Kereső toggle

Pápá dollár!

Egy korszak végnapjai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kétségtelenül a világgazdasági válság tette be a kaput. Ami hosszú ideje kedvező volt mind az USA, mind a tartalékaikat dollárban tartó országok számára, az a válságot követően már-már tarthatatlanná vált. Egyre több ország „szervezkedik”, hogy lecseréljék a dollárt.

A The Independent brit lap információi szerint Kína, Oroszország, Franciaország, Japán, Brazília és több arab állam titkos tárgyalásokat folytat annak érdekében, hogy megállapodjanak a dollár kivonásának menetrendjéről. Az elképzelések szerint a dollárt egy (több valutát beszámító) közös valuta váltaná fel az egymás közötti kereskedelmükben.

Összeesküvés

„Nem várható földindulás – fogalmazott megkeresésünkre Farkas Péter, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet (VKI) főmunkatársa –, a dollár gyors visszaszorítása ugyanis egyik országnak sem érdeke.
A dollár nem véletlenül játszott kulcsszerepet a világgazdaságban, hiszen mind az USA, mind számos fejlett ország számára előnyökkel járt. Az Egyesült Államok ennek köszönhetően megengedhette magának, hogy többet fogyasszon, mint amennyit megtermelt, többet importálhatott, mint amennyit exportált, nyugodtan növelhette az adósságát, hiszen az exporttöbblettel rendelkező országok dollárban, elsősorban amerikai állampapírokban kötötték le a tartalékaikat” – tette hozzá. Az USA ezzel a „biztos háttérrel” eddig 8500 milliárd dolláros államadósságot halmozott fel.
A dollár legnagyobb vásárlói Japán, Kína és a kőolajtermelő országok. Az amerikai valuta azonban az elmúlt időszakban folyamatosan veszített értékéből. 2002-hez képest 40 százalékkal ér kevesebbet az euróhoz viszonyítva, és csupán a válság kirobbanása óta 7 százalékot veszített az értékéből. Tudni kell azt is, hogy Washington a gazdaság élénkítése érdekében a gyenge dollárban érdekelt – mondta a kutató.
És ezen a ponton rejlik a feszültség. A befektetők ugyanis jelentős veszteséget könyvelnének el, amennyiben tartóssá válna a dollár elértéktelenedése.
Farkas Péter emlékeztetett, hogy az elmúlt időszakban folyamatosan visszaszorult a dollár szerepe a tartalékvaluták között. Ezt a tendenciát tovább erősítette a válság, egyre többen fektetik ugyanis aranyba a megtakarításaikat, ami a nemesfém rég nem látott áremelkedésében is megmutatkozik. A dollártól való „elpártolást” jól mutatják a számok: 25 évvel ezelőtt még a globális megtakarítás 80 százalékát ebben a valutában tartották, ez az arány 2008-ban csupán 64 százalék volt. Ezzel szemben az euró egyre nagyobb szerepet hasít ki magának: bevezetésekor is már 18 százalékos súllyal bírt a tartalékvaluták között, 2008-ra pedig 26 százalékra növelte a jelenlétét. Még Kanada, az USA szövetségese is jelentősen csökkentette a dollár vásárlását, a megtakarításainak több mint a felét euróban kibocsátott kötvényekbe fekteti. Hasonló tendencia figyelhető meg számos fejlett európai ország esetében is. De Kína és az OPEC közössége is jelezte már, hogy érdekében állna a dollár egyeduralmának megtörése. Tavaly komoly lépésre szánták el magukat a dél-amerikai országok. Hét térségbeli nemzet megalakította a Dél Bankját azzal a nem titkolt céllal, hogy a közös kereskedelmük során a saját valutájukat preferálják. Vizsgálják annak módját is, hogyan nyílna lehetőség egy közös pénz (bono del sud) bevezetésére. Hasonló tendencia érhető tetten Ázsiában is. Pénzügyi vezetők az Ázsiai Fejlesztési Bank vezetésével olyan rendszer kidolgozásán munkálkodnak, amelynek célja egy ázsiai pénzügyi elszámolási egység kialakítása. Ebben a tíz legfejlettebb térségbeli ország (ASEAN) kereskedelme során közös egységes valutát használnának a dollár helyett. 

A válság felpörgette a folyamatokat

Az USA-ból kiinduló világgazdasági válság csak tovább rontotta a dollár megítélését, s ez felerősítette a dollárellenes hangokat. Az új tartalékvaluta színre lépésében elsősorban azok a fejlődő országok érdekeltek, melyek jelentős tartalékaikat dollárban tartják, mint Kína, Oroszország, de Brazília is – hívta fel a figyelmet Farkas. Kína az elmúlt évtized robbanásszerű gazdasági növekedéséből fakadóan egyre több amerikai állampapírt vásárolt. Idén áprilisig az amerikai államkincstár értékpapírjainak 23 százaléka kínai kézben volt! Ha ehhez hozzáadjuk még az oroszok, a brazilok, az indiaiak, illetve a japánok megtakarításait is, együttesen a 64 százalékát birtokolják az amerikai államadósságnak!
De éppen az ekkora mértékű összefonódás miatt nem várható gyors, földindulásszerű változás – mondta a kutató. Egyik államnak sem érdeke, hogy megtakarításaik elértéktelenedjenek. Számukra a megoldás inkább a diverzifikáció, azaz a dollár mellett más regionális valuta tartása lehet.
A BRIC országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) csúcstalálkozóján idén tavasszal tartott közös nyilatkozatban fogalmazták meg, hogy szükség van a globális pénzügyi rendszer reformjára és ezzel párhuzamosan a feltörekvő országok világgazdasági szerepének megerősítésére.
Dmitrij Medvegyev mind a BRIC-, mind a G20- csúcstalálkozón nyíltan beszélt „egy nemzetek feletti valuta” bevezetésének szükségességéről. ő a legjobb megoldásnak az IMF nemzetközi elszámolásokban használt pénzét, az SDR-t tartaná, amely közös nemzetközi valutaként funkcionálhatna. Az oroszokat megelőzően Kína is felvetette ezt a kérdést. Javaslata szerint egy új, nemzetgazdaságoktól független, globális hitelező pénzügyi hatóság felállítására lenne szükség, amely egyben a kibocsátója is lehetne a független nemzetközi pénznek, az SDR-nek. Igaz, ezzel az IMF szerepe erősödne. Zsou Hsziao-csuan, a Kínai Központi Bank vezetője „szuperfüggetlen” tartalékvaluta bevezetését sürgeti. A kínaiak alapvetően azt javasolják, hogy a jövőben növekedjen a fejlődő országok súlya a nemzetközi színtereken, erősödjenek a nemzetközi pénzügyi intézmények, a fizetési nehézséget áthidalására hozzanak létre regionális segélymechanizmusokat. Hosszú távon pedig lépjen életbe egy államoktól független tartalékvaluta-rendszer.
Paul Krugman Nobel-díjas amerikai közgazdász a The New York Timesban a következőképpen kommentálta Zsou javaslatát: „Kína rájött, hogy amíg mérgező játékokat és fertőzött halat szállít nekünk, addig mi tisztességtelen értékpapírokat adunk el neki. Ráeszméltek, hogy a dollár csapdájába estek, amikor a jüan árfolyamának stabilizálása érdekében jórészt amerikai értékpapírokat vásároltak. (2000 milliárd dolláros tartalékuk 70 százaléka dollárban van.) Ezeknek viszont alacsony a kamata,  a dollár esetleges tovább értékvesztése pedig komoly károkat okozna Kínának.” Krugman szerint Kína a korábbi befektetéseinek hibáját szeretné korrigálni azzal, hogy egy független valutát hozna létre. A közgazdász szerint Kína nem is tehetett mást, minthogy finanszírozza az amerikaiak túlfogyasztását, hiszen így tudták biztosítani az exportjuk, az ipari termelésük növekedését, és fenntartani a tőkevonzó képességüket. Krugman felhívta a figyelmet arra is, hogy a dollár mint tartalékvaluta szerepének mellőzése egyben az USA világgazdasági szerepének meggyengülésével járna együtt. Kína és a dollár szerepét csökkenteni szándékozó országok valódi törekvése tehát az egypólusú világrend multipolárissá alakítása, aminek  az egyik lehetséges gazdasági eleme lenne a dollár kiszorítása.

Ha szakad a part…

Farkas Péter szerint a dollár sorsa, jövője azon múlik, milyen lesz a mostani válság lefutása. Amennyiben súlyosbodik a helyzet – amire van esély –, akkor hamarabb kerül a felszínre a nemzetközi pénzügyi rendszer átalakításának kérdése, és hamarabb kell búcsút inteni a dollárnak. Radikális fordulatra tehát akkor kell számítani, ha egy, az 1930-as válság során tapasztalt globális pénzügyi összeomlás következne be. Bár a kutató szerint ennek valószínűsége csekély, annyi bizonyosra vehető, hogy a dollár „világpénz” szerepének erodálása tovább folytatódik.

Olvasson tovább: