Kereső toggle

Jókor, jó helyen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szerencsés nemzedék – tartják azokról az amerikaiakról, akik a harmincas években, a nagy gazdasági világválság idején születtek. Joggal.

John Burkhart amerikai állampolgár a lehető legszerencsésebb időpontban született: 1933-ban. Az 1928 és 1945 között a tengerentúlon születettek ugyanis az úgynevezett „csendes generáció”. Magát a kifejezést a Time Magazin alkotta meg annak érdekében, hogy külön nevesítse azon idősödő emberek csoportját, akik „habár egész életükben keményen dolgoztak, mindeközben alig hallatták a hangjukat”.

Burkhart – és hasonló korú felesége is – például következetesen mindig tíz százalékot félretett az élete során megkeresett pénzből, amit aztán igen jövedelmező módon be is fektetett. Ők például a második világháború után kialakult gazdasági körülményekhez is remekül alkalmazkodtak. Burkhart harminc év houstoni televíziós produceri és rendezői karrier után 1987-ben Malibuba költözött a feleségével, ahol vettek egy házat. 2008-ban először 300 százalékos haszonnal adtak túl az ingatlanon, majd, látva a tőzsde 13 éves mélypontra zuhanását, a befolyt pénz nagy részét azonnal befektetési alapokba helyezték. Ma, a 81 éves Burkhart sokkal nagyobb jólétben és kényelemben tölti mindennapjait egy nyugdíjas közösségben, mint azok az idős emberek, akikre gyerekkorából emlékezett. „Ennél szerencsésebb időzítést el sem lehetett képzelni. Az ilyesmit nem lehet előre tervezni” – mondta életpályájáról a Bloomberg Businessweeknek.

A legtöbb amerikai polgár számára a legutóbbi, posztrecessziós időszak egyet jelentett a bérek befagyasztásával, a magas munkanélküliséggel és a csökkenő megtakarításokkal. A Fed adatai szerint egy átlagos amerikai háztartás 2004-ben évi 115 ezer dollárral gazdálkodott, míg 2013-ban már csak 81 200 dollárral. Van azonban egy társadalmi csoport, amelynek az anyagi helyzete jobb, mint valaha: ez az idős generáció. Az a korosztály, amely a történelem során mindig a legszegényebbnek számított, most az egyik leggazdagabb. 2013-ban a 75 éves vagy annál idősebbek átlagos családi költségvetése csaknem 195 ezer dollárt tett ki, míg 1989-ben csupán 131 ezret.

Ez a növekedés – a társadalmi rétegek átrendeződése mellett – a sok évtizedes demográfiai trendek felborulását is jelzi. 1959-ben az idős generáció körében nagyobb volt a szegénység (35 százalék), mint bármely más korosztályban. Most viszont – az amerikai Census Bureau adatai szerint – itt a legalacsonyabb (9,5 százalék). „Régen az idős emberek valóban sokkal szegényebbek voltak” – erősíti meg Neil Howe demográfus, a Saeculum kutatási intézet elnöke. „A mai viszonyokkal összehasonlítva elképesztő a kontraszt.” Ma a fiatal, 35 év alatti generáció a legszegényebb, és – ha a trendek változatlanok maradnak – egyre inkább elszegényednek.

Ami pedig a „csendeseket” illeti, egy sok tekintetben elfeledett, jelentéktelennek tűnő nemzedékről van szó. Fiatalabbak, mint a nagy generáció, akik még harcoltak a második világháborúban, ám idősebbek, és jóval kevesebben vannak (50 millió fő), mint azok, akik az 1946 és 1964 közötti baby boom idején születtek. Furcsa módon a csendes generáció az egyetlen korosztály, amely nem adott egy elnököt sem a Fehér Háznak. Carter, Eisenhower, Reagan vagy az idősebb Bush, mind a nagy generációhoz tartoztak, míg Clintontól kezdve az elnökök már a baby boom idején született nemzedék soraiból kerültek ki. Mégis, az amerikai gazdaság csaknem fél évszázadig tartó virágzása a csendes generációnak köszönhető. 1962 és 1991 között a csendesek éppen a munkaképes időszakukat töltötték, ezalatt pedig az amerikai gazdaság átlagosan 3,5 százalékkal növekedett évente, míg előtte csak 2,6-tal. Ahogy pedig múlt az idő, a „csendesek” egyre nagyobb hasznot húztak a fejlődő egészségügyből és az egyre szélesedő szociális hálóból is. Az inflációval korrigált éves szövetségi kiadások egy főre vetített értéke 1960-ban 4 ezer dollár volt, míg 2011-ben 28 ezer dollárra ugrott.

A „csendesek” a nyugdíjas éveiket is tökéletesen időzítették. Amikor 2007 végén már érezhető volt a közelgő recesszió szele, és egyszerre rengeteg munkahely megszűnt, a „csendes” korosztály csaknem mindegyik tagja betöltötte már a 65. évét. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ők legyenek a „leggazdagabb idős generáció a történelemben” – mondja William Emmons, a St. Louis-i Federal Reserve Bank (Fed) vezető gazdasági tanácsadója.

Ezt a címet valószínűleg még sokáig nem fogja tőlük elvenni senki. Az őket követő generáció – a „baby boomerek” és az X-generáció – vagyona ugyanis jelentősen csökkent a válság óta. És nehéz lesz nyugdíjas koruk előtt visszaszerezni a megtakarításaikat, különösen úgy, hogy valószínűleg nem fognak olyan nyereséges befektetésekhez jutni, mint az idősebb korosztály. „A csendes generáció ezen a téren is remek stratégiát követett. Mindig előre terveztek, kerülték a kockázatokat, és nem léptek túl a törvények adta lehetőségeken. Ennek élvezik most a gyümölcseit” – folytatta a demográfus Howe.

Nem tekinthetjük ugyanakkor a gazdasági növekedés receptjének, ha az ország vagyonának jelentős része a legidősebb generáció kezében koncentrálódik. A JP Morgan Chase kutatásai szerint ugyanis a háztartási kiadások 45 éves korban érik el a csúcspontjukat, majd – az egészségügyi ellátást kivéve – minden területen meredek csökkenésnek indulnak. Mire elérik a 75 éves kort, a kiadások már 43 százalékos mínuszban járnak. A gazdasági fejlődés szempontjából tehát nem számít, hogy az idős emberek gazdagok, a költekezős éveik ugyanis már elmúltak. Inkább a mai 45 és 54 év közötti korosztálynak kellene pörgetnie a gazdasági növekedést, ám ők ma sokkal szegényebbek, mint korábban. 2007 óta például egy átlagos amerikai háztartás nettó költségvetése a felére csökkent – 207 600 dollárról 105 300 dollárra.

A szomorú tendencia pedig annak ellenére folytatódik, hogy Amerikában még mindig sokkal erősebb a társadalmi mobilitás, azaz sokkal nagyobb eséllyel kerülhet be egy átlagpolgár a felső tízezerbe, mint a világ más tájain. A Global Wealth Report felmérése szerint idén is Amerika termelte ki a legtöbb milliomost. Ezek többsége sikeres vállalkozó, tehát még csak nem is (kizárólag) öröklés útján jutottak a vagyonukhoz. Nem szabad megfeledkeznünk ugyanakkor az érme másik oldaláról sem: mivel Amerikában meglehetősen gyenge a szociális ellátó- rendszer, ezért a szegénysorból való kitörés is egy sokkal nehezebb és hosszabb folyamat – emlékeztetett a Bloomberg írása.

Ám a „csendesek” sem élhetnek örökké… A következő két évtizedben a most 45-54 éves korosztály fogja megörökölni a csendes generáció vagyonát. Ez a hagyaték pedig – habár kétség kívül segíteni fogja a növekedést – nem lesz képes érdemben beindítani a gazdaságot. Ennek a vagyonnak a nagy része ugyanis az „időskori élet részeként” fog megmaradni továbbra is – tette hozzá Emmons. Elvégre a „csendesek” csak 95 éves korukban fogják a 70 éves gyerekeiknek hátrahagyni az örökségüket. Arról nem is beszélve, hogy ezt a hagyatékot a társadalomnak továbbra is csak egy szelete fogja élvezni: a már eleve jómódban élő, fehér lakosság. Azok közül pedig, akik ezt a pénz megöröklik, csak kevesen fognak „életmegváltó összegként” tekinteni rá – zárta gondolatait Emmons, a Fed tanácsadója.