Mint ismeretes, a kormányzat elképzelése szerint januártól 22 országos
hatáskörű biztosító kisebbségi (49 százalékos) részvénycsomagjára licitálhatnak
az egészségbiztosítók. A többet ajánló nyertesek elkezdhetik a tagtoborzást,
majd miután megszerezték a működési engedélyüket, felállhat az új rendszer. Bár
az állam rendelkezik majd a többségi tulajdonnal, a menedzsmentet a befektetők
adják, az állam a közgyűlésben, illetve a Felügyelő Bizottságban gyakorolja a
tulajdonosi jogokat. A pénztárak számára semmilyen garancia nem áll majd
rendelkezésre a működésük biztosításaként: fix fejkvótát kapnak a hozzájuk
jelentkezők után, ebből kell gazdálkodniuk. Ha a kiadások után többletet
halmoznak fel, jóváírják számukra, ám ha negatívba fordul a gazdálkodásuk, a
saját tőkéjükből kell pótolni a hiányzó összeget. Az állam azt várja a
befektetőktől, hogy hatékonyan gazdálkodjanak, s így kiaknázhatják a rendszerben
lévő tartalékokat, azaz nyereségre is szert tehetnek. Horváth Ágnes egészségügyi
miniszter egy konferencián felszólalva örömét fejezte ki amiatt, hogy a
pénztáraknak köszönhetően végre megjelenik az ellenőrzés a rendszerben. Eddig
ugyanis csupán a betegellátás végén nyílt lehetőség a pénz költésének az
ellenőrzésére, jövőre azonban ez már a beteg megjelenésekor elindulhat.
Mindenki számára kötelező lesz tagnak lenni valamely pénztárnál, amelyeknek
kötelező lesz befogadni minden jelentkezőt. A járulékok és az ellátás csomagja
nem változik.
Horváth Ágnes egészségügyi miniszter elismerte, ez a rendszer nem ad megoldást
minden problémára, nem is érhetjük utol az EU-tagországok polgárainak hosszabb
élettartamát, de garantálja az ellátás biztonságát.
Zombor Gábor fideszes parlamenti képviselő, a megyei kórház igazgatója,
Kecskemét polgármestere szerint a törvénytervezet alapkérdésekre sem ad válasz.
Nem látható be, ha nem jut több pénz a rendszerbe, mitől javulhat az ellátás
színvonala, mitől emelkedhetnének az egészségügyi dolgozók fizetései.
Zombor szerint a kormány a sötétbe ugrik. Sem a biztosítottak, sem az
egészségügyi dolgozók nem látják, mit hoz a jövő. Nem ismeretes, mi marad meg a
mostani kondíciókhoz képest: mit tartalmaznak az egyes ellátási csomagok, meddig
maradhat a jelenlegi járulék. A kórházigazgató úgy véli, mindenképpen emelkednek
a járulékok, és változás lesz a csomagok tartalmában is. Ennek oka az, hogy a
konvergenciaprogram szerint évente 50 milliárddal csökkennek az állami kiadások,
így az egészségügyre sem fordítható több pénz a jelenleginél. Ennek megfelelően
elkerülhetetlen a járulékok emelése, az egyéni hozzájárulás (vizit-, kórházi
napidíj) mértékének emelése, illetve az ellátás, azaz a szolgáltatócsomagok
tartalmának a csökkentése.
Az orvosi hitvallással ellentétes intézkedések, kényszerek vannak a rendszerben,
ilyen például a várólista: meg tudná gyógyítani a beteget, de korlátozva van,
illetve azt gyógyíthatja meg, aki megfizeti. Megvan a kiskapu, hiszen délután,
este műtik a fizetős betegeket.
Salamon Károly, az Allianz Hungária Biztosító Zrt. elnök-vezérigazgatója a
biztosítók oldaláról fogalmazta meg a bírálatát. Első látásra igen jó üzletnek
számítana a biztosítók számára az egészségügy, hiszen 1000 milliárdos piacról
van szó. Ám a helyzet csak az első pillanatban tűnik ilyen egyszerűnek, a
részletek elemzése után lényegesen összetettebb képet kapunk. Az egészségügy
ugyanis jelentősen eltér a szokványos biztosítási piactól – szögezte le Salamon.
Nagy különbséget jelent, hogy a díjakat nem a biztosítók szabják meg, ezt tőlük
független szerv határozza meg. Hasonlóképpen a kiadás tekintetében sincs
beleszólásuk, hiszen a költségeket és az árakat is ez a hatóság, a Díjtételi
Bizottság dönti majd el. A biztosítók nem szólhatnak bele és nem is értenek
hozzá, hogy milyen gyógymódokra, szolgáltatásokra van szükség, nem vizsgálják
ennek a szakmai jogosságát. Nem marad tehát más szerepük, mint az ellátás
szervezése – mondta az elnök-vezérigazgató. Ugyanakkor az ellátás minden
kockázatát és anyagi felelősségét a biztosítókra helyezi az állam; teszi ezt
úgy, hogy csupán 49 százalékban, kisebbségben vannak jelen. Jelentős anyagi
kockázatot kell tehát bevállalniuk olyan dologért, amire semmilyen befolyással
nincsenek. Ez az elképzelés semmiképpen sem nevezhető befektetőbarátnak –
fogalmazott Salamon.
A törvénytervezet szerint a pénztáraknak veszteségtartalékot kell képezniük.
Mégpedig olyan veszteségre, amely nem a rossz működésükből fakad, hanem magából
a rendszerből, annak az alulfinanszírozásából. Emellett másfajta veszteséget, a
népszerűtlenséget is fel kell vállalniuk, hiszen kellemetlen szereplőként, az
orvos és a beteg közé állva nekik kell majd kimondaniuk a „nemet”, azaz adott
esetben elutasítani egyes beavatkozásokat. Mindezt olyan közegben, amely szerint
a magántőke eredendően rossz, gonosz, a „nem” kimondatásával pedig „ördögöt”
csinálnak a pénztárakból – fogalmazott Salamon Károly.
Csak hab a tortán a politikai kockázat. Újságcikkek látnak napvilágot, illetve
levelek érkeznek a biztosítókhoz, amelyekben azt tudatják az érintettekkel, hogy
ha a következő választásokon az ellenzéki pártok nyernek, mindent visszavonnak –
hívta fel a figyelmet Salamon. A nagytőke számára nem elsősorban a nagy haszon
az elsődleges, hanem a stabilitás.
2007. 11. 16. (XI/46)
