Kereső toggle

Az iszlám bankok titka

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Pénzhordó munkás a kabuli Nemzeti Bankban. Pénzmozgások kifulladásig Fotó: Reuters

Egy bank működését alapvetően két tevékenység határozza meg: a pénzbetétek befogadása és a hitelek nyújtása. Az előbbiekre kamatot fizet a pénzintézet, az utóbbiak után kamatot szed. A kettő különbségét "zsebre teszi". Ennek ellenére léteznek olyan bankok is, amelyeknek üzleti alapelvei között szerepel az, hogy nem számolhatnak fel kamatokat, vagyis nem kereskedhetnek tisztán pénzzel. A helyzet abszurdnak tűnik, pedig egyáltalán nem lehetetlen: az iszlám bankok kezdettől fogva pontosan ezen az elven működnek, és mégis dagad a zsebük…



Pénzhordó munkás a kabuli Nemzeti Bankban. Pénzmozgások kifulladásig Fotó: Reuters

A modern "iszlám bankolás" ma még nagyon fiatal szakmának számít – mindössze 30 éve "jegyzik". Tudományos alapjait Muassam Ali fektette le, aki szinte misszionáriusi elhivatottsággal fogott hozzá 1985-ben az első iszlám pénzügyi konglomerátum, a DMI (Dar Al-Maal Al-Islami, azaz Muszlim Pénzügyi Hivatal) szakmai tekintélyének megalapozásához, amelynek egyben alelnöke is volt. Később, 1991-ben Ali alapította meg Londonban az első Muszlim Bank és Biztosítási Intézetet (Institute of Islamic Banking and Insurance) is, amelynek következményei a mai napig mozgásban tartják a brit pénzügyi központot. 

Iszlám bank Londonban

Két évig tartó előkészítő tárgyalások után, idén ősszel nyithatta meg kapuit az első önálló, iszlám elvek szerint működő bank az európai pénzvilág egyik központjában, Londonban. A bank felügyelő tanácsa papokból áll, és – a brit bankjog keretein belül – kizárólag a saria, vagyis az iszlám törvénykezés szerint irányítják az üzletpolitikáját. A The Islamic Bank of Britain (IBB) csakis az "etikus" befektetések, azaz a Korán, illetve a szunna ide vonatkozó passzusaival összhangban álló üzleti célkitűzések mellett kötelezheti el magát. Az IBB a kamatszedés és kamatfizetés elhagyásán túl a felszámolt ügyleti díjakat is előzetes megállapodás tárgyává teszi. Ezen kívül nem finanszíroz dohány-, szesz- vagy pornóiparral kapcsolatban álló vállalkozásokat. Mindez némileg meghosszabbítja a befektetések elbírálásának átfutási idejét, hiszen a bizottság tagjainak minden egyes ügyletet külön-külön meg kell vizsgálnia. 

"Az iszlám alapelvei egyszerűek, világosak és kőkemények" – szögezi le a híres szerzőpáros, Mervyn Lewis és Latifa Algoud a téma egyik klasszikusának tekintett művében, az Islamic Banking-ben (Iszlám banktevékenység). A brit kiadású szakkönyv a pénzügyi technikák elemzésén túl betekintést ad az iszlám alapokon álló gondolkodásmódba is: az iszlám szabályrendszere nem válik szét világi és vallási szférára, hanem egyaránt kiterjed az élet minden területére. Vagyis, mivel az iszlám törvénykezés, azaz a saria szerint tilos "pénzből pénzt csinálni", ha egy hith? muzulmán pénzintézet betétszámlát kínál az ügyfeleinek, arra természetesen nem fizet kamatot. Helyette viszont, a saria szabályainak megfelelő befektetéseket eszközöl, amelyek hozamait megosztja a betéttulajdonosokkal. Vagy vegyük például az itthon is népszerű lakáshiteleket: ha egy iszlám bank "lakáshitelt nyújt", akkor először megvásárolja a kiszemelt ingatlant, majd gyakorlatilag bérbe adja azt a hitel igénylőjének. Hasonló szisztéma szerint alakulnak az arab kisvállalkozói hitelek is: a bank részesedést vásárol az adott vállalkozásban, majd a tevékenység hasznaiból lassan "visszaszedi" a kezdeti hozzájárulás összegét.

Az újonnan nyitott londoni bank szolgáltatásai is meglehetősen széles spektrumon mozognak – természetesen nem csupán iszlámhívők számára. A jelzáloghitelektől kezdve, a hitelkártyákon át egészen a vállalkozások támogatásáig, szinte minden ismert banki termék "etikus változata" megtalálható a palettán. Az IBB, szándékai szerint egyre több fiókot nyitna szerte Nagy-Britanniában, illetve 2005 tavaszától elérhetővé tenné internetes szolgáltatásait is.

Allah mondta…

A Korán egyértelműen kijelenti, hogy "minden vagyon Allahé", és akik kamatot fizetnek vagy szednek, azok "háborúban állnak Istennel és Mohameddel". A saria másik forrása, a prófétai szunna (hagyomány) még a kamat fogalmát sem ismeri. Miután a hagyományok szerint egy törzs köteles volt gondoskodni az elesett tagjainak megélhetéséről, még magáról Mohamedről is feljegyezték, hogy "rokoni kölcsönt" kapott, amelyből aztán egy egész karavánt szerelt föl. Mikor pedig nagy haszonnal túladott rajta, visszafizette a kölcsön (eredeti) összegét, és a nyereségből tovább élt. Többek között ezekre hivatkozva kezdték követelni később a modern muszlim mozgalmak, hogy a bankok is tartsák be a szunnát, és töröljék el a kamat intézményét. 

Konkrétan a befektetésekre vonatkozóan a saria öt alapelvet fogalmaz meg: (1) nem foglalhatnak magukban kamatfizetést, (2) az ügyletben meg kell jelennie a jótékonysági adakozásnak, azaz a vallásos adónak, (3) az üzlet nem irányulhat az iszlám értékrendjével szembenálló termék vagy szolgáltatás előállítására, (4) tilos az amúgy elkerülhető kockázatok vállalása, kerülni kell a spekulatív ügyleteket, és végül, (5) az üzlet tagjainak kölcsönösen vállalniuk kell, hogy biztosítják egymást a károk és veszteségek ellen. A bank intézménye tehát – az iszlám elvek szerint – jóval több mint "nyereséggyár". Az arab bankoknak társadalmi felelősségük van! Egy ilyen hitelintézet minden egyes dolgozójának olyan magatartást kell tanúsítania, hogy bárki, aki a bankkal kapcsolatba lép, lássa: itt még a tőke felhasználása is vallásos cselekedetnek minősül. Az iszlám elveivel tehát csak olyan finanszírozási ügyletek egyeztethetőek össze, amelyekben a finanszírozó a pénze fejében csak az annak felhasználásából elért haszonból – ami természetesen nem kapcsolódhat szeszgyártáshoz, szerencsejátékhoz vagy egyéb kétes hír? iparágakhoz – kap egy előre meghatározott arányú részt. A résztvevők ugyanilyen arányban viselik azonban a vállalkozás esetleges veszteségeit is. A mezőgazdasági beruházások esetén például, ha rossz a termés, és ez kárt okoz a termelőnek, a banknak is méltányos hányadban le kell mondania a kölcsön összegének visszaköveteléséről. 

Bár mindez rendkívül leszűkíti a hívők mozgásterét a mai pénzügyi világban, a közismerten tehetős és talán kevésbé elkötelezett hitélet? arab uralkodók – az idő múlásával – természetesen megtalálták a maguk "kiskapuit". Például a világ egyik leggazdagabb embereként jegyzett Alwaleed Bin Talal herceg, akinek már pár évvel ezelőtt is 20 milliárd dollárra rúgott a vagyona, portfoliójának döntő hányadát amerikai Citigroup részvényekben tartja, megszabadulva ezáltal az arab etika béklyóitól. 

Erkölcsös profitok

A vallási alapokon kezelt befektetések iránt világszerte egyre nagyobb igény és érdeklődés mutatkozik. Mivel Földünk minden ötödik lakója muzulmán vallású, nem meglepő, hogy legintenzívebben az iszlám alapelveit figyelembe vevő termékek és szolgáltatások kezdtek szaporodni. Erre válaszul Dow Jones, a világhír? Dow Jones Ipari Átlag nevezet? tőzsdeindex létrehozója,
összeállította a Dow Jones Islamic Markets Indexes (Dow Jones Iszlám Piaci Indexek) csoportot, amely működése első öt évében mintegy 27 százalékkal múlta felül a szintén közismert – az amerikai tőzsdék mindenkori legjobb 500 ipari cégének részvényárfolyamából számított – S&P500 index átlagos megtérülését. 1997-ben az iszlám típusú pénzügyi tranzakciók forgalma összesen évi 160 milliárd dollárt tett ki, és évi 10-15 százalékos növekedést mutatott. 1998-ban a világ 43 országában mintegy 200 iszlám bank és pénzügyi intézmény működött, amelyek összesen 100 milliárd dollárt kezeltek. Ma már, mintegy hat évvel később, ez az összeg több mint 200 milliárd dollár.

Körözött bankok

Az USA-t ért szeptember 11-ei terrortámadás óta a figyelem középpontjába került az iszlám világ. A terrorizmus elleni harc nemcsak a hadszíntereken dúl, hanem a terrorista szervezetek finanszírozási csatornái, bankhálózata, anyagi bázisa tekintetében is. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy az akciók szervezéséhez az al-Kaidának tetemes tőkére van szüksége. A szövevényes pénzügyi tranzakciók kibogozása azonban nem könny? feladat, hiszen az összegek muzulmán gerilláktól, afgán kábítószercsempészektől, angolai aranybányászoktól jutnak el különböző fedővállalatokhoz és iszlám "jótékonysági" szervezetekhez, majd bankokon mennek keresztül, mielőtt eljutnak a "végső felhasználóhoz". A tőke többnyire a Közel-Keletről (ezen belül is Szaúd-Arábiából) származik, és kevéssé ellenőrzött és szabályozott bankközpontokon – például Dubaion – keresztül vándorol tovább, esetleg európai országokban működtetett alapítványokon keresztül jut el a terrorakciók célpontjául kiszemelt országokba. A muzulmán tulajdonban lévő bankok is kiveszik részüket a terroristák finanszírozásából: ilyen volt például a Bank al-Taqwa is, amely több millió dollárt juttatott az al-Kaidának és a Hamasznak. Az amerikai hírszerzés információi szerint a bank titkos számlákat, bonyolult ingatlanügyleteket és nehezen nyomon követhető tranzakciókat alkalmazott a hatalmas összegek mozgatására. A bank közvetett befektetési tanácsot is nyújtott az al-Kaidának. Hasonlóan gyanúba keveredett Yassin A. Kadi prominens szaúdi üzletember is, aki látszólag legális jótékonysági szervezeteken és vállalkozásokon keresztül támogatta a terroristákat. Kadi alapította meg például a Muwafaq nev? iszlám alapítványt, amely bin Ladennel kapcsolatban álló iszlám terroristáknak biztosított "munkahelyet". 

(Busa Viola)

Olvasson tovább: