Kereső toggle

Igénytelenség és túlkínálat

Honnan jönnek a jövő közgazdászai?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A közgazdasági képzés ma súlyos válságban van Magyarországon. Hogyan jutottunk ide? Mik ennek a válságnak az okai és mik a lehetséges megoldások? Erről szólt a Corvinus Egyetemen megrendezett közgazdászképzés konferencia.

„A közgazdasági képzéssel sajnálatos módon rengeteg más szakmát összemostak, amelyeknek valójában nagyon kevés közük van hozzá” – kezdte előadását Csaba László akadémikus, egyetemi tanár. Csáki Csaba Széchenyi-díjas akadémikus arra hívta fel a figyelmet, hogy túl sok közgazdasági egyetemnek elnevezett intézmény nyújt ma olyan képzést, amelynek az eredménye egy használhatatlan képesítés és diploma.

Ma több mint harminc felsőoktatási intézmény nyújt gazdasági képzést, ám valódi tudományos alappal rendelkező oktatás maximum 3-4 helyen van ma az országban. Ezért nagyon fontos lenne a tudományosság erősítése, hogy „lássuk a közgazdaságtudomány valódi diszciplináit”. Meg kell erősíteni a doktori képzés súlyát és nívóját, és korlátozni kell a doktori képzést nyújtó egyetemek számát – közölte javaslatát az akadémikus.

„A képzési rendszer újragondolásakor fontos figyelembe venni az emberi agy felfogóképességének alakulását” – vette át a szót Magas István egyetemi tanár. Az elme ugyanis végzős gimnazista és egyetemista korban képes a legtöbb információt befogadni. Éppen ezért első körben a középiskolai oktatást kellene erősíteni a közgazdasági alapfogalmak és összefüggések megtanításával. Ezzel nemcsak a közgazdászképzést erősítenénk, de az egész társadalmat nagyobb pénzügyi tudatosságra nevelnénk.

Az előadók az oktatási színvonal gyengülését többek között a hallgatók és az oktatók között kialakult „igénytelenségi konszenzusban” látják. Előbbiekben kialakult egyfajta lustaság a tanulás felé, a tanárok pedig ezt kiszolgálva nem készülnek fel tisztességesen az órákra és nem fektetnek nagy hangsúlyt a számonkérésre. „Mindezek mellett a legsúlyosabb probléma, hogy a tananyag nagyon gyakran nem illeszkedik a valósághoz”– tette hozzá Csaba László. Sok tanár régi, elavult könyvekből tanít, amelyek rengeteg irreleváns információt tartalmaznak. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, először is piaci alapokra kell helyezni az oktatást. A felvetéssel a többi szakember is egyetértett, Magas István pedig egy klasszikust, Adam Smith-et idézve kiemelte, hogy mekkora hatékonyságbeli különbség van a magánkézből fizetett tanárok és az állam által pénzelt oktatók között.

Az előadók abban is egyetértettek, hogy engedélyezni kell az egyetemek és különböző cégek együttműködésével új tanszékek létrehozását, amelyek már az újonnan kialakult piaci igényeknek is megfelelnek. Azok a vállalatok ugyanis, akiknek érdekükben áll, hogy magasan képzett diákok kerüljenek ki a munkaerőpiacra versenyképes diplomával és használható tudással, hajlandóak lesznek finanszírozni az ehhez szükséges egyetemi képzést is. Csáki Csaba szerint az egyetemeknek fel kell ismerniük a világban zajlódó változásokat és átrendeződéseket, amelyek új tudáságazatok kialakulásához vezetnek. Ezekhez a változásokhoz alkalmazkodni kell oly módon, hogy akár teljesen új képzéseket, tantárgyakat vagy tanszékeket alapítunk. Felül kell továbbá vizsgálni a tandíjról alkotott elképzelésünket, amiről ma sokan gondolkodnak úgy, mint egy alanyi jogon járó juttatásról.

Simai Mihály, a Közgáz Alma Mater Egyesület elnöke a közgazdászképzés újragondolásakor a társadalom működésének megismerését tartja a legfontosabbnak. A jó közgazdász titka ugyanis szerinte a társadalom beágyazottságának és lélektani működésének megértésében keresendő. Sok nagyon kiváló gazdasági elmélet nem működik a gyakorlatban, ha azokat nem harmonizáljuk a társadalom beágyazottságával. Sajnos sok oktató és szakember dogmatikus módon foglalkozik a reálfolyamatokkal, s ennek eredményeképpen olyan tételeket állapítanak meg és betonoznak be, amelyek már rég elavultak és nem működőképesek.

Az előadók a bolognai rendszerről kialakított véleményüket sem rejtették véka alá: Csaba László szerint a felsőoktatás ilyetén történő átstrukturálása hibás döntés volt. A bevezetése óta ugyanis nőtt a diplomával rendelkezők aránya a munkanélküliek körében. Komoly gondot okoz például, hogy sok negyed-ötödéves mesterszakos hallgató, akik a szakmai gyakorlat után tovább dolgoznak, kénytelenek a munka mellett bejárni az órákra, ami sokszor nem összeegyeztethető. „A rendszer amerikai modelljének az átvétele egy elhibázott döntés volt. Amerikában ugyanis máshogy működik a munka világa egy pályakezdő esetében” – zárta gondolatait a szakember.

Csáki Csaba annyit tett hozzá: a rendszer keretein belül létrehozott mesterszakon nem folyik magas színvonalú egyetemi képzés, a diákok sokszor a már megtanult anyagot ismétlik.