közül minden második érzi úgy, hogy világos karrierút áll előtte, a technológiai cégeknél ez már csak a dolgozók 36 százalékára igaz – olvasható a The Economistban. Sőt, az itt dolgozóknak alig több mint negyede érti a cége céljait és „vízióját”, míg más vállalatoknál ez az arány jóval magasabb, 43 százalék. A „tekik” közül 47 százalék nyilatkozta azt, hogy jó kapcsolatot ápol a kollégáival, míg más közegben ez 56 százalék volt.

Gerald Ledford, a dél-kaliforniai egyetem senior kutatójának szavaival élve a cégek aranybilincsekkel láncolják az asztalukhoz az alkalmazottakat. Az extravagáns juttatások közül néhány ráadásul csak illúzió: „A »vegyél ki annyi szabadságot, amennyit szeretnél« szlogen valójában azt jelenti, hogy »próbálj csak meg annyi szabadságot kivenni, amennyit szeretnél, ha mersz«. És akkor ott vannak még az olyan baljósan hangzó juttatások, mint a petesejt-befagyasztás pénzért, amiről még az is elképzelhető, hogy a jövőben nem opció, hanem elvárás lesz” – tette hozzá. (A Facebook 20 000 dollárt biztosít női alkalmazottainak, ha azok hajlandóak lefagyasztani a petesejtjüket.)

A ma divatos technológiai cégek kegyetlen társadalomképet festenek: itt az egyén pozíciója, megítélése leginkább a teljesítményétől függ. Egy jó szoftver-kódíró akár 10 000-szer (!) többet érhet, mint egy átlagos. A legtehetségesebb munkavállalókért csillagászati összegeket is kicsengethet a munkáltató, ha félő, hogy máshonnan jobb ajánlatot kapnak. A Google állítólag 3,5 millió dollárt ajánlott fel az egyik sztármérnökének, hogy az ne menjen át a Facebookhoz. Az pedig 3 milliárd dollárt fizetett az Instagramnak, hogy kölcsönkérje 13 alkalmazottját.

Az induló tech-startupok úgy igyekeznek átcsábítani a tehetséges dolgozókat, hogy részesedést kínálnak nekik a cégből. Gyakran kiderül azonban, hogy a hőn áhított vagyonból végül nem látnak semmit. Arról nem is beszélve, hogy a startupok többségénél nem is beszélhetünk olyan kézzel fogható nyereségről, amit szét lehetne osztani. Abban reménykedni pedig, hogy majd legközelebb őket fogják 1 milliárd dollárért felvásárolni, bizonytalan, mint a kutya vacsorája. (A Gilt Group nevű e-kereskedelmi céget például 250 millió dollárért vette meg a Hudson’s Bay Company, holott korábban a társaságot 1 milliárd dollár felettire becsülték.) A befektetetett tőkének tehát itt is kíméletlenül meg kell térülnie, így az álommelóról végül kiderül, hogy nem több egy újabb húzós és bizonytalan állásnál.