Kereső toggle

Döcögő újjáépítés

Iraki fiaskó - lemaradnak a magyarok?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A várakozásokkal ellentétben kissé döcögősen halad az iraki újjáépítés. Tény, hogy magyar részről még egyetlen jelentős szerződés vagy megállapodás sem született, de ez más országok pályázóival sem esett másként. A héten megjelent hírek mégis némi rossz szájízzel tálalták az eseményeket, mintha véglegesen kimaradtunk volna a programból. Az érintettek szerint az írás kimondatlanul is párhuzamot vont Bosznia újjáépítéséről való csúfos lecsúszásunk története és a jelenlegi állapot között. A helyzet tisztázása végett Kismartoni Endre, az Iraki Újjáépítési Koordinációs Iroda vezetője nyilatkozott a Heteknek.



"Magyarország készen áll a szaúdi befektetők fogadására, és szívesen dolgozna együtt szaúdi vállalatokkal az iraki újjáépítésben" – nyilatkozta Medgyessy Péter, miután a héten fogadta Szaleh ben Humajjedet, a szaúdi parlament elnökét. Lapértesülések szerint a magyar kormány nagyobb hangsúlyt kíván helyezni a külkapcsolatok többirányú bővítésére. Továbbá támogatja az ENSZ Biztonsági Tanácsát abban, hogy egy minél szélesebb körű, helyi hagyományokat is tiszteletben tartó nemzetközi jelenlétet építsen ki Irakban. A hazai cégek elsősorban az arab térségben "már bejáratott iparágakban" kívánnak beruházni Szaúd-Arábiában, úgy mint az energetika, a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság és az egészségügy területén. A magyar miniszterelnök emellett megerősítette Fahd királynak és trónörökösének, Abdallahnak szóló meghívását is. (MTI) Fotó: MTI

Csalódásról szó sincs, hiszen a Külügyminisztériummal egyetemben mi sem vártunk csodát. Mi konkrétan arra számítunk, hogy ha normalizálódik a helyzet, akkor beindul majd a két ország között "egy nem túl magas szint?" kapcsolat, amely keretében eljuthatunk egy évi 15-20 millió dolláros forgalomig – tisztázta a viszonyokat Kismartoni. 

Azok a célozgatások is alaptalanok, hogy a "lapok már rég le vannak osztva" ebben az ügyben. Ha körülnézünk a szóba jöhető országok portáján, látjuk, hogy eddig senki sem számolhat be nagy üzletekről. Most, első menetben csak arra volt lehetőség, hogy a beruházók, szállítók amerikai fővállalkozóknál regisztráltassák magukat, illetve esetlegesen alvállalkozói megbízásokat nyerjenek. Magyar üzlet ezen belül még nem köttetett. Ez azonban nem csak velünk esett így – erősítette meg az iroda vezetője. Lengyelország, Törökország és Románia ugyan aláírt már néhány előmegállapodást, kézzel fogható eredményeket azonban még ők sem tudnak felmutatni. 

Általánosságban leszögezhetjük – mondta Kismartoni –, hogy mindenki gyorsabb normalizálódásban reménykedett mind politikai, mind gazdasági téren. Most lesz fél éve, hogy egyáltalán elkezdtünk Irakban tevékenykedni, illetve hogy – a hazai cégeket patronálni hivatott – ITD Hungary (ITDH) próbálja megtenni a szükséges lépéseket ahhoz, hogy a magyar vállalatok visszatérhessenek az iraki piacra. A biztonsági körülmények azonban még mindig meglehetősen bizonytalanok. 

Legelőször is az aknamentesítési munkálatok, illetve az alapvető infrastruktúra helyreállítása szükséges, amelyek közül egyik sem tartozik kimondottan a magyar vállalatok profiljába. Még csak kialakulóban van az a struktúra, amely biztosíthatná a magyar vállalati megjelenést.

Bár a magyar misszió már képviselteti magát a térségben, odautazni azonban még mindig nem tanácsos. Az ITDH egyébként felmérte a magyar üzleti affinitást: nem akadt vállalkozó, aki oda kívánt utazni ilyen bizonytalan helyzetben. Nincs partner, nincs biztonság, a költségek viszont jelentősek. 

Kismartoni ismertette a hazai vállalati kör szándékait is. Először átvizsgálnák azokat a régi projekteket, amelyeket valamikor magyar részvétellel valósítottak meg Irakban, és ezeket próbálnák meg újra beindítani. Ilyenek voltak a 70-es és 80-as években népszerű ipari beruházásai, mint például a malom-, és élelmiszer hűtőházépítések. Az iraki–magyar üzleti kapcsolatok anno elég széles skálát öleltek fel, a közlekedéstől az áramtermelésig szinte minden szóba jöhetett. Annak idején ugyanis közel egymilliárd dollár összeg? (mai áron a többszöröse) volt az a projektállomány, melyet a magyar cégek húsz év alatt megvalósítottak. Jelenleg azonban még a régi helyszínekre sem lehet biztonságosan eljutni, így azok állapotáról sem készülhetett felmérés. 

Egy mai iraki importba gyakorlatilag minden belefér, akkora a hiány. Az arab térségben egyébként a legismertebb magyar export a Nokia mobiltelefon. Most azonban inkább konzerviparunk, illetve sajtexportunk kerülhet kedvező helyzetbe – vázolta a lehetőségeket Kismartoni.

Az iraki újjáépítési folyamat jelentős állomására, a jövő év januárjában tartandó kuvaiti konferenciára viszont már többen jelezték 

a részvételi szándékukat. Előzetes értesülések szerint, várhatóan tíz-tizenöt magyar vállalat fogja képviseltetni magát a rendezvényen. Az összeállítás azonban még korántsem végleges, sok múlik a költségvonzatok mértékén. Ez persze még nem jelent automatikusan ugyanennyi szerződést is. Ismerve a magyar vállalati struktúrában lezajlott változásokat, biztosan állíthatjuk, hogy jó esélyekkel indulunk – vélte a szakértő. Kuvaitban egyébként nagyon sokrét? részvétel várható: Brazília, Dánia, Görögország, Irán, India és Nagy-Britannia is képviseltetni fogja magát. Itt, januárban főleg a kapcsolatok felvételére, a konkurencia, illetve a piacok felmérésére helyeződik majd a hangsúly. Az arabok – közismerten ügyes kereskedők lévén – hamar megállapodnak, ha jó kondíciókat találnak. Ha tehát sikerrel járnak a cégek Kuvaitban, és nem kimondottan óriásberuházásokról van szó, akkor már jövőre megvalósulhat a tervezett forgalom.

Olvasson tovább: