Kereső toggle

Elpuskázott lehetőségek

Mérlegen a rendszerváltás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Húsz év hosszú idő, ennyi idő alatt sok államnak sikerült felzárkózni a
fejlett országok sorába. Nálunk azonban felemás reformokról, elvesztegetett
lehetőségekről, évekről beszélhetünk – fogalmazódott meg a rendszerváltás
mérlegének elemzésekor. Reformközgazdászok 1987-ben fogalmazták meg először
azokat az alapvető változásokat, amelyeknek meg kell történni ahhoz, hogy véget
érjen a szocialista rendszer, és helyette magántulajdonon alapuló piacgazdaság
születhessen. Az akkori résztvevők most, 20 évvel később értékelik a
történteket.



Matolcsy György

A Pénzügyminisztérium berkeiben dolgozó ifjú közgazdászok fiatalos
lendülettel fogalmaztak arról, hogyan kellene lebontani a létező szocializmust,
megtörni az állami nagyvállalatok monopóliumát, szabad versenyt létrehozni
helyette. Nagy árat kellett fizetniük mindezért: a rendszer haragja lecsapott,
elveszítették a munkahelyüket, amikor az akkori pénzügyminiszter – Medgyessy
Péter – megszüntette a műhelyt. A Fordulat és reform című tanulmány készítői
közül sokan később közismert emberek, miniszterek lettek: Bokros Lajos, Csillag
István, Kupa Mihály, Surányi György, Matolcsy György. Húsz évvel az események
után úgy látják, az elképzelésekből sok fontos, a gazdasági szférát érintő
intézkedés, változtatás megvalósult, ám a Pénzügykutató Rt. által szervezett
megemlékezést tartó konferencián az előadók megegyeztek abban, hogy számos hibát
halmoztak fel a kormányok gazdaságpolitikájuk során. Ezek következtében volt
szükség az idén újabb kiigazítási csomagot bevezetni.



Csillag István

Alapjaiban rontottuk el

Matolcsy György, az Orbán-kormány volt gazdasági minisztere fonák fordulatok
és felemás reformok idejének nevezte az elmúlt húsz évet, mialatt egyik
válságból a másikba esünk. 1987-ben a rendszer válsága volt, 2007-ben pedig a
rendszerváltás és a felzárkózás válságát éljük. Pedig húsz év sok esetben
elegendőnek bizonyult arra, hogy felzárkózhasson egy ország. Ilyen pozitív példa
Japán, Szingapúr vagy éppen Írország.

Matolcsy szerint húsz év távlatában szükséges a szembenézés. Úgy tartja, az unió
beteg embere vagyunk. Nálunk a legmagasabb az infláció, a költségvetési hiány,
az alapkamat, legalacsonyabb a foglalkoztatási ráta és a GDP növekedése.
Menetrend szerint ismétlődnek a sokkterápiák – szögezte le. Először 1991–92-ben
éltünk meg ilyet, amikor megkezdődött a gazdasági rendszerváltás. Az akkori
kormány túlzó intézkedésekkel és sok hibával sokkolta a gazdaságot. Óriási lett
a munkanélküliség, külföldiek számára adtuk el a magyar vállalatokat, drámaian
visszaesett a gazdaság növekedése. Az 1993–94-es egyensúlytalan növekedés évei
után jött 1995-ben a második sokkterápia, a Bokros-csomag. Súlyos hiba, számos
tévedésen és hamis számokon alapuló elhibázott döntés volt. A volt gazdasági
miniszter szerint 1997 és 2001 között volt egyedül egyensúlyőrző gazdasági
növekedés, folyamatosan csökkent az államadósság. Ezt nevezhetjük aranykornak.
Majd 2002 és 2006 között továbbra is növekedett a gazdaság, ám ezt egyre nagyobb
államadósságból finanszírozták. A nagy törés 2002-ben következett be, amikor
10-15 szarvashibát is elkövetett a Medgyessy-kormány. Az úgynevezett jóléti
intézkedések miatt megromlott a gazdasági egyensúly, lassult a gazdaság, újra
növekedésnek indult az államadósság, kiestünk a régiós versenyből. Az
államadósság 2002-ben a GDP 57,2 százaléka volt, 2007-ben pedig már a 65,6 %
százaléka. Ekkor és ezek miatt az intézkedések miatt tört meg a felzárkózásunk.

Az idén újabb, sorrendben a harmadik sokkterápiát éljük, amely szintén hibás
gazdaságpolitikai következtetéseken alapul – mondta.

Felzárkózási válságban vagyunk – fogalmazott Matolcsy –, folyamatosan lemaradunk
a régiós versenytársaktól, a gazdaság növekedésének megtörése pedig nem egyéves
probléma.

A volt miniszter szerint bezáródnak a társadalmi csapdák. Alacsony a
foglalkoztatási ráta, emiatt kevesen fizetnek adót. Ha csupán a foglalkoztatást
sikerülne megfelelő szintre hozni, és mindenki befizetné az adókat, az már
elegendő lenne ahhoz, hogy egyensúlyban legyen a költségvetés. Újra
adósságcsapdában vagyunk: a magas államadósság miatt rendkívül sokat kell
költenünk a törlesztésre, magas alapkamatot kell fizetnünk.

Matolcsy szerint azért jutottunk el idáig, mert a rendszerváltás nem megfelelően
zajlott. Nem a régi viszonyok megszűnését eredményezte, hanem ellenkezőleg, az
új a régi fonákja lett.

1989–90-ben hibás választ adtunk: nem lett volna szabad külföldi tulajdonba
átadni a hazai vállalatokat, mert így a globális vállalatok kerültek túlsúlyba,
szemben a hazai kis- és közepes vállalkozói réteggel. Így akkor is és most is
duális a gazdaságunk szerkezete. Régen rejtett munkanélküliségről beszéltünk,
most nyílt lett helyette. Régen is adósságból tartotta fenn magát az állam, az
ország, most új eladósodásra cserélték fel a régit. Régen is igazságtalan volt a
társadalom, és újra az, hiszen óriási különbségek voltak és alakultak ki újra az
egyes rétegek között.

Voltak és újra vannak jelentős területi különbségek. Régen is rossz volt a
közhangulat, elégedetlenség volt az általános országszerte, és újra ez a
jellemző, nincsen közmegegyezés. Akkor és most is torznak mondható a média.

Mindezek mellett a mostani rendszer rendre megismétli a régi rendszer hibáit. A
2002–2006 közötti Medgyessy kormány intézkedései, a fedezet nélküli költekezés,
a jólét látszatának fenntartása az államadósság terhére a hetvenes éveket idézi.


Matolcsy szerint azért nem sikerült a rendszerváltás, mert a globális érdekek
felülkerekedtek, és legyőzték a helyi érdekeket. Emellett úgy vágtunk bele az
átalakításba, hogy nem volt jövőképünk, sem nemzetstratégiánk, nem terveztük meg
az új Magyarországot.

Mit lehet még tenni ilyen helyzetben? – tette fel a kérdést. „Be kellene fejezni
a »száraz polgárháborút« – fogalmazott. – Jövőképet kellene alkotnunk és adnunk
a társadalomnak. Nemzetstratégiát készíteni, célokat meghatározni, és ehhez
időpontokat mellékelni. Jó gazdaságpolitikával és társadalmi megállapodás esetén
van még remény.”



Bokros Lajos

Egyharmados ország

Csillag István volt gazdasági miniszter, az Exim Bank Zrt. elnöke kérdésünkre
kifejtette: számos tényező nem volt előre látható, főbb vonalakban azonban
teljesültek a húsz évvel ezelőtti elvárások. Az üzleti szektorban megvalósult a
tulajdonváltás, bár nem feltétlenül úgy, ahogy eredetileg elképzelték. Viszont
nem társult hozzá az öngondoskodás az idős korról, az egészségügyi ellátásról.
Ahhoz az illúzióhoz képest, amit a nyolcvanas években dédelgettek, meglehetősen
nagy fordulat állt be: egyharmados ország lettünk. A közteherviselésből a
lakosság egyharmada veszi csak ki a részét. Ez szegénységet, állandó
forráshiányt jelent.

Ehhez hozzátartozik az is, hogy az a reformfolyamat, ami lezajlott a vállalati
szférában, nem történt meg az állami szektorban. Az akkori szembenállást a
nagyvállalatok urai, a „Bástya elvtársak” képviselték, ma ez a szakszervezeti, a
közalkalmazotti, az egészségügyi, az oktatási szférában található, ami nagy
nehézségeket okoz a költségvetés, a gazdaság finanszírozása szempontjából.

A volt miniszter elmondta, nem számoltunk azzal a ténnyel, hogy Magyarország
kirí a szocialista országok közül, de Európát illetően is abban a tekintetben,
hogy aránytalanul kicsi a piacról, a saját erőfeszítéseikből élők száma, és
túlsúlyban vannak azok, akiknek a megélhetése a politikától függ. A
köztisztviselők, közalkalmazottak bérét, nyugdíját, szociális ellátását,
járandóságát a politika határozza meg. Hasonló probléma az is – ami szintén
kirívó –, hogy az adófizetők egynegyede minimálbéren él. Ez is arra utal – tette
hozzá –, hogy a politikai osztály megtalálta a megvásárolható, a szavazataikat
neki felajánló rétegeket. Ha pedig így gondolkodik, sokkal nehezebben vág bele a
reformokba.

A rendszerváltáskor jóval kedvezőbb pozícióban voltunk, mint a volt szocialista
országok, ám ezt az előnyünket folyamatosan veszítettük el az elmúlt időszakban,
mert az a felfogás volt uralmon eddig, hogy nem az adófizetőkkel, hanem az
adóelkerülőkkel szolidált a költségvetés. Egyedül ’95–96-ban volt másként,
amikor a versenyképesség, a munkahelyteremtés volt előtérben. Ennek az a
következménye, hogy nem volt időben költségvetési kiigazítás, és amikor neki
kellene állni a fontos és szükséges átalakításokhoz, az elgyávulás lesz újra
jellemző.

A jelenlegi kiigazítási csomagról elmondta, az eddig meghozott intézkedések a
felzárkózáshoz mérhetetlenül kevesek. Ahhoz, hogy állva maradjunk, tehát ne
omoljunk össze, elegendők.

Megtört a felzárkózás

Bokros Lajos, a Közép-Európai Egyetem vezérigazgatója szerint a felzárkózás
szempontjából elvesztegettünk egy évtizedet.

A negatív fordulat 2001-ben következett be, amikor az Orbán-kormány a belső
fogyasztásra tette a hangsúlyt, azóta kormányoktól függetlenül folyamatosan
keltek életre a különféle népszerű programok: Széchenyi Terv, 100 napos program
stb. Mindezek miatt megjelent az ikerdeficit, lassult a gazdaság növekedése,
gyorsult az infláció, és nőtt a munkanélküliség. A szerencsénk az volt – tette
hozzá –, hogy eközben beléptünk az Európai Unióba, ami sok pénzt hozott a
konyhára.

Fontos és elkerülhetetlen a 2006– 2007-es Gyurcsány-csomag.

Reform nélkül nincsen növekedés, de nem látszik most, hol vannak azok a
mozgatórugók, amelyek kivezetnek bennünket ebből az egy százalék körüli
visszaesésből. Tartósan kell tudni csökkenteni a hiányt, de ehhez további
szerkezeti reformokra van szükség.

Olvasson tovább: