Kereső toggle

Rokkant összegek tűnnek el

Visszaélések minden szinten

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarország lakosságának közel 8 százaléka rokkantsági vagy baleseti
rokkantsági nyugdíjban részesül. Európai viszonylatban ezzel a létszámmal
vezetők vagyunk.

Az állami pénzek megcsapolása ráadásul két irányból történik: műrokkantak és
mű-rokkantfoglalkoztatók részéről.

A szocializmus időszakában a magyar azt tanulta, hogy ha egyedül nem megy,
majd az állam segít. A rendszerváltást követő kapitalizmus sokakat nagy feladat
elé állított: a kíméletlen munkaerő-piaci versenyben sokan tényleg betegek
lettek. Egy magát megnevezni nem kívánó forrás szerint azoban azok száma is
növekedésnek indult, akik új megélhetési forrást láttak a rokkantságban. Ahhoz,
hogy egy egészséges személyt is rokkanttá nyilvánítsanak, kezdetben nem kellett
túl nagy tőkét befektetni. Forrásunk szerint bizonyos öszszegekért háziorvosok
megtanították a magát leszázalékoltatni kívánó egészséges egyént arra, hogyan
viselkedjen a pszichiátrián az áhított orvosi szakvélemény megszerzéséhez.
Miután megvolt a papír, a megbízott helyi orvosszakértői bizottság kiadhatta a
határozatot, el volt rendezve a dolog. Két évvel ezelőtt azonban a hasonló
esetek megugró száma miatt nagy szigorúság köszöntött be. Megszűntek egyes helyi
orvosszakértői bizottságok, és központilag kezdték felülvizsgálni az ezek által
kiadott határozatokat. Ebben is átestünk a ló túlsó oldalára – olyanokat is
visszahívtak felülvizsgálatra, akiknek például végtagjaik hiányoztak. Nem
alhatnak nyugodtan a véglegesített rokkantsági állapotúak sem, náluk is kemény
ellenőrzésekre lehet számítani.

Az államnak is tennie kellett valamit, mivel a rokkantak megugró száma nagy
terhet rótt a költségvetésre. Az unió által kifejezetten preferált
esélyegyenlőségben pedig olyan támogatási kereteket kellett megteremteni,
amelyek segítik ezeknek a hátrányos helyzetű társadalmi csoportoknak a
munkaerő-piaci beilleszkedését. Ennek érdekében speciális szervezetek jöttek
létre, amelyek kifejezetten a rokkantak számára nyújtottak lehetőséget arra,
hogy állapotuknak megfelelő munkát vállaljanak, és a sok esetben nem túl nagy
összegű nyugdíjukat kiegészítsék. Egy hasonló szervezet vezetője elmondta, hogy
a munkáltatók a foglalkoztatás és bizonyos feltételek megteremtése fejében
célszervezetté válhattak, és a 100 százalékban munkaképesség-csökkent
munkavállalók után a rendelet szerint akár a mindenkori minimálbér háromszorosát
is igényelhették állami támogatásként. Sokan ebben is üzletet láttak:
létrejöttek olyan cégek is a legálisan foglalkoztató célszervezetek mellett,
ahol az egyedüli cél a maximális profit volt, bármi áron. Tavaly áprilisban a
Pénzügyminisztérium felfüggesztette a célszervezeti kijelöléseket, mivel
felháborító visszaélések kerültek napvilágra. A magyar leleményesség, amelynek
oly sok találmányt köszönhet a világ, itt is visszaköszönt. Egy magát
meg-nevezni nem kívánó foglalkoztató elmondta, hogy a támogatás szempontjából
azokat volt érdemes foglalkoztatni, akik 67 százalékban, vagy ennél nagyobb
mértékben csökkent munkaképességűek. Ezek az emberek (például az enyhén szellemi
fogyatékosak, siketek vagy vakok) azonban már nem tudnak akármilyen munkát
elvégezni – ezért aztán nem is csináltak semmit. Előfordult, hogy „A” cégnél
vakok színes fonalakat válogattak, „B” cégnél pedig forma alapján gombokat
szortíroztak. Tevékenységüket számlák igazolták – jöhetett a dotáció.
Természetesen ezek nagyon kirívó esetek, de tömegével fordultak elő a színlelt
szerződések – állományba vett dolgozók, akik lényegében a telephelyen sem
tartózkodtak.

A munkáltatóknál az akkreditációval kapcsolatosan bevezetett tavalyi szigorítás
szerint olyan rehabilitációs tervekkel kell rendelkezni, amelyek minden
munkavállalóra személyesen készülnek el – és olyan szakemberrel is, aki
gondoskodik a tervek megvalósulásáról. Ezáltal viszont túl sok lett a
kötelezettség, a támogatás is jelentősen csökkent, így a foglalkoztatáshoz
jelentős befektetésekre van szükség, ami viszont nem mindenkinek éri meg.

A kormány jelenlegi megszorító intézkedései sem jöttek jókor a szektornak, mivel
a járulékemelés az újfajta akkreditációval rendelkező cégeket is érinti. A
feketelevest így megint a munkavállalók isszák meg: 67 százalékos rokkantsági
fok alatt valószínűleg nem találnak munkát, mivel ebben az esetben alacsony a
támogatás, magasak viszont a járulékterhek. Miközben 67 százalék fölött nincs
járulékfizetési kötelezettség.

Olvasson tovább: