Kereső toggle

Nagyon nem lesz gázáremelés!

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt időszakban bejelentett rezsicsökkentési tervek egy többlépcsős „leértékelési” sorozat részét jelentik, amellyel az a Fidesz célja, hogy a 2014-es választások idejére jelentős gáz- és áramárcsökkentést érezzenek a választópolgárok. Éppen ezért a Heteket informáló kormánypárti politikusok sajnálják, hogy a diáktüntetések elvonták a figyelmet a kormány „tízszázalékos karácsonyi ajándékáról”, magyarán arról, hogy valójában megkezdődött a kampány, a választási osztogatás.  

Bár a választások másfél év múlva lesznek, de a kormánypárti politikusok figyelmét egyre inkább az köti le, hogy 2014-ben miként tudna újrázni a Fidesz. A Hetek értesülése szerint a párt vezetői az egyik csodafegyvernek a rezsiköltségek – akár több lépcsőben történő – rendkívül látványos csökkentését készítik elő. A hétvégén jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, miszerint a lakossági áram, gáz és hő úgynevezett végfogyasztói árának tízszázalékos mérséklésére kell kidolgoznia javaslatot a Magyar Energia Hivatal (MEH) bevonásával az illetékes Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak.
Az árcsökkentési akció mögött két ok húzódik meg. Bár a Fidesz politikusai elviekben idealista pártként definiálják magukat, a kormány egyik meghatározó politikusa azt fejtegette lapunknak, hogy az átlagpolgárok nem valami magasztos okok mentén, hanem a pénztárcájuk „állapotától” teszik függővé a szavazataikat. Szerinte a szocialisták is azért győztek 1994-ben és 2002-ben, mert materialista érvekkel, a több pénz ígéretével csábították el a polgárokat.
A másik indok, hogy a „hazaáruló”, multikat kiszolgáló MSZP-vel szemben a Fideszt a nemzeti érdekek kőkemény védelmezőjének a szerepében igyekeznek pozicionálni. A politikai piacon ugyanis könnyen értékesíthető az az érvelés, hogy a privatizáció során a szocialisták elherdálták a közműveket külföldieknek. A privatizációnak köszönhetően többszörösére emelkedtek a rezsiárak az elmúlt tíz-tizenöt évben, mert a nyugati cégek extraprofitot „kerestek” a magyarokon. (Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az energiahordozók árai is jelentősen emelkedtek, illetve a külföldi tulajdonosok komoly rendszer- és hálózatfejlesztéseket hajtottak végre. Nem minden évben voltak nyereségesek az energiacégek.)
 Úgy tudjuk, hogy a kormányfő szűk körben arról is beszélt, hogy az is egy vállalható helyzet lenne, ha a magyar közműcégek külföldi tulajdonosai kivonulnának Magyarországról. Mivel az energiaárak államilag szabályozottak, a kormány a mesterségesen alacsonyan tartott árakkal előállíthatja azt a helyzetet, melyben a külföldi tulajdonosok számára a veszteséget termelő üzletmenet miatt érdemesebb inkább eladni a magyar üzletrészeiket – akár az érte pénzt kínáló magyar államnak. Éppen ezért az energiapiaci szereplők számára „halálos fenyegetéssel” ér fel Orbán Viktor azon mondata, miszerint a „mostani tízszázalékos rezsiköltség-csökkentés egy hosszabb folyamat első állomása”. Ha több lépcsőben történik ez a csökkentési folyamat, az 10 százalékos „lépcsőfokok” esetén a választás évére akár 20-30 százalékos kikényszerített áresést is jelenthet.

Az olcsó gáz illúziója

A Horn-kormány idején zajló privatizációt azzal magyarázták, hogy az állam képtelen (akkor éppen csődközeli helyzetben volt az ország, a Bokros-csomag hozott fordulatot) előteremteni a fejlesztésekhez szükséges pénzt, másrészt az eladásból származó bevételekből az államadósságot lehet csökkenteni.
Az energiaáraknál időközben a problémát az jelentette, hogy drámaian felment a gáz ára, azonban választási téma lett az árképzés, mivel a politikai szereplők azzal vádolták egymást, hogy riválisuk kormányzása alatt megugrik majd a gáz ára. Így lett örökbecsű Lendvai Ildikó szocialista politikus mondata, miszerint „lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse: nem lesz gázáremelés!”
Így a gáz árának világpiaci emelkedését nem vagy csak részben hárították át a lakosságra, minden egyes köbméternyi gázhoz állami támogatást adtak. Példának okáért 2004-ben 44 milliárd, 2005-ben közel 80 milliárd, 2006-ban pedig 150 milliárd költségvetési támogatást kényszerült költeni a magyar államháztartás a lakossági gázártámogatásra. (Az ipari fogyasztók viszont egyáltalán nem részesültek állami támogatásban.)
Nemcsak azért jelentett ez a modell zsákutcát, mert finanszírozhatatlanná vált, hanem azért is, mert a piaci árnál alacsonyabb gázár miatt alig van még egy olyan ország Európában, ahol a gázfűtés aránya ilyen magas lenne. Magyarország ma lényegesen nagyobb arányban használ földgázt, mint bármely más európai uniós ország, ami nemcsak a földgázzal, hanem az orosz importtal szembeni függőségünket is jelentős mértékben megnövelte. Az orosz–ukrán gázvita miatt Magyarország arra is rákényszerült, hogy ellátásbiztonsági okokból óriási gáztározókat építsen.
A Gyurcsány-kormány az elszálló államháztartási hiány miatt 2006-tól kezdve kezdte kivezetni az automatikus támogatást, és rászorultsági alapon igyekezett differenciált gázártámogatást nyújtani, de ez azt jelentette, hogy a gáz ára az átlagcsaládok számára jelentősen emelkedett. A mintegy 3,8 millió magyarországi háztartásból több mint 3 millióban fűtenek gázzal, vagy vesznek igénybe távhőszolgáltatást, amelynek ugyancsak az orosz gáz jelenti az alapanyagát. 2007-ben másfél millióan éltek a kompenzáció lehetőségével, azaz a Gyurcsány-kabinetnek sikerült másfél millió családban a piaci árat kifizettetnie.
A Fidesz már a választási programjában rezsistopot ígért, ami ez idáig elmaradt a várakozásoktól. A Policy Agenda novemberi elemzésében arról írt, hogy a kormány nem tudta a vállalásait teljesíteni. A politikai elszántságot felülírta ugyanis a gazdasági törvényszerűség és a költségvetési kényszer. Az egyik legnagyobb vágást az okozta, hogy január 1-jétől – a költségvetési egyensúly megteremtése céljából – 25 százalékról 27 százalékra kellett emelniük az általános áfakulcsot (kivéve a távfűtést, amely a legalacsonyabb kulcsba tartozik továbbra is). Ez pedig már önmagában is felülírta azt a vállalást, hogy nem nőnek a rezsiköltségek. Ugyanakkor növekedtek általában az alapdíjak és a fogyasztás alapú szolgáltatási díjak is. Budapesten számításaik szerint átlagosan 4,4 százalékkal emelkedtek a rezsiköltségek, míg Debrecenben a fontosabb szolgáltatások között (gáz, villany, távhő, víz és csatorna) 3,6 százalékos volt az átlagos növekmény.

Ficót másolja Orbán?

Orbán Viktor azonban váltott, nem csak rezsistopban gondolkodik, hisz egy december eleji rádióinterjúban már azt mondta: „A közszolgáltatások nem arra valók, hogy abból valaki pénzt keressen, ez a szektor nem a profit világa.” Ezt követően jelentette be Lázár János miniszterelnökséget vezető államtitkár, hogy januártól 10 százalékos lakossági gáz- és áramárcsökkenés jön.
Egy energiapiaci szakértő a Heteknek kifejtette: mivel a lakossági szolgáltatás területén az energiacégek már eddig is veszteséget könyveltek el, ezért lehetséges, hogy több nagy cég megfontolhatja a Magyarországról való kivonulás lehetőségét. Az energiacégeket amúgy is sújtja a különadó, illetve Matolcsy György harmadik csomagjában az energiacégek adójának 31 százalékra emelése, amihez 19 százalékos társasági adó is társul, ami így 50 százalékos adóterhet ró a cégekre. A másik lehetőség, hogy pert indítanak (francia közszolgáltatók nemrég hasonló indokkal beperelték az ottani államot, és nyertek is), és „kivárják” a 2014-es választásokat, hátha az fordulatot hoz számukra a politikai vezetés területén.
A Népszabadság iparági forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a hazai energiacégek már számot vetettek azzal a lehetőséggel is, hogy visszaadnák a lakossági szolgáltatásra vonatkozó engedélyüket.
A Hetek értesülései szerint Orbán Viktor szűkebb körben nem zárta ki az energiaszolgáltatók államosításának szándékát. Úgy tudjuk, hogy utalt arra is, hogy Robert Fico szlovák miniszterelnök az államosítás híve. Fico már 2009-ben elfogadtatott egy olyan törvényt, miszerint az állam elővásárlási jogot kap a csődhelyzetbe jutó stratégiai vállalatok részvényeire. Legutóbb az egészségügyi biztosítók körében és a gyógyszerpiacon lépett akcióba a szlovák politikus, két magáncéget is államosítottak északi szomszédunkban.
Az energiapiac államosítására (pontosabban annak szándékéra) egyébként magyarázatként szolgálhat az is, hogy egy sor országban – például Ausztriában – nem engedték ki a többségi állami irányítás alól a közműcégek vezetését. A tulajdonosi szerkezetben legalább 51 százalékos arányban megőrizték az állami tulajdont. Ausztriában ugyanis törvény rendelkezik arról, hogy az úgynevezett energiaellátóknak többségi állami, tartományi vagy önkormányzati tulajdonban (azaz köztulajdonban) kell lenniük.
Egyetlen dolog nem világos: az államnak honnan lenne pénze a Magyarországról kivonulni szándékozó külföldi cégeket – még ha nyomott áron is, de – kifizetni.
 

Olvasson tovább: