Kereső toggle

Nem vénnek való ország

A kanadai bevándorlási politika sajátosságai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Volt idő, amikor a kanadai bevándorlási rendszer arról volt híres, hogy az ide emigrálók képzettségük és tehetségük révén könnyen a társadalom hasznos tagjaivá válhattak. Ma már viszont csak azokat a fiatalokat várják tárt karokkal, akik biztos állásajánlattal is rendelkeznek. A rokonaikhoz költözni kívánó időseket pedig jobbára elutasítják – írja a The Economist legújabb elemzése.

1967-ben Kanada volt az úttörője annak a bevándorlási politikának, amely úgymond „sutba dobta a diszkriminációt és az előítéleteket”. Az elbírálásnál ugyanis teljes mértékben figyelmen kívül hagyták a bevándorlók származását és faji hovatartozását. Ehelyett az illető iskolázottsága, angol és francia nyelvtudása, valamint munkatapasztalata volt a kedvező megítélés fokmérője. Az új módszer eredményeképpen az addig domináns európaiakat fokozatosan kiszorították az ázsiai bevándorlók. Ez a fajta érték- és tehetségalapú emigrációs politika forradalmi volt abban az időben. Több ország, köztük Ausztrália, Új-Zéland és Szingapúr is átvette a kanadai modellt, Európában pedig még a radikális, bevándorlás-ellenes politikusok is elismeréssel beszéltek a módszerükről.

Kanada még ma is viszonylag felvilágosultan áll a bevándorlás kérdéséhez. A jelenleg kormányzó Kanadai Konzervatív Párt pedig az egyetlen jobboldali szervezet a nyugati világban, amely ezt támogatja. Miközben Európában több ország is azt tervezi, hogy végleg bezárja kapuit a bevándorlók előtt, addig Kanada éppen nemrég emelte meg a jövő évre tervezett emigráns célszámot 265-ről 285 ezerre. A bevándorlási miniszter, Chris Alexander nagy felháborodásra számított az októberi bejelentést követően, ám ez elmaradt. „Az emberek is úgy gondolták, hogy ez a helyes irány” – értékelte a reakciókat.

Ám a kanadai politika sem a régi már! A 2006 óta kormányzó konzervatívok ugyanis fokozatosan áttették a hangsúlyt a tehetség alapú megközelítésről a kereslet vezérelte szempontokra. Idén január 1-jén pedig a kormány még tovább ment: az újonnan bevezetett „Gyorsított Belépési Rendszer” (Express Entry) révén az állandó letelepedésre is sokkal nagyobb eséllyel pályázhatnak a biztos állásajánlattal rendelkezők. Bár több racionális érv is szól az új modell mellett, mégis sok kritikus attól tart, hogy a pusztán üzleti szempontok által vezérelt rendszer sokkal kiszolgáltatottabb lesz a csalásokkal és a diszkriminációval szemben.

Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az agyondicsért régi modell sem működött tökéletesen. Habár a betelepedőknek nem kellett tartaniuk a negatív megkülönböztetéstől a hatóságok részéről, később, a munkahelykeresés során  lépten-nyomon szembesülniük kellett vele. A munkáltatók ugyanis gyakran nem ismerik el azokat a végzettségeket, amelyeket külföldön – különösen Európában – lehet megszerezni. Sok külföldi orvos emiatt végül taxitársaságoknál kötött ki mint sofőr, az építészek jó része pedig kis boltokban kiszolgálóként kereste a napi betevőt. Nem csoda, hogy a bevándorlók munkanélküliségi rátája ma is 50 százalékkal magasabb, mint a Kanadában született dolgozóké.

Egy olyan rendszer viszont, amit munkáltatók irányítanak, éppen ezeken a problémákon segíthet – állítják a változtatások hívei. „Ha az egyetlen szempontunk az, hogy a bevándorlást összehangoljuk a gazdasági érdekekkel, akkor egy munkáltatói rendszer jó megoldásnak tűnik” – mondja erről Madeleine Sumption, az Oxford Egyetem Migrációs Megfigyelőközpontjának vezetője.

A Kanadai Konzervatív Párt egyszer már próbálkozott is a bevezetésével – kevés sikerrel. A kormány a program keretében drasztikusan megnövelte az átmenetileg bevándorolni vágyó munkavállalók számát. Ez volt ugyanis az egyetlen módja annak, hogy betöltsék azokat az alacsony képzettséget igénylő álláshelyeket, amelyeket a kanadai lakosok nem szívesen vállaltak el. A rendszer azonban nem úgy működött, mint ahogy tervezték. A munkaadók ugyanis sokszor éhbérért dolgoztatták a munkásaikat. Az egyik bank például elbocsátotta hatvan dolgozóját, majd szerződést kötött egy beszállítóval, aki vállalta, hogy olcsó külföldi munkásokat szerez azok helyettesítésére. A kormány emiatt tavaly nyár óta szigorúan korlátozza az ideiglenes munkavállalói engedélyhez folyamodók számát.

Az újévi Express Entry nevű program tehát már a második kísérlet. Lényege, hogy minden gazdasági bevándorlót egy 1200-as skálán helyeznek el. Aki rendelkezik állásajánlattal, az máris megkapja a pontok felét, vagyis 600-at. Akik magasabb pontszámot érnek el, azok pályázhatnak állandó letelepedésre. Akiknek a pontszáma nem elég magas, azokat egy külön listán gyűjtik, ahonnan a kormány és a munkáltatók még mindig válogathatnak. Ez a rendszer – a várakozások szerint – segíteni tud abban, hogy a mérnökök, informatikusok és egészségügyi szakemberek végre a képzettségüknek megfelelő szakmában helyezkedjenek el – állítja Chris Alexander miniszter.

Habár a pályázóknak többé nem kell előre igazolniuk, hogy a képzettségük Kanadában is elismert, az új rendszer direkt a fiatalabb generációt részesíti előnyben: a húszas éveikben járó kérelmezők megkapják az életkorhoz kapcsolódó maximális pontszámot. És ez nem az egyetlen gyenge pont: míg a régi rendszer nem volt tekintettel a faji és nemzeti hovatartozásra, az új már lehetővé teszi, hogy a munkáltatók ez alapján válogassanak – felelősségre vonás nélkül. A konzervatívok emellett egyre keményebben bánnak azokkal az idősekkel is, akik rokonaikhoz szeretnének csatlakozni az országban. A régi pontrendszerben még sokkal könnyebben bejutottak az országba, az új modell viszont ezen is változtatott. A menekültek esetében szintén. Habár a bíróság nemrég visszavonatta azt a kormánytervezetet, amely korlátozta volna a menekültek egészségügyi ellátását, az illetékeseket még így is komoly támadások érik, mivel tavaly csak 1300 szíriai befogadásához járultak hozzá, miközben ma körülbelül 2400-an élnek Kanadában, és a kormány ígérete szerint a következő 3 évben még további 10 ezer érkezhet.

Az emigránsok ma fiatalabbak és képzettebbek, mint ezelőtt bármikor – mondja töretlen büszkeséggel a bevándorlási miniszter. „A bevándorlók között ma nagyobb arányban vannak olyanok, akik felsőfokú képzettséggel rendelkeznek, mint a kanadai lakosságban.” Ez ugyan jó előjel Kanada jövőjének szempontjából, de egyben könnyes búcsú is a múlt idealizmusától.

Olvasson tovább: