Kereső toggle

A termelőknek gondot okoz a túlkínálat

Bőséges aratás, bőséges gondok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Július a betakarítás ideje, és ahogy az elmúlt években már megszokhattuk, az aratás komoly politikai kérdéssé is vált. Idén jó termés várható, talán az elmúlt tíz év legjobb termése, azonban a termelők részére ez hasonlóan nagy gondot jelent, mint a rossz termés. 



Aratás hullámvasúton Fotó: Somorjai L.

Mint tudjuk, a mezőgazdasági termések nagy része egyszerre érik be, egyszerre jelenik meg a piacon. Ha túlkínálat van egy termékből, a piac szabályai szerint leesik az ára. A termések esetében ezért nagy kérdés a raktározás. Ha valaki nem a telített piacon akar értékesíteni alacsony áron, akkor ki kell húznia az értékesítési időszakot, meg kell oldania a raktározást, a tartósítást, a feldolgozást. Ha ugyanis a raktározást maga a termelő végzi, akkor az így megszerzett jövedelem a zsebében marad, persze a raktározás költségeinek levonásával. Ha pedig a kereskedő raktároz, akkor nála képződik a jövedelem. 

A hazai termelők többségének azonban nincs raktára. Az állami tulajdonban lévő raktárakat hosszú távra gabonakereskedő cégek bérelték ki. Raktár hiányában a termelők nem tudják november 1-jéig eltárolni a gabonájukat, így kénytelenek nyomott áron, 18 ezer forintért eladni tonnánként. 

A raktározási problémák mellett más gondokkal is meg kell küzdeniük a termelőknek. E más gondok közé tarozik a közvetlen támogatások kifizetése, illetve ki nem fizetése. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) sorozatos hibás és egymásnak ellentmondó döntései következtében kialakítandó kifizetési rendszer nincs kész, és várhatóan idén nem is lesz befejezve. Ideális esetben egy termelő átlagos 3,5 t/ha termésátlaggal számolva 90 ezer forintot kap a terményért, amihez hozzájön a terület alapú támogatás 35 ezer forintja, vagyis összesen 125 ezer forint támogatásra számíthat. A problémát a valóság és az ideális eset közötti különbség jelenti. Eddig a 35 ezer forintból a termelők a bankok segítségével 8 ezer forintot kaptak meg előlegként hektáronként. A fenti képlet alapján egy átlagos területet művelő gazda 71 ezer forint támogatást kapott, vagyis az FVM tevékenysége mintegy 50 ezer forint veszteséget eredményez a termelők részére hektáronként az ideális megoldáshoz képest. 

Az FVM idén, hosszú politikai csatározásokat követően elkészítette az ágazat középtávú stratégiáját. Ebben a dokumentumban a gabonapiaci termelők jövedelemorientált átszervezése nem szerepel. Az FVM 2003 júliusában 100 millió forintot kapott az Informatikai és Hírközlési Minisztériumtól, hogy elkészítse az agrárágazat e-business stratégiáját. Ennek célja, a termelők agrárgazdasági és piaci információkkal történő folyamatos ellátásának megtervezése és ennek első változatban történő elindítása. Ezt a pénzt az FVM minisztere a Magyar Agrárkamarának akarta átadni, erre két kormány-előterjesztés is készült, mindkettőt visszadobta a kormány. Ebből a pénzből tavaly óta elkészülhetett volna például a raktárak nyilvános adatbázisa, a gabonapiaci információk portálja. A 2003-as költségvetési pénzeket a kormány zárolta, így ez a lehetőség a FVM miniszterének jóvoltából elúszott az ágazattól.

A Fidesz javaslata a raktárak megnyitásáról a mostani helyzetben már nem értelmezhető, mivel a bérbe adott állami raktárak szerződésének felmondása jogilag nem járható út. Az ellenzéki párt másik javaslata a termelők tájékoztatására igencsak elkésett.

A probléma kezelése két oldalról lehetséges. Egyrészt a termelők ismereteinek növelése, információval való folyamatos ellátása. A termelői szint? gazdasági tervezési feladatokhoz szükséges az agrár felnőttképzési rendszerek elindítása, másrészt az FVM tájékoztatási tevékenységét a "hol járt a miniszter a héten" stílusú, erősen pártállami beütés? hírek helyett például a "mi történt a hazai, az EU és a világ gabonapiacán" cím? hírekre kellene átállítani. Másrészt bizonyos agrár-lobbik ellenében biztosítani kellene a termelői jövedelmet támogató EU-intézkedések, támogatások maradéktalan működését. 

Sajnos az elkészült agrárágazati stratégiában egyik megoldás sem szerepel. 

Intervenciós felvásárlás

Az EU-ban az ötvenes években létrejött közös agrárpolitika hozta létre az intervenciós felvásárlás intézményét. Az öt évre előre rögzített és a közösség által garantált intervenciós ár célja a termelők kiszámítható jövedelemhez való juttatása volt. A kiszámítható jövedelem a termelőket jó banki ügyféllé is tette, és elindította a mezőgazdasági beruházásokat. Így az EU tíz év alatt önellátó lett mezőgazdasági termékekből. Az intervenciós rendszernek
azonban volt egy másik oldala is. A termelők a nagyobb jövedelem és a biztos értékesítés reményében folyamatosan növelték a terme-lést. Megteltek a raktárak és az intervenciós rendszer egyre nagyobb kiadásokat jelentett az EU részére. 1992-ben a közös agrárpolitika reformja kapcsán csökkentették az intervenciós árakat, és megszüntették az automatizmust. A termelők kiesett támogatásának pótlására bevezették a terület alapú, közvetlen támogatási rendszert. Mivel május 1-jé-től EU-tagország vagyunk, így ránk is vonatkozik az úgynevezett intervenciós felvásárlás abban az esetben, ha a regionális piaci ár nem éri el az intervenciós árat. A november 1-től életbe lépő intervenciós ár 101,77 eurót tesz ki tonnánként.

Olvasson tovább: