A magas szint? tárgyalások egybeesnek azokkal a várakozásokkal, melyek szerint a
brit BP és az amerikai Amoco nemrég bejelentett 51 milliárd dolláros összeolvadásához
hasonló további jelentős tőkeösszevonásokra lehet számítani az alacsony világpiaci
árakkal sújtott olajiparban. A húsz résztvevő között megtalálhatók a legnagyobb
nyugati tőzsdei olajcégek, mint például a holland Royal Dutch-Shell, a brit BP, az
amerikai Chevron, a francia Elf Aquitaine és a Total, valamint számos nagy állami olaj-
és gázipari cég, mint például a norvég Statoil és a szaúdi Aramco is. A világ gázkészletének
egyharmadát birtokló Oroszországot a Gazprom képviseli, amely az orosz vállalatok között
az első számú keményvaluta-forrásnak számít.
Az olaj és gázárak esése arra kényszeríti a világ jelentős olajvállalatait, hogy
újragondolják az iparág szerkezeti felépítését, hiszen pl. az északi-tengeri olaj
kitermelési költsége ma már a világpiaci ár felett van. Múlt héten a Shell
bejelentette, hogy mivel az olaj- és gázkereskedelem feltételei ötéves mélyponton
vannak, bezárja négy európai leányvállalatát. Az elemzők szerint a következő években
nem várható az árak jelentős emelkedése, különösen akkor, ha az Egyesült Államok,
a világ legnagyobb olajfogyasztójának gazdasága lassulni fog. A világgazdaság egészének
lassulása miatt az olajárak középtávon valószínűleg 12–16 dollár/hordó körül
fognak maradni, ami kikényszerítheti a nagy olajvállalatok további költségcsökkentését.
Ez pedig szinte csak további összeolvadások, szövetségek, illetve felvásárlások útján
lehetséges.
1998. 09. 26. (II/39)
