A szándékai szerint nemes célokat szolgáló diákhitelnek már az indítása is balul sikerült. Augusztus végén azért kellett bezúzni és újranyomtatni több százezer hiteligénylő lapot, mert lemondott posztjáról Béres István, a Diákhitel Központ (DHK) Rt. elnöke, és az ő aláírása szerepelt az űrlapokon. A leköszönt elnök akkor összeférhetetlenséggel indokolta távozását, ugyanis a köztisztviselői törvény értelmében felsőoktatási beruházások kormánybiztosaként csak állami cégben tölthet be pozíciót, márpedig a Postabank, mint az államtól ajándékba kapott DHK Rt. tulajdonosa – hiába tulajdonosa részben az állam, a Magyar Posta Rt. révén közvetve –, valójában magáncégnek számít.
Az érdeklődés pedig jelentős a diákhitel iránt, egyetlen hét alatt több mint 30 ezer igénylőlapot vásároltak meg az érdekeltek a postahivatalokban. Ez nem is csoda, hiszen ennek 9,5 százalékos csak a kamata, igaz viszont, hogy a rendelkezésre álló pénz mindössze két tanévre biztosított. Ennek prózai oka van. Amikor tavaly ősszel az országgyűlés jóváhagyta a 2001–2002. évre vonatkozó költségvetését, még csak koncepcióként létezett a diákhitel, ezért a két éves büdzséből értelemszerűen hiányzik.
Nem meglepő, hogy a Magyar Bankszövetség elnöksége is tiltakozását fejezte ki a diákhitel-konstrukcióval szemben. Levelet intéztek Varga Mihály pénzügyminiszterhez, amelyben sérelmezik, hogy a DHK Rt-nek a Postabankhoz telepítése sérti a versenysemlegességet. A rendszer átláthatatlan, nem egyértelm? a társaság forrásszerzésének módja, és nincs gazdája a kockázati felárnak. A nyilvánvaló veszteség fedezetének pillanatnyilag nincs gazdája. Tállai András PM-államtitkár nem osztja az aggodalmakat, álláspontja szerint a versenysemlegesség nem sérült, és más kereskedelmi bankoknak is módjuk nyílhat a konstrukcióban való részvételre. A nem megnyugtató helyzet miatt az SZDSZ a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordult a diákhitel ügyében. Ráadásul a DHK Rt. ellenőrzése sem megoldott, mivel kivonták a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének kontrollja alól, ami példátlan a hazai pénz- és tőkepiaci intézmények esetében.
Varga Mihály pénzügyminiszter hajthatatlannak bizonyult, mint mondta: a kormány nem változtat a diákhitel-konstrukción. Mivel a Postabank állami tulajdonban van, a kabinet befolyásolni tudja a pénzintézet kamatpolitikáját, és érvényesíteni tudja a saját elképzeléseit, így a lehető legalacsonyabb lehet a kamat. Abban az esetben viszont – érvelt a miniszter –, ha külföldi tulajdonú hitelintézetek is részt vennének a diákhitel kiközvetítésében, a kamatkondícióba nem lenne beleszólása a kormánynak.
2001. 09. 08. (V/36)
