Kereső toggle

A korrektség megtérül

Portré az év példaképéről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kevés ember él ma az országban, aki 38 éve ugyanazon a munkahelyen dolgozik.
Még kevesebb talán az, aki kezdő üzemvezetőből főtulajdonossá válva létrehozta
az ország legnagyobb magyar baromfifeldolgozó vállalatát. Ezért a
teljesítményéért az Ernst and Young az Év példaképévé választotta Magyar
Józsefet, a Hungerit Zrt. első emberét.

Javában a szocializmus idején, 1970-ben lépte át először a fiatal üzemmérnök,
Magyar József a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat kapuját. Amolyan
szegénylegényként érkezett, albérletezve lakott feleségével. Idővel lassan
araszolni kezdett a céges ranglétrán, üzemvezetőből termelési
osztályvezető-helyettesé, majd fejlesztési főmérnökké avanzsált. Az igazi nagy
lehetőség és kihívás a rendszerváltást követően nyílt meg számára.

Harmadik vonalbeli dolgozónak számított még a cégnél a nyolcvanas évek végén,
amikor megnyílt a lehetőség a privatizációra. A cég akkori vezetői azonban nem
mertek beszállni, Magyar viszont látott benne fantáziát. Olasz és német
befektetőkkel karöltve megvásárolta a nagy múltú vállalatot, így 1990-ben ő lett
a cég ügyvezető igazgatója. Az 1922 óta működő üzemben a rendszerváltáskor „még
csak” 150-en dolgoztak, és 800 millió forintos árbevételt produkáltak. Mára
minden szempontból sokat fejlődött a cég, hiszen jelentősen kibővült a
termékkör, a létszám 1500 főre duzzadt, a forgalmuk pedig eléri a 34 milliárd
forintot. A cég a rendszerváltás előtt a hazai baromfifeldolgozó vállalatok
körében a középmezőnybe tartozott, mára pedig a legnagyobb árbevételt elérő cég
lett. Harminc különböző országba exportálnak. Legismertebb magyar terméküknek
számít a libamáj, ebből 750 tonnát adnak el, főként Franciaországba és Japánba.


Magyarországon elsőként (a kilencvenes években) a szentesiek dobtak piacra
készre sütött panírozott termékeket, amelyekkel elnyertek számos szakmai és
közönségdíjat. Modern világunkban egyre nagyobb a kereslet ezen termékek iránt,
a Hungerit 8 ezer tonnát meghaladó mértékben ad el belőlük évente, de a jövőben
még nagyobb teret szánnak számára a termékpalettájukon.

Magyar József szerint sikeresen vették az akadályokat az uniós csatlakozás után.
„Ez a korszak számít a cég életében a második fordulópontnak. A csatlakozás nem
elsősorban kihívást vagy nehézséget hozott, hanem inkább lehetőségeket,
könnyebbséget – fejtette ki megkeresésünkre Magyar. – Felkészültünk az
EU-csatlakozásra, az uniós elvárásokhoz alakítottuk a technológiai
fejlesztéseinket, megszereztük valamennyi minőségtanúsítványt, hogy
bejuthassanak az uniós piacra. Ez kézzelfogható előnyt jelent, aminek
köszönhetően az EU valamennyi áruházába szállíthatunk.”

A folyamatos technológiai fejlesztést, az újításokat központi kérdésnek tartja
az igazgató: „A rendszerváltás előtti időben fejlesztési főmérnökként ötven
újításom volt, amelyekből többet máig alkalmaz a szakma. Elsőként vezettük be
például az országban az EAN-kódos termelésirányítást. A nyolcvanas évek elején
dolgoztuk ki annak a módszerét, hogyan lehet egy termékhez egy kódot rendelni,
és ezt végigkísérni a gyártás egész folyamatán, a raktározásig bezárólag. Ma is
ennek elvén működik a gyár, és tartjuk nyilván a hatezer féle terméket.”



Fotók: Hungerit

Magyar József a fejlesztés mellett a vásárlókkal való korrekt
kapcsolattartást tartja a legfontosabb elvnek. „Számomra a vevő az úr, nagy
tiszteletben részesülnek a partnereink… Célunk az – fejtette ki –, hogy a lehető
legjobb kiszolgálást és minőségi termékeket kapjanak tőlünk. Talán ennek is
köszönhető, hogy az árbevételünk nyolcvan százaléka visszatérő partnerektől
származik. Ez nem véletlen akkor, ha tudjuk, egyre nagyobb fontosságot jelent az
élelmiszerbiztonság. Állandóan magas színvonalat kell produkálni, és az is
fontos, hogy az esetleges reklamációkat is udvariasan fogadjuk. Meggyőződésem,
hogy ennek a szemléletnek köszönhetjük, hogy idáig jutottunk.”

A siker titkának Magyar József a kitartást, a sok-sok munkát, illetve a
korrektséget, a bizalom megtartását tartja. Szükség van ezenkívül természetesen
jó munkatársakra, és persze szerencsére is. Vallja, a becsületesség, a
korrektség nem mindig jövedelmező, de előbb-utóbb megtérül.

Olvasson tovább: