Kereső toggle

Európai uniós elvárások - Interjú Kompaktor Emíliával, a Magyar Kereskedelmi és Ipari Kamara közgazdasági igazgatójával

Kemény lecke a magyaroknak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Az Európai Unió kapujában alapos felkészülésre, változtatások meghozatalára van szükségük a vállalkozóknak. Meg kell ismerkedniük az unióban bevett joggyakorlattal, a fogyasztóvédelmi, adóbevallási előírásokkal. Ismeretei szerint hogyan változik például az áfaelszámolás?



Makói gazda sajtpréselés közben. Szorít az idő Fotó: MTI

– Az unió valamennyi tagországa belföldnek számít a vámkezelésnél. Az egységes belső piac megszünteti a belső határokat, és tilos az import és az export mennyiségi korlátozása is. Az EU-ban nincs vámellenőrzés, az adót pedig mindenki saját tagállamában fizeti. A tagállamok közötti termék- vagy szolgáltatásértékesítések során megfelelő adminisztrálás nélkül könnyen el lehet kerülni az adóztatást. Éppen ezért, aki a bonyolult adminisztrációs előírásoknak nem tesz eleget, a hazai viszonyokhoz képest horribilis büntetésekre számíthat. Fontos az is például, hogy a szállító meggyőződjön, hogy vevője rendelkezik közösségi adószámmal. Az általános szabály az, hogy az értékesítő adómentességet élvez, ha az áru elhagyta az országot, az áfát a vevőnek a célországban kell bevallania és megfizetnie az ottani adókulcsok szerint. Ha magánszemély vásárolja meg az eladó tagállamában a terméket, akkor az eladó az ottani áfát számítja fel, amelyet a magánszemély nem igényelhet vissza. Kivétel az új közlekedési eszközök megvásárlása, amelyek az eladó tagállamában a vevő adóalanyiságától függetlenül is adómentesek. 

– Vegyünk erre egy konkrét példát. Hogyan változik a helyzete egy külkereskedőnek, aki mondjuk rendszeresen Franciaországba exportál?

– Jelenleg, ha egy magyar cég francia partnerének értékesít valamit, akkor kiállít egy számlát, amelyet megküld a partnerének fizetés végett, s ezzel le is tudja adminisztrációs kötelezettségét. Május 1-jétől viszont új kötelezettségek lépnek be. Az adózónak a számla minden fontos paraméteréről tájékoztatnia kell a magyar adóhatóságot is. Ennek megfelelően egyrészt elkészíti és elküldi az adóhatóságnak a havi (vagy negyedéves) áfabevallását, másrészt negyedévente kitölt egy úgynevezett "Összesítő jelentés"-t. Ez tartalmazza az adóalanynak, illetve
összes vevőjének közösségi adószámát, valamint az azok részére teljesített termékeladások teljes értékét adóalanyonként lebontva. 

– Mennyiben változnak meg a tb-, illetve társaságiadó-elszámolások? Milyen plusz terhek jelentkezhetnek az alkalmazottakkal szembeni kötelezettségek terén? 

– Ebben a témában nehéz egyértelm? válaszokat adni. Az unió költségvetési filozófiája szerint még nem időszer? a jövedelemadózás feltételeinek egységesítése. A tagországok adózási rendszerei különbözhetnek aszerint, hogy mit adóztatnak meg, milyen jelleg? adókat vetnek ki stb. A közteherviselés tételes eljárási szabályai szintén eltérők lehetnek, még akkor is, ha az alapelvek azonos filozófián alapulnak. 

A nagy elosztó rendszerek reformja és egyben harmonizációja szinte valamennyi tagállamban beindult, ennek ellenére az egyes tagországokban működő tb- és járulékfizetési rendszerek még nagyon különbözők. Az uniós munkára vállalkozóknak azonban egy pillanatra sem szabad megfeledkezniük arról, hogy biztosítási háttér nélkül az egészségügyi szolgáltatások szinte megfizethetetlenek! A társasági adó mértékében országonként szintén jelentős különbségek vannak. 

– Mikortól és hogyan válik kötelezővé a vállalkozóknak ez az úgynevezett közösségi adószám? Egyáltalán kinek szükséges ezt beszereznie? 

– Az uniós országokkal kereskedő, Magyarországon bejegyzett cégek 2003. augusztus 15-éig, "hivatalból" megkapták a közösségi adószámot. Ez mindazon vállalkozásoknak kötelező, amelyek más uniós tagállamban bejegyzett céggel kereskedést folytatnak, vagy kereskedni szándékoznak a jövőben. (A magyar határokon belül működő vállalkozóknak nem szükséges beszerezniük.) Az egységes piacon bonyolódó kereskedelmet "áfamentes" belső forgalomként kezelik. A részvétel előfeltétele pedig a közösségi adószám megléte. Az áfa elszámolási szabályaiból következően az eva hatálya alá tartozó hazai vállalkozások nem rendelkezhetnek ilyen adószámmal. Minden, egy másik tagországba árut szállító vállalkozásnak közösségi adóazonosító számmal kell rendelkeznie, csak ebben az esetben tud az unión belül forgalmi adómentesen értékesíteni. Valamennyi adóalany köteles uniós értékesítéseiről és beszerzéseiről tételes nyilvántartást vezetni, adóazonosító szám szerint nyilvántartani minden ügyletet. Bár a hazai jogszabályok már itthon is régóta előírják ezt a kötelezettséget, a cégek egy része még mindig túl "puhán" kezeli a számlaadást. Az EU-ban viszont a számla kiállítását a közösségi szabályozás szigorúan ellenőrizteti. 

– Csatlakozásunk után milyen feltételekkel tudunk majd külföldön céget alapítani? Ennek is vannak különleges előfeltételei, mint a már említett kereskedelem esetében?

– Azok a társaságok, amelyeket valamely tagállam rendelkezései szerint alapítottak, és amelyek székhelye az unión belül van, szabadon végezhetnek gazdasági tevékenységet bármely tagállamban. A magyar vállalatok letelepedési joga az EU területén ma már biztosított. A cégalapítás feltételei, illetve az ezzel kapcsolatos eljárások az egyes tagországok jogához kötődnek.

– Ez konkrétan milyen könnyebbségeket, illetve milyen nehézségeket jelent a mi számunkra?

– A cégalapítás szabályait minden uniós tagállam maga szabályozza, éppen ezért jelentős különbségek vannak közöttük. Van, ahol nyolc nap alatt be lehet jegyeztetni egy céget, máshol ez fél évet is igénybe vesz. Az európai cégek teljes adminisztratív költsége évente a GDP 3 százaléka, azaz közel 200 milliárd euró. A cégbejegyzési procedúra terén is hasonló a helyzet. Van, ahol csak három lépésből áll a cég elindítása, máshol viszont huszonnyolc akadályt kell leküzdenie a vállalkozó szelleműeknek. A legszélsőségesebb esetben akár huszonnyolc hetet is igénybe vehet egy "üzlet" elindítása. 

– Némileg problémás lehet külföldön a cégautók vásárlása. Mégis miben tér el ez a terület a hazai kondícióktól?

– Valójában nincsenek jelentős eltérések. Az unióban "cégautót" letelepült cégek vásárolhatnak. A tagállamok az új gépkocsik vételárait már nagyjából egységesítették, így nem kell majd nagy eltérésekre számítanunk. A személygépkocsik esetében a vételár tartalmazza a forgalmi adót is, amit – a magyar gyakorlattal egyezően – nem lehet visszaigényelni. Néhány vegyes használatú haszonjárm? tartozik azon körbe, ahol – típusonként – a forgalmi adó visszaigényelhető. A gépjárm? első forgalomba helyezése az értékesítést végző kereskedő feladata. 

– Melyik az a terület, amely Ön szerint a leginkább szemben áll a mai magyar vállalkozói gyakorlattal?

– Úgy hiszem, hogy ilyen lehet a minőség, illetve a termékfelelősség kérdése. A fogyasztókat olykor csak lazán, "nemtörődöm" módon kezelő magyar vállalkozások számára kemény lecke lesz azoknak az előírásoknak a betartása, amelyek ma 370 millió unióbeli fogyasztó érdekeit képviselik a gyenge minőségű, egészségre ártalmas, nem biztonságos termékek, a megtévesztő reklámok, illetve a félrevezető szerződések káros következményeitől. A forgalomba hozott termékek használata során okozott károkért a felelősség a termelőt, illetve a forgalomba hozót terheli. Ezt pedig az EU-ban keményen számon is kérik rajta.

Olvasson tovább: