Kereső toggle

MSZP-út a jóléthez

Nem rángatózó kormányváltást akarunk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"A rendszerváltás szabadságot, demokráciát, versenyképes gazdaságot és jólétet ígért az embereknek. A jólét azonban ma, 11 évvel a rendszerváltás után is elérhetetlen az emberek többsége számára. A munkavállalók, a nyugdíjasok milliói még mindig nem érzik a rendszerváltás előnyeit. Az MSZP számára a jólét nemcsak jobb anyagi életfeltételeket jelent, hanem olyan demokratikus és modern társadalmat is, amely összhangban van a 21. század követelményeivel. Ezért – ha elnyerjük a választók többségének bizalmát, és kormányt alkotunk – szociális, demokratikus és modernizációs fordulatot hajtunk végre" – olvasható az MSZP választási programjában. 

A részletekről Szekeres Imrét, a program egyik kidolgozóját, az Országgyűlés Költségvetési és Pénzügyi Bizottságának elnökét kérdeztük. 



Szekeres Imre Fotó: Somorjai L.

 Az MSZP célja, hogy a társadalom jóléte közelítsen az Európában elfogadható átlaghoz, és a jó hír az, hogy az ehhez szükséges gazdasági növekedés adott: hosszú távon 4,5-5 százalékos lehet a GDP növekedése. Szerintünk négy feltétel szükséges a jólét eléréséhez. Az első az ember, vagy másképpen a munkaerő – bár kevésbé szép megfogalmazás –, ezért az oktatásra nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni az idegen nyelvek és a számítógépes ismeretek elsajátítására. Másodsorban úgy látjuk, hogy elengedhetetlen az infrastruktúra fejlesztése. Harmadik feltételként a vállalatok számára kedvező jogi és gazdasági környezet biztosítását kell kiemelnem: adókedvezményekre, állami pénzek pályáztatására van szükség a kis- és közepes vállalatok felzárkóztatásához. A negyedik elem pedig az első három pénzügyi fedezetének a biztosítása. Alappillér a működő tőke beáramlása és a lakossági megtakarítás, ami a hitelek formájában a gazdaságba kerül. Kiemelten fontos célnak tartjuk az infláció letörését is.

– Az MSZP szociális fordulatot, többek között teljes foglalkoztatottságot ígér. Hogyan kívánják elérni mindezt?

– Például rész- és távmunka bevezetése révén. 

– Mit kezdenek azokkal a régiókkal, ahol a rendszerváltás óta makacsul 20 százalék körüli a munkanélküliség? Eddig még egyik kormánynak sem sikerült érdemben segíteni rajtuk, sem megállítani a társadalom kettészakadását. 

– Sajnálatos, hogy a KSH adatai azt mutatják, hogy az egyes térségek közötti fejlődésbeli különbségek tovább nőttek az elmúlt években, méghozzá gyorsuló ütemben. Másként fogalmazva, a leszakadt térségek még inkább leszakadtak. Ez elfogadhatatlan. 

– Pedig a kormány folytatta a külföldi tőke keleti országrészbe való "csábítását". Több beruházás pedig meg is valósult, illetve folyamatban van, és évek múlva hozza meg a gyümölcseit.

– Valójában az a helyzet, hogy most azok a beruházások valósulnak meg, amelyekről még 1998 előtt kötötték meg a szerződéseket. Egy olyan új, jelentősebb befektetésről tudok, amely a kormányváltás után jött létre. Gyakorlatilag semmit nem tett a kormány az ügy érdekében, nem adott új kedvezményeket sem, sőt a meglevőket szűkíteni akarja.

– És önök mit újítanának?

– Például a beszállítói programon keresztül minél több kis és közepes cég számára biztosítanánk segítséget, hogy új munkahelyeket hozzanak létre. Kisebb, 100-200 fős üzemekre gondolok elsősorban, nem nagyobb volumen? beruházásokra. Emellett kamattámogatást, hitelfelvételi lehetőségek, kockázati tőketársaságok működését szorgalmazzuk, mert így oldódhatna meg az egyik legnagyobb probléma, a tőkeszegénység. 

– A választási programban az is szerepel, hogy jelentős béremelést hajtanának végre: a közszférában a reálbér növekedése feletti lenne ez a mérték, miközben emelnék a nyugdíjakat is. Mindennek mi a gazdasági alapja?

– Minden esély megvan arra, hogy a gazdasági növekedés a következő években is 4-5 százalékkal nő, és mivel a GDP növekedésével arányos bérnövekedés nem veszélyezteti az egyensúlyt, terveink szerint a reálbérek hasonló mértékben, évente 4-5 százalékkal emelkedhetnek. E tekintetben (is) másként gondolkodunk, mint a kormány, mert az azt hangoztatja, hogy a reálbérek a gazdasági növekedés felének megfelelő ütemben nőhetnek. 

– Számításaik szerint mennyi idő szükséges a felzárkózáshoz?

– Elképzelésünk szerint 15 év alatt el lehetne érni az Európai Unió jólétének mai átlagát. Ebben a távlatban az első negyedben lenne egy erős felzárkóztató időszak, mert ma még jelentős a lemaradás. A második negyed is hasonló dinamikájú lenne, a harmadik szakaszban pedig már némileg kisebb lenne a növekedés üteme. Ez reális elképzelés abban az esetben, ha a gazdaság a mostanihoz hasonló ütemben nő. 

– Mennyire tartható 10-50 éven keresztül a GDP ilyen magas növekedési üteme?

– Az a feladat, hogy tartható legyen. Persze nem könny? elérni, de reális cél, csak nagyon nehéz megvalósítani. Ez állíthatja az országot egy új növekedési pályára. Gondoljon bele, tíz év alatt mit értünk el! Viszszakapaszkodtunk arra a gazdasági teljesítményszintre, ahol a rendszerváltás előtt voltunk. Szeretném hozzátenni, ez nagy eredmény, nem minden rendszerváltó ország tudta ezt megtenni. Most pedig jön a következő szakasz, amikor a gazdaság, a reálbér, sőt a fogyasztás és a megtakarítás területén is gyorsabban tudunk haladni.

– E tekintetben tehát megegyezik az MSZP véleménye a kormányéval, hiszen a miniszterelnök számos előadásában hangoztatta, hogy lezárult az előző korszak, és egy új kezdődött el. 

– Ezt én is maximálisan így gondolom. De nem a kormánnyal értek egyet, hanem Berend T. Ivánnal, aki előadásában korábban ezt kifejtette. De mondhatnám azt is, hogy a Fidesz ért velem egyet. 

– A múlt héten ismerhette meg a közvélemény az úgynevezett "magyar modellt", amit a miniszterelnök adott elő egy konferencián. Az ott felvázolt célok, tervek első látásra nem térnek el különösebben azoktól a fő céloktól, amit most Ön említett. A Fidesz is a felzárkózást, az oktatást, az infrastruktúra fejlesztését tűzte a zászlajára… 

– Nem tudom, hogy van-e magyar modell, de magyar propagandamodell, az van. Azon sem csodálkozom, hogy a Fidesz hozzánk hasonlókat mond gazdasági programok tekintetében. Ennek persze két oka van: egyrészt a gazdaságnak racionális és objektív törvényei vannak, amelyekkel számolni kell, és amelyekből számos feladat is adódik. Másrészt úgy látom, hogy a Fidesz, mint az elmúlt időszakban és az elmúlt választások előtt is, hirtelen elkezdte a saját politikáját balra pozícionálni. Kevesebbet beszél a konzervatív nemzeti és egyéb célokról, és többet a modern szociáldemokrácia által felvetett célokról és eszközökről. Az a probléma a Fidesszel, hogy ezt nem csinálja meg ezután, mi pedig meg fogjuk. 

– És hogyan "csinálják meg" a közszférában dolgozók béremelését? A jóléti rendszerváltásprogramjukban az szerepel, hogy a közszférában dolgozók reálbéré-nek növekedési üteme az átlagreálbér-növekedés fölött lesz. Ez nemcsak a pedagógusokra vonatkozik, gondolom, hanem a levéltárosoktól az ápolónőkig mindenkire…

– Valóban a közszférában magasabb lesz a növekedési ütem, mint az átlag, tehát elkezdjük közelíteni a béreiket a versenyszféráéhoz. Ennek a fedezete pedig a költségvetés. Ebben az értelemben folytatni fogjuk azt a programot, amit a mai kormány a köztisztviselők körében elkezdett, azonban nem terjesztett ki a közalkalmazottakra. Azzal számolunk, hogy a költségvetés pazarló, átláthatatlan kiadásai helyett egy olyan bérezési rendszert és olyan stabil életpályát biztosítsunk a közalkalmazottaknak, ami ezt a bizonyos felzárkóztatást biztosítani tudja. 

– Meghagynák a kormány által szorgalmazott kiemelt köztisztviselői státust?

– Ebben az elképzelésben van olyan gondolat, amit támogatunk, és van olyan, amit kritizálunk. A párton belül nincs még erről döntés. Úgy gondolom, minden olyan dolgot, amit az előző kormány legjobb szakmai tudása szerint eldöntött és helyénvaló, azt érvényben kell hagyni, és tovább kell lépni. Egy kormányváltásnak nem rángatózó, mindent megsemmisítő, mindent megtagadónak kell lennie, hanem építenie kell mindarra, ami jó. Korrigálni kell, ami rossz volt, és új dolgokat kell bevezetni.

– Például mit hagynának meg? A SZDSZ bejelentette, hogy eltörölné a családi adókedvezményt…

– Ezt az után döntjük csak el, hogy megvitatjuk a társadalommal, milyen családtámogatási rendszer legyen érvényben. Olyan-e, ami csak a közepesnél jobban keresőknek ad érdemi támogatást, vagy olyan, ami inkább a közepesen keresőknek vagy az annál alacsonyabb keresettel rendelkezőknek ad segítséget. Nem árulok el titkot, mikor azt mondom, hogy a szocialista párt elsősorban az átlagosan és az annál kevesebbet keresők részére szeretne családtámogatást biztosítani. Egyszer? az ok: ők szorulnak rá igazán.

– Az adó- és járulékreformot a Fidesz is bedobta, és a kormányprogram szintjére is emelte, aztán maradt minden a régiben. Most az MSZP is meghirdette a változtatást. Mi az elképzelésük?

– Először is módosítanánk az adósávokat, és csökkentenénk a kulcsokat úgy, hogy összességében lényegesen csökkenjen a személyijövedelemadó-terhelés. Például az, aki minimálbért kap kézhez, annak nem kell majd személyi jövedelemadót fizetnie. A 20 százalékos sávot 13 százalékra csökkentenénk. A középső sávval kapcsolatban még számítások folynak, de valószínű, hogy a felső határok feljebb kerülnek a mainál, akár duplájára is. A 40 százalékos kulcsot nagyon magas határra vinnénk fel, olyan 3 millió forint körüli éves jövedelemnél lépne be csak a felső, harmadik kulcs.

– Mi a helyzet a tb-vel?

– Első lépésként eltöröljük a fix összeg? egészségügyi hozzájárulást, másrészt egyéb belső átalakításokat is tervezünk, ami a tb fokozatos csökkenését jelentené. 

– Tehát nem várható drasztikus mérték? csökkenés?

– Nem. Fokozatosan fog mérséklődni: évente 1-2 százalékponttal lehet majd "lépni".

– Milyen változást terveznek a vállalati szférát illetően? Például az áfakulcshoz mennyire nyúlnak hozzá? Ez már csak az EU-csatlakozás miatt is érzékeny terület.

– Erről még folyik a vita a szocialista pártban. A mi hivatalos programunkban egyelőre nem szerepel az áfakulcs 25-ről 20 százalékra való csökkentése, én azonban ezt fontos lépésnek tartanám, mert ez jelentős antiinflációs tényező lehetne. A másik szempont, amit említett, ha Magyarország belép az Európai Unióba, akkor a magas áfakulcs a magyar gazdaság számára versenyhátrányt jelentene, mert a termékekre rárakódó áfa miatt nyilván drágább lesz a magyar áru, tehát nehezebben lehet majd értékesíteni. Ez az én érvem a vitában. 

– Ha már mindenképpen változtatásokról, szociális fordulatról van szó, hogyan tervezik javítani a nyugdíjak vásárlóerejét? 

– Először is megadjuk a nyugdíjasoknak azt az 52 milliárd forintot, amit a mai kormány 1999-ben elvett tőlük. Másodszor a nyugdíjemelés meghatározásakor az előző év nettó keresetnövekedését és a nyugdíjasok fogyasztási szokásait vesszük figyelembe. Emeljük az özvegyi nyugdíjakat, és visszaállítjuk a méltányossági nyugdíjemelés lehetőségét. Szeretném kiemelni, hogy szándékunk 8 százalékra felemelni a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat úgy, ahogy a törvényben szerepel. 

– Valóban hadat üzennek a szegénységnek? A programban szereplő közmunka, szociális lakásalap létrehozása nem túl meggyőző erej? a szegénység leküzdéséhez. 

– Azt szeretnénk, ha először a mély szegénység tűnne el Magyarországról, utána pedig a szegények fel tudnának zárkózni. Mély szegénység alatt azt a réteget értem, akik nem tudnak megélni. Számukra az lenne az első lépés, hogy munkaalkalmakat biztosítunk számukra, de utána természetesen tovább kell lépni. Úgy látom, hogy ezek révén lehetne igazából a szegénységet csökkenteni Magyarországon. Ezért szeretnénk a foglalkoztatási rátát is növelni, hogy mindenki tényleg tudjon dolgozni, saját jövedelemmel rendelkezni, és csak azt egészítsék ki az úgynevezett szociális támogatások, például a gyerekek számára étkeztetés vagy beiskolázás formájában. 

– Ezekhez a szép tervekhez megvan a fedezet is? Kalkuláltak már?

– Természetesen. Négy évre 700 milliárd forintra lesz szükség ehhez a programhoz.

– Ez nem csekély összeg. Honnan lesz erre pénz? Annál is inkább, mert a jóléti rendszerváltás programja a szociális fordulat mellett az infrastruktúra, az oktatás, a kultúra területén is komoly felzárkóztatást irányozott elő. 

– Azokat a többletforrásokat vesszük igénybe, amelyek a gazdasági növekedés pluszából adódnak. Ezeket a pénzeket szeretnénk az infrastruktúra fejlesztésére, a gazdasági növekedés ösztönzésére és a társadalompolitikai célok elérésére fordítani. Ugyanakkor nagyon pontosan át kell néznünk, hogy ma mire és mennyit költ az állam, mert ez is újabb forrásokat jelenthet. Azt tapasztaltuk ugyanis az elmúlt évben és azt megelőzően is, hogy a kormányzat körülbelül 180-200 milliárd forintról nem célszerűen döntött, nem célszerűen használta fel. Pedig ez is forrás.

Olvasson tovább: