Kereső toggle

Továbbra is öntik a pénzt

Dollármilliárdokat pumpálnak a pénzügyi rendszerbe

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár az egész világ beárazta, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed mégsem kezdte el a speciális kötvényvásárlási programjának visszafogását. Így továbbra is havonta 85 milliárd dollár - közel 19 ezer milliárd forint - értékben vásárol a pénzpiacon értékpapírokat, amivel fenntartja a pénzügyi rendszerben a dollár „mozgását”, azaz hatalmas likviditást teremt a bankrendszerben.

Mint arról a múlt héten írtunk, a Fed 2008 óta elszántan küzd azért, hogy az Egyesült Államok gazdaságát kivezesse a válságból, aminek eszközéül először a kamatcsökkentést, majd a nulla százalékot elérve az úgynevezett nem konvencionális „monetáris könnyítést” választotta. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a jegybank (amelynek korlátlan mennyiségben áll rendelkezésére dollár) óriási volumenben folyamatosan vásárol értékpapírokat a pénzpiacokon, amivel hatalmas likviditást teremt a bankrendszerben. A jegybankárok azzal indokolják ezt a lépéssorozatot, hogy – képletesen szólva – így igyekeznek „berúgni” az amerikai gazdaság motorját. Nem eredménytelenül, mert az Európai Unióval szemben az Egyesült Államokban nem volt recesszió, de a gazdasági növekedés a válság kirobbanása óta nem érte el azt a szintet, ami ahhoz szükséges, hogy jelentősen csökkenjen a munkanélküliség. Amerikában ugyanis úgy tartják, hogy a 306 millió lakosú országban legalább 3 százalékos tartós növekedés szükséges az egészséges – nagyjából 5 százalékos – munkanélküliség mellett működő munkaerőpiac létrejöttéhez. Az USA politikai és gazdasági elitjének sikerült azt megakadályoznia, hogy Európához hasonlóan lefulladjon az amerikai gazdaság, de az említett 3 százalékos növekedést tartósan még nem sikerült elérni. A Fed szerint idén „csak” 2,0-2,3 százalék lehet a bővülés üteme.

A Fed – és a döntést meghozó Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság (FOMC) – vezetésén belül (az intézmény 12 területi bankból áll) a jegybankárokat két csoportba, héjákra és galambokra osztották az elemzők. Héjáknak azokat tartják, akik ezt a „mennyiségi könnyítést” leállítanák vagy lassítanák, azzal az indokkal, hogy a gazdaság térjen vissza a normális, „természetes” kerékvágásba a mesterséges likviditásbőség helyett. Ők attól tartanak, hogy a kiáramló dollár miatt megugrik az infláció, illetve pénzügyi buborék jön létre a tőzsdéken és az értékpapírpiacokon. Galamboknak azokat nevezik, akik ezt a „pénzpumpát” tovább akarják működtetni, azzal az indokkal, hogy ha leállítanák a kötvényvásárlásokat, akkor a gazdaság működése lelassulna, és recesszió lépne fel. Ez esetben a munkanélküliség is emelkedne, ami – a fogyasztás visszaesése miatt – elvezetne oda, hogy egy lefelé tartó spirálba kerülne a gazdaság. A válságok természetrajzából adódóan „dominószerűen” egymást erősítő negatív folyamatok indulnának meg. Azzal a hasonlattal élnek, hogy a beteg (értsd: a gazdaság) jobban van, de még nem lehet kitolni az intenzívről, haza pedig pláne nem mehet.

A galambok legyőzték a héjákat

A Fed múlt heti – lapzártánk utáni – döntése azt mutatja, hogy döntéshozó grémiumában, a már említett Szövetségi Nyíltpiaci Bizottságban kisebbségben maradtak a galambokkal szemben a monetáris könnyítés leállításának megkezdését szorgalmazó héják. (Az elemzők arra számítottak, hogy a Fed 10-15 milliárd dollárral visszavágja a vásárlások havi keretösszegét.)

Ben Bernanke, a Fed kormányzótanácsának elnöke egyebek mellett azzal indokolta a döntésüket, hogy a munkaerőpiacon az elmúlt évben végbement javulás elmarad a kívánatostól, ezért korainak tartják, hogy visszafogják a gazdaságélénkítő programot.

Elemzők megjegyezték, hogy az amerikai munkanélküliségi ráta a program egy évvel ezelőtti beindítása óta augusztusig 8,1-ről 7,3 százalékra csökkent. A foglalkoztatási adatok nem megfelelő javulása mellett a reálbérek sem növekedtek. Igaz, hogy nem csökkentek, de még nem indultak el felfelé. Az Egyesült Államokban 2007 és 2011 között 8 százalékkal csökkent a háztartások jövedelme, ez az esés 2012-ben megállt, de nincs jelentős fordulat.

A londoni Economist kommentjében arra is kitérnek, hogy a piac a Fed szigorításától tartva megemelte a hosszú lejáratú kötvények hozamát, aminek az lett a következménye, hogy a bankok megdrágították a lakáshiteleket, hisz azokat ezekből a kötvényekből fedezték.  Az emelkedés viszont veszélyezteti az ingatlaneladások számának növekedését. Mivel az amerikai építőipar is most kászálódik ki a válságból, az elmúlt évben állt helyre a hitelezés, kezdődtek az építkezések, ezért félő volt, hogy a kamat-emelkedés negatívan hat az építőiparra, ami pedig visszahat a gazdaság és a munkaerő-piac egészére. Tehát a Fed törékenynek ítélte még az amerikai gazdaság növekedési potenciálját, ezért a likviditásbőség fenntartása mellett maradt. 

A törékenységre egyébként Bernanke is utalt, aki emellett kockázati tényezőként említette a szövetségi kormány költségvetésével kapcsolatos polémiát. Az Egyesült Államokban törvény szabályozza, hogy mekkora lehet a költségvetés adóssága, ezt hívják adósságplafonnak. Az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának számításai szerint az állami adósságállomány várhatóan október közepén éri el azt a szintet, amelynél bekövetkezhet, hogy az adósságplafon megemelése nélkül a szövetségi kormány nem tudja majd fedezni kiadásait. Eddig az időpontig az Obama-adminisztrációnak és a kongresszusnak meg kellene állapodnia az október 1-jén kezdődő pénzügyi év kiadásairól. Két éve, 2011-ben csak az utolsó órákban meghozott egyezségnek köszönhetően hárult el annak a veszélye, hogy a kormány fizetésképtelenné váljon. A pénzügyi elemzők az egyezség esetleges elmaradását rendszerint egy pénzügyi vonatszerencsétlenségként szokták jellemezni. Mint Bernanke magyarázatából kitűnt, a Fed vezetése nem nyugodt e tekintetben.

Az előbbiek ellenére számtalan kritikusa van a „pénzszórásnak”. Emmanuel Saez professzor, a Berkeley tanára az Economistnak azt nyilatkozta, hogy az amerikai gazdasági folyamatok a társadalom felső 10 százalékát tették tehetősebbé, de az átlagbérek nem emelkedtek jelentősen.

Buffettnek bejött

Az tény, hogy a Fed döntésére „kilőttek” a piacok: a program fenntartása miatt a vezető amerikai tőzsdeindexek új történelmi csúcsra emelkedtek, a Dow 15 600 pont fölé, az S&P 500 pedig 1720 pontig emelkedett. Az arany ára a bejelentést követően pár perc alatt 40 dollárral emelkedett, majd a következő pár órában is csaknem 20 dollárt szedett fel. Mindezek azt mutatják, hogy azok, akiknek részvényekben, befektetési alapoknál vagy aranyban van a pénzük, extra jól jártak.

A Bloomberg hívta fel a figyelmet arra, hogy Warren Buffett pénzügyi guru cégének, a Berkshire Hathawaynek az árfolyama óriásit, 122 százalékot erősödött, a saját vagyona pedig 50 százalékkal emelkedett azóta, hogy a Fed beindította eszközvásárlási programját 2009-ben. Talán nem is csoda, hogy  Buffett a CNBC-nek azt nyilatkozta: „Ben Bernanke csodálatos munkát végzett, én nem cserélem le,  nem teljesítette még a feladatát, ezért adni kell egy esélyt arra, hogy végigjátssza a játékot.”

Ben Bernankénak lejár a mandátuma, a világ pénzügyi életének pedig állandó témája, hogy ki lenne a jó utód. A gazdaságtörténészek egyébként szeretnek az első világháborút követő gazdasági világrendben kiemelt szerepet tulajdonítani a Fed vezetőjének. Általános nézet közöttük, hogy másként alakult volna a világtörténelem, ha 1928-ban az agilis és rátermett Fed-elnök, Benjamin Strong nem hal meg váratlanul. Az utódja sokáig ugyanis erélytelen vezető volt, ezért kritikusai szerint az 1929-ben kezdődő válságot nem tudta kellően kezelni, csak évek múltán, a Roosevelt-adminisztráció időszakában nőtt fel a feladathoz. 

Bernanke székére jelenleg a legnagyobb eséllyel alelnöke, Janet Yellen professzor asszony pályázhat. Őt támogatva a közelmúltban 400 közgazdász írt Barack Obama elnöknek. Ráadásul az alelnök esélyeit növeli, hogy egy másik nagyágyú, a posztra ugyancsak esélyesnek tartott Lawrence Summers kérte Obamát, hogy húzza őt ki a jelöltek listájáról.

Olvasson tovább: