Kereső toggle

Mit hoz az új év a világgazdaságban?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Akár le is lőhetjük a poént a legelején: 2014 kicsit jobb lesz, mint a tavalyi esztendő. Persze azért túl sok mindenre még ne számítsunk, de a cégvezetők talán már előkészíthetik vállalataikat egy nagyobb, középtávú növekedésre.

A világ legtöbb országának pénze viszonylag stabil, az infláció alacsony, a kamatok úgyszintén, számos vállalat komoly készpénztartalékokat halmozott fel, a nyersanyagárak esni fognak, a fogyasztók pedig kellően régóta fogják vissza magukat ahhoz, hogy most már végre egy kicsit kiengedjenek – összegzi a kilátásokat a BusinessWeek. Az persze kétségtelen, hogy a 2009-es mélypont óta a világgazdaság gyorsulását egyre csak várjuk és várjuk – közben megértünk pár „elrugaszkodást” és „nekilendülést” is –, mégis alig van ország, ahol érdemi GDP-növekedést lehet felmutatni, főképp a korábbi önmagukhoz viszonyítva.

Az IMF a 2014-es évet az „átmenetek és feszültségek” évének titulálta, és előrejelzésében így fogalmaz: „A világgazdaság növekedése alacsony sebességi fokozaton fut, az aktivitás hajtóereje változóban van, és a negatív kockázatok továbbra is fennállnak.” Ennek ellenére a Valutaalap a tavalyi 2,9 százalékos növekedés után idén már 3,6 százalékos bővülést vár a teljes világgazdaságra vonatkozóan.

Olcsóbb lesz az olaj – vallják egyöntetűen az előrejelzések. A Brent hordónkénti árát az elmúlt három év 110 dolláros átlagáráról 105 dolláros szintre várják év végére. Ennek oka a növekvő kitermelés, méghozzá egyre nagyobb mértékben az OPEC-en kívüli országokból. Továbbá az USA és Kanada alternatív kitermelési módszerei is ebbe az irányba hatnak, valamint Szaúd-Arábia is egyre több olajat dob piacra. Ennyit általánosságban, de nézzük az egyes földrészeket!

A (korlátozott) lehetőségek hazája: Amerika

Érdemes a tengerentúlon kezdenünk, és nem csak azért, mert az Egyesült Államok a világ legnagyobb gazdasága. Janet Yellen, Fed-elnökasszony jövőbeni lépései és a washingtoni kongresszus év eleji játszmái olyan hullámokat verhetnek, amelyek az óceán innenső oldalán is, sőt a világ minden táján éreztethetik a hatásukat. Yellen februártól lesz hivatalosan az amerikai jegybank elnöke, és legtöbben az elődje, Ben Bernanke által állhatatosan végzett ösztönző pénzpolitika kiszámítható folytatását várják tőle. A globális gazdaság nagyjai világszerte azt remélik, hogy az amerikai gazdaságba továbbra is folyamatosan áramlik majd a pénz, és az államapparátus sem fog újra lefagyni, azaz a képviselőház az adósságplafon újabb emelése mellett dönt majd. Ebből a játszmából már láthattunk egyet tavaly ősszel, hatását tekintve pedig a Saxo Bank elemzése a „Hogyan akasszuk meg az amerikai gazdaságot?” című darab második felvonásaként aposztrofálta a 2014 elejére várható műsort. Amíg ez le nem fut, addig marad a bizonytalanság, ami a fejlődés egyik legnagyobb visszatartó ereje. (Ez utóbbit ugyebár kis hazánkban nem is kell külön részletezni…) Az amerikai gazdaság bővülését 3-3,4 százalék körül várják az előrejelzések, az általános üzleti hangulat viszont nem túl derűlátó. A Boston Consulting Group felmérése szerint az amerikaiak mostanában leginkább a politikai szabadságot és a toleranciát értékelik hazájukban, és a gazdasági lehetőségek mint szempont hátrébb sorolódtak. Az USA-n kívül élő, külföldi megkérdezettek ezzel szemben az Egyesült Államokat a világ 3. legjobb helyének tartják Ausztrália és Kanada után, és azért élnének itt leginkább, mert jónak tartják a gazdasági lehetőségeket. Az évek óta magas munkanélküliség azonban láthatóan erodálta az átlag amerikai optimizmusát.

Azt pedig a külföldi válaszadók sem sejthették, hogy Amerikára még ennél is rosszabb jöhet: a stagfláció (lassú gazdasági növekedéssel párosuló magas infláció). Több elemző arra figyelmeztet, hogy a laza monetáris politika bármikor megdobhatja az inflációt, ami a magas munkanélküliséggel és az alacsony növekedéssel párosítva minden közgazdász rémálma. Mások viszont – például a Saxo Banknál – attól tartanak, hogy éppen defláció (általános árszínvonal-csökkenés) vár a jenkikre. A helyzetből annyi mindenképpen kikövetkeztethető, hogy a jelenlegi laza pénzpolitika tartogat némi kockázatot a dollár erejét illetően, bár inkább a deviza lassú lefelé araszolása valószínű, mintsem a hirtelen esés.

A másik fenyegető tényező, amely az év második felében hozhat megtorpanást az amerikai gazdaságban, az a növekvő adóterhek és különösen az egészségbiztosítás dráguló díjai, állítják az ITR Economics elemzői, ez pedig – teszik hozzá – egyértelműen az Obama-kormányzat korábbi, sokat vitatott lépéseinek a következménye.

Széltolók és szekértolók: Európa

Ha az előzőekből azt a következtetést vonták volna le, hogy sem amerikai részvényekben vagy államkötvényekben, sem dollárban nem fogják tartani a pénzüket, térjünk át az EU 2014-es lehetőségeire! Mikor még a kontinens nagy része a szilveszteri bulit igyekezett kiheverni, január elsején Lettország csatlakozott az eurózónához. Így már 18 országra bővült a valutaunió, és véget ért a lat 20 éves pályafutása.

Ezzel nagyjából le is zárult az idei, biztos gazdasági események sora.  De amit még remélhetünk: az Európai Bizottság az EU (mind a 28 tagállam) GDP-növekedését az idei 0 százalékos teljesítmény után az ambiciózus 1,4 százalékra várja, míg az eurózónában 1,1 százalékos bővülésre számítanak a tavalyi 0,4 után. De mindkét csoportot tekintve óriási különbségeket láthatunk az egyes tagországok között, ami csak erősítheti az euroszkepticizmust – mind a rosszul, mind a jól teljesítő országokban. Az EU motorjai tavaly Nagy-Britannia (1,3 százalék) és Németország (0,5) voltak, rajtuk kívül még Lettország (4), Litvánia (3,4) és Románia (2,2) teljesítettek jól a GDP-növekedés tekintetében, miközben a spanyolok, a portugálok, az olaszok és a franciák, különösen pedig a görögök jelentős csökkenést kellett, hogy elszenvedjenek. A munkanélküliség, a központi költségvetés hiánya és az eladósodottság hasonlóan alakul: a válság a déli államokban és Írországban még javában tart.

Az Európai Bizottság (EB) azonban mindenhol trendfordulatra számít, ami egy cseppet túlzónak tűnik, főleg, hogy ennek kulcsa minden esetben Németország. Ha folytatni tudja a növekedést, a többieknek is van esélye. A német nagykoalíció azonban hordoz magában némi rizikót. Az SPD előállhat olyan követelésekkel, amelyek ellehetetlenítik a Merkel-féle sikeres kormányzás folytatását. Például ha túlzottan erőltetik a német alsó- és középrétegek felzárkóztatását, és emelkednek a bérek, Németország könnyen elveszítheti az előnyét – többek között – Amerikával szemben, ahol a gazdasági növekedés megindulása ellenére továbbra sem nőnek a reálbérek – és így a termelési költségek sem.

Nem meglepő, hogy a Saxo Bank elemzőit olyan sötét gondolatok bántják, mint hogy François Hollande kormánya esetleg továbbra sem talál valódi megoldásokat a gazdaság versenyképességének helyreállítására és a növekedés beindítására, és ez akkor a CAC 40 francia tőzsdeindex 40 százalékos esésével járhat. Ha esetleg minden ilyen balul üt ki az európai színtéren, a csoda idén is elmarad.

A kevésbé derűlátó EB-előrejelzések így fogalmaznak: „A helyreállás várhatóan csak fokozatosan fordul munkahelyteremtésbe.” Azaz néhány országban tovább nőhet az állásnélküliek száma, és talán az év második felében megindulhat valamiféle stabilizáció. Elég rosszul hangzik ez például Spanyolországra nézve, ahol 2014-ben is 26 százalékos munkanélküliség várható.

A járókeretes óriás: Ázsia

A Föld legnépesebb kontinense idén biztosan nem lesz a világgazdaság motorja. Növekedésének fenntartása erősen függ majd a külső környezettől – idézi a Nomura vezető közgazdászát, Rob Subbamarant az International Business Times. A folyamatosan laza pénzpolitika addig veszélytelen, amíg növekedéssel párosul, az elmúlt öt évben azonban a hitelfelvétel üteme messze felülmúlta a gazdasági növekedést, ami viszont „minden válság előjele” – kongatja a vészharangot Subbamaran. Szerinte az ázsiai országoknak feszesebb gazdaságpolitikát kellene folytatniuk, és fel kellene gyorsítaniuk a szerkezeti reformokat, ellenkező esetben ugyanis komoly válságokat boríthatnak magukra és a teljes világgazdaságra is. Ez a „feszesítési” folyamat persze minden bizonnyal azzal jár majd, hogy néhány nagy buborék kipukkan, a növekedés lassul, és soha nem látott különbségek alakulnak ki az országok között. Most ugyanis a hitelekkel megtámogatott beruházások hajtják leginkább a növekedést, ez azonban nem tarthat örökké. Ha az országok úgy döntenek, hogy a hosszú távú fenntarthatóság érdekében lassan leeresztik a lufit, a rövid távú növekedés sérül, miközben a hitelek törlesztése egyre nagyobb terhet jelent majd – áll a Nomura piacelemzésében.

Ezen a kontinensen Dél-Korea, a Fülöp-szigetek és Malajzia rendelkeznek olyan szilárd alapokkal, amelyek a folyamat nyerteseivé tehetik őket, míg Kína, India, Indonézia és Thai-föld inkább a vesztesek közé soroltatnak majd. A kínai gazdaság tavaly 7,8 százalékos növekedésével egy olyan csúcsot ért el, ahonnan az elemzők már csak a visszaesést várják: az idei évre átlagosan 6,9 százalékot jósolnak. A szerkezeti reformok lassúak lesznek, és bár az ország még túlszárnyalhatja Amerikát az elkövetkezendő években, a lassulás folyamatos lesz. India szintén elérte a növekedési plafont, és az elemzők szerint nincs most több szufla az óriási ország gazdaságában. Csak nagyon lassú csökkenés várható az elkövetkező években, 4,5-4,7 százalék közötti GDP-növekedéssel.

A Saxo Bank szókimondó előrejelzése szerint azonban nagyobb csökkenés is várható a feltörekvő országok (Brazília, India, Törökország, Dél-Afrika, Indonézia) valutáinak árfolyamában, mivel ezekben az országokban megállt a külföldi befektetések korábban hatalmas áradata, és így nem marad más lehetőségük a versenyképességük fenntartására, mint hogy a valutájukat leértékeljék – elsősorban a dollárral szemben. Ez persze nem gátolja meg például a brazil kormányt abban, hogy a közeljövőben 3,5 milliárd dollárt költsön stadionépítésekre. Hajrá, Rio 2014!

 

GKI: Itthon a látszat csal

Magyarország tavaly ugyan már kijött a recesszióból, de nem került tartósan gyors és egészséges növekedést hozó pályára. A 2013-as élénkülés szinte csak átmeneti forrásokból táplálkozott: a 2012-es visszaesés okozta kedvező bázisból, valamint a 2012. évinél sokkal jobb időjárás eredményezte nagy mezőgazdasági termésből, az EU-források lehívhatósága érdekében gyorsított állami beruházásokból és a fenntarthatatlan rezsicsökkentéssel élénkített fogyasztásból. Ez kitarthat a választásokig, de a környező országokhoz képest eddig lemaradást okozó kedvezőtlen üzleti, jogi és befektetési környezet fennmaradása 2014 második felétől már újra fékezni fogja a magyar gazdaságot. A látszat javul, de a valós helyzet nem. (Forrás: GKI)

Olvasson tovább: