Kereső toggle

Kínai szupergazdagok

Akiknek a pénz nem érték

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Gondolkozott már azon, milyen lehet gondtalan gazdagságban élni úgy, hogy mindent megkaphat, amit csak akar? Valószínűleg mindnyájan álmodoztunk már erről, ám azok számára sem teljesen felhőtlen az élet, akik ezt az álmot valóságként élik meg. Kína második generációs gazdagjai különösen nagy társadalmi megvetésnek örvendenek az utóbbi időben, amire – többek között – nagyszabású szexpartikkal és pénzégetős fotókkal szolgáltak rá – olvasható a Bloomberg oldalán. A több tízezres „fuedrai”-generáció immár a kínai kormánynak is komoly fejtörést okoz, mivel egyre sürgetőbb kérdéssé válik az első generációs üzletemberek és kormánytisztviselők megfelelő utánpótlása.

„Csupán azt tudják, hogyan kell mutogatni a vagyonukat, de vagyont létrehozni már nem képesek” – írta az ország második generációs „kőgazdagjairól”, kínaiul fuedrairól a kínai Kommunista Pártnak dolgozó United Front Work Department elnevezésű ügynökség (UFWD). Erre a mutogatásra leginkább az internetes közösségi oldalakon kerül sor, ahol a szupergazdag kínai szülők gyerekei egymást felülmúlva igyekeznek vagyonukkal pózolni, dicsekedni. Ez természetesen nem kis felháborodást okoz a kínai internetezők körében, akik ezeknek a páváskodásoknak első számú tanúi a Weibo online közösségi oldalon, a Twitter kínai megfelelőjén. „Undorító, hogy egy bagázs gazdag fuedrai így mutogatja a csinos kis életét”– írta egy Weibo-felhasználó.

Wang Sicong, Kína leggazdagabb emberének a fia a kutyája, Keke számára is üzemeltet egy Weibo-profilt, ahova nemrégiben feltöltött egy fotót, ahogy Keke két arany Apple Watch-csal pózol a két elülső lábán. „Olyanok ők, mint Paris Hilton az amerikaiak számára 10 évvel ezelőtt, csak jóval kevesebb stílusérzékkel” – írta a fuedrai-fiatalokról a helyi sajtó.

A kínaiakban, részben a hosszú kommunista uralomnak köszönhetően, mélyen benne van a gazdagokkal szembeni előítélet, amit a fuedrai-jelenség csupán felerősít. A fuedrai-generáció tagjainak nemigen képvisel értéket a pénz, hiszen nem ők dolgoztak meg érte, csupán némi kárpótlásként kapták munkamániás szüleiktől, akik nem szántak rájuk sok, illetve sok esetben semennyi időt sem a gyerekkoruk során. Christopher Beam, a Bloomberg újságírója szerint ez javarészt annak tudható be, hogy ezek a szülők a Kulturális Forradalom idején születtek és nevelkedtek, ahol minden a túlélésről szólt, és csak a legszívósabbak maradhattak talpon Mao Ce-tung kegyetlen tisztogatásai során. A fuedrai szülei viszont Mao halála után azon szerencsések közé tartoztak, akik alaposan megtollasodtak a 80-as évek privatizációja alatt, nem ritkán korrupció segítségével. A szülők viszont elfeledkeztek gyermekeikről, s a fuedrai egy elhanyagolt generáció lett, akiknek nem maradt más vigaszuk, csak a pénz és a kicsapongás.

Luxus és dögunalom

Hogy egy példával illusztrálja, Beam bemutatja nekünk Jason Zhangot, egy pekingi gazdag ifjút, akit a szülei még óvodás korában internátusba adtak, holott ők maguk is ott éltek az intézmény közelében. Zhang kompenzációként mindent megkapott, amit csak akart. A huszonkét éves Jason unalmában Uber-sofőrnek állt, így most az éjjeli órákban gyanútlan fuvarra várókat (és szándéka szerint forróvérű hölgyeket) kápráztathatja el sötétkék Maserattijával, amikor megjelenik mint taxis. Amikor a Bloomberg újságírója hallott Jasonről, rögtön felvette vele a kapcsolatot egy kínai közösségi oldalon keresztül, hogy „összehozzanak egy találkozót”. Jason a megkeresésre egy fotóval válaszolt, amelyen számos lengén öltözött hölgy volt látható a „legjobb prostik Pekingben” felirattal. Az újságíró gyorsan tisztázta, hogy ő egészen másfajta találkozóra gondolt, így végül egy kávézóban ültek le interjút készíteni. Itt aztán kiderült, hogy Jason Zhang egy médiavállalatnál dolgozik, habár nem tűnt túl elfoglaltnak. Az USA-ban tanult, de a kaliforniai golf akadémiáról két év után kirúgták. Az interjú idején egy 5500 dolláros IWC Schaffhausen óra volt rajta, de elnézést is kért miatta, mert a „drága óráját” épp elveszítette. „Mennyi pénzed van?” – kérdezte az újságíró. „Nem tudom, de több, mint amennyit el tudok költeni” – válaszolta Jason.

Wang Daqi, aki maga is a fuedrai tagja, nemrég egy könyvet jelentetett meg a környezetében megélt tapasztalatokról. Saját szüleiről úgy nyilatkozik, hogy rendkívül kemény, hideg emberek. Nehéz közel kerülni hozzájuk, és még mindig magukon hordozzák a Kulturális Forradalom kegyetlenségét. Wang szerint a fuedrai nagy költekezései mögött nem más áll, mint az a trauma, hogy egy kielégítetlen gyerekkorban volt részük, így egyik fő céljukká válik, hogy ezt kárpótolva meghosszabbítsák a gyerekkorukat. Mindemellett súlyos bizalmi problémákkal is küzdenek. „Nincs, akivel őszintén beszélhetnek a kérdéseikről, így többnyire a partikba menekülnek, holott inkább rehabilitációs kurzusokra lenne szükségük” – állapítja meg Wayne Chen, egy szintén második generációs sanghaji befektető.

Mindez természetesen nem lehet elég indok a viselkedésükre, ahogy erre a kínai elnök, Hszi Csin-ping is felhívta a figyelmüket, felszólítva őket arra, hogy gondolkodjanak el vagyonuk forrásán, és tanulják meg, hogyan kell megfelelően kezelni a gazdagságukat. Ez a szocializációs probléma ugyanis gyakorlatilag onnan ered, hogy soha nem találkoztak náluk szegényebb honfitársaikkal. Kiskoruktól kezdve elitiskolákba jártak, teljesen elzárva a rideg valóságtól. Így mind a filantrópia, mind a társadalmi felelősségvállalás teljesen ismeretlen fogalom a számukra.

A fuedrai rendszeres botrányai viszont már a kormányra is rossz fényt vetnek, hiszen komoly tisztviselők, köztiszteletben álló polgárok gyerekeiről van szó, akik rendszeresen megússzák az általuk generált káoszt a szüleik pozíciója miatt. 2012-ben például a kormánynak nagy nehézséget okozott egy ügy elsimítása, amiben egy magas rangú kormánytisztviselő fia karambolozott, vele együtt az autóban lévő három, jobbára meztelen lány súlyosan megsebesült, míg ő éle-tét vesztette.

Vissza az iskolapadba!

A kínai kormány a folyamatos botránysorozatnak köszönhetően 2015 júniusában úgy döntött, hogy 70 nagyvállalat örökösét egy kötelező előadássorozatra utalja be, ahol minden egyes késésért ezer jüan, azaz körülbelül 43 ezer forintnyi bírságot kell fizetni. A tanfolyam célja az volt, hogy Kína jelentős vállalatainak leendő vezetőit a hagyományos kínai értékekre, üzleti kultúrára oktassák, valamint tudatosítsák bennük a felelősséget a szegényebb rétegek iránt, és megismertessék őket a jótékonykodás fogalmával.

Nem csupán a kormány, hanem számos szervezet és befolyásos személyiség kezd ráébredni Kína-szerte, hogy mit is veszthet a kínai társadalom és a gazdaság, ha a fuedrai-generáció szívét nem térítik vissza minél előbb a kínai néphez és a kormányhoz. Aggasztó adat, hogy az iparmágnások és szupergazdagok gyerekeinek 70 százaléka külföldön, többnyire az Egyesült Államokban végzi tanulmányait, s hazatérve Kínába nem szeretnék tovább vinni szüleik cégbirodalmait. A Boston Consulting Group (BCG) szerint sok fuerdai menekíti külföldre a vagyonát (2013 során mintegy 450 milliárd dollárt), mert hosszú távon a külföldi állampolgárság elnyerése a céljuk. A BCG kutatása szerint 2013-ban az érintettek 64 százaléka emigrált már vagy szándékozott végleg külföldre távozni.

Az egykeséget évtizedeken át gyakorlatilag kötelezővé tevő kínai kormánypolitika következtében ez igencsak elkeserítő lehet a szülők számára, akik így nem tudják a családban tartani a vagyonukat. De ez a gazdaság jövője szempontjából is tragikus, mivel a magánkézben lévő vállalatok 85 százalékát ezek a családok irányítják. Az UFWD jelentése szerint a fuedrai „elpárolgása” 10 éven belül komoly recessziót okozhat a családi vállalkozások 75 százalékának.

Ha szól a lelkiismeret…

Egy másik érdekes jelenség, hogy az Amerikában nevelkedett és művelődött kínai fiatalok nem szeretnének a korrupt kínai kormány játékaihoz asszisztálni. Kelly Zhong, egy üdítőgyártó cégóriás örökösnője hatalmas port kavart a nyilvános bejelentésével, miszerint ő nem hajlandó kiegyezni a kormánnyal, valamint komolyan fontolgatja, hogy a Wahaha-konglomerátum teljes tevékenységét külföldre helyezi át. Martin Hang, habár maga is a fuedrai része, egyike azoknak, akik belátták, hogy mekkora tétje van Kína második generációs gazdagjai jó útra térítésének, s miközben apja vállalatát vezeti, megalapította a Relay China Elite Associationt, a kínai elit utánpótlásáért dolgozó szervezetet. Céljuk nem más, minthogy a fuedrai tagjai hajlandóságot mutassanak az örökségük továbbvitelére, valamint igyekeznek újratervezni a fuedrai hírhedt arculatát: szeretnék, ha második generációs vállalkozók válnának ebből a rétegből. Egyre többen ismerik fel a tengerentúlról is, hogy milyen kulcsszerepet játszhat az eddig elhanyagolt és megvetett fuedrai-réteg. Így van ezzel Peter Cuneo amerikai üzletember is, aki Kína-szerte hathetes tanfolyamokat rendez a gazdag örökösök számára, hogy megfelelő tudást szerezzenek a vállalatok vezetése terén annak érdekében, hogy majd a lelassult gazdasági növekedés idején is sikerre tudják vinni azokat.