Kereső toggle

Poszt-hollywoodi genderlobbi

A Netflix átírná a tradicionális értékrendet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Idén dömpingszerű sorozatgyártásba fogott a Netflix, a világ legtőkeerősebb tartalomgyártója, és ennek hatása nemcsak Hollywood arculatát formálhatja át, hanem világszerte elszigetelheti a konzervatív értékrend megmaradt bástyáit.

„Amikor Beverly és Kasey Nicholson beköltöztek a Fehér Házba, bebizonyították, hogy minden sikeres nő mögött van… egy másik sikeres nő” – így hirdette a világ legnagyobb online „kölcsönzője”, a Netflix, legújabb alkotását, ahol a romkom filmek sztrája, Jennifer Aniston vonul be az Ovális Irodába, hogy a Netflix 125 millió előfizetője számára megmutassa, milyen, amikor két nő irányítja Amerikát. Mind a költségvetés, mind a szereposztás mutatja, hogy az évi 9 milliárd dolláros bevétellel rendelkező médiaóriás komolyan veszi 2017-ben tett vállalását, hogy a jövőben még több „kockázatot vállal” és még több „sokkoló történetet” visz a nézők elé. A postázott DVD-kkel cégbirodalmat alapító Reed Hastings, a CNBC-nek adott interjújában még homályban hagyta, milyen bátor kiállásra is gondol pontosan, viszont az idei év vállalatpolitikáját követve egyértelmű, hogy a fókusz az LGBTQ+ közösség és értékek bemutatásán lesz.

Három pont a melegekért

A Queerty nevű meleg aktivista portál szerint a Netflix 2018-ban három, iránymutatónak szánt lépést is tett annak érdekében, hogy előmozdítsa a Trump-korszakban megviselt közösség érdekeit. Először is rekord fizetésért, 300 millió dollárért szerződtette Ryan Murphyt, a polgárpukkasztó és horrorsorozatairól nevessé vált, nyíltan homoszexuális sztárrendezőt, akivel az egyik legismertebb meleg ikon lett a Netfilx meghatározó tartalomgyártója. „Személye meghatározza a globális korszellemet, újradefiniálja a nemiséget és megváltoztatja a televíziózás történetét” – ünnepelte a vállalat az együttműködés létrejöttét, aminek keretében Murphy öt évig kizárólag a Netflix építésére koncentrál. „Rendkívüli hála van bennem azért, hogy a vezetőség ennyire hisz bennem és elkötelezett a vállalat különleges jövőképe iránt, ami a nőknek, a kisebbségeknek és az LGBTQ+ hőseinek valamint hősnőinek a felemeléséről szól” – köszönte meg a bejelentést a rendező, aki rögtön neki is lát majd két új sorozatnak, egy tömeggyilkossá váló kórházi nővérről és egy hataloméhes politikai aspiránsról. A várakozások szerint mindkettőben kiemelt szerepet fognak kapni homoszexuális színészek és üzenetek.

A második „jó pont” a Netflix neve mellett az LGBTQ+ szempontjából, hogy egy komplett sorozattal (Alex különös szerelme) támogatta az idei év „korszakalkotó trendjét”, a homoszexuális tinirománcok tematikáját. Mivel ehhez a korosztályhoz az ártatlanságot és az őszinteséget kapcsolják, ezért a meleg portálok szerint a tiné-dzserekről szóló alkotások sokkal hatékonyabban tudják átvinni azt a tömör üzentet, hogy a szexuális orientáció egy velünk született tulajdonság és abból semmi nem tud „kinevelni”. Ennél is bizarabb alkotásuk az idén májusban bemutatott rajzfilmsorozatuk, a Super Drags, ahol transznemű szuperhősök mentik meg a világot a gonosztól.

A harmadik dicséret pedig azért járt a vállalatnak, mert 2017 óta a közösségi felületein rendszerint beszól azoknak, akik „homofób” vagy „diszkriminatív” megjegyzéseket írnak a bejegyzéseik alá. Például amikor a brazil elnökjelölt, Flavio Bolsonaro fia kifogásolta, hogy a helyi Netflix a választások előtt lejárató filmet készül csinálni apja melegellenes politikájáról, a cég nyilvánosan „őrültnek” nevezte. Hasonló filmet készítettek Donald Trumpról is, hogy kidomborítsák személyes arroganciáját és kegyetlenségét.

Természetesen a demokrata oldallal – aminek a társalapító Reed Hastings elkötelezett anyagi támogatója – már nem bánnak ilyen kemény kézzel, sőt idén májusban az Obama házaspárral több tízmilliós szerződést kötöttek, hogy mint tanácsadók és forgatókönyvírók segítsenek nekik „mélyebb empátiával és nagyobb megértéssel” történeteket alkotni az emberek alapvető problémáiról.

Sorozatok, korlátok nélkül

„Azt hinnénk, a Netflix ennél melegebb már nem is lehetne, aztán mégis…” – ámuldozott a Queerty oldala a szinte határtalan támogatástól, amit az elmúlt hónapokban kaptak a streaming óriástól. Társoldaluk, a pride.com pedig hivatalosan is a „legmenőbb” LGBTQ+ tartalomszolgáltatónak minősítette a Netflixet, ahol az egyik főkategóriába sorolják a meleg tematikájú filmeket, míg a régebbi „klasszikusokat” még digitálisan fel is újítják. Érdekes módon még a homoszexuális kisebbség tagjai közül sem mindenki érti, miért ennyire elkötelezett az irányukba a vállalat, amire a különböző kérdezz-felelek oldalakon próbálnak választ találni.

A titok egyrészt magában az előfizetéses rendszerben rejlik, ami lehetővé teszi, hogy nagyobb anyagi kockázat nélkül képviseljék a céges értékrendet. Míg ugyanis egy film megbukhat a kasszáknál, egy sorozat pedig veszteséges lehet, ha nem nézik elegen, a 125 millió Netflix-előfizető abban az esetben is befizeti a havi nyolc vagy tíz dollárját, ha a tartalmak egy részét kifejezetten visszataszítónak tartja. A rendszer lényege, hogy sosem konkrét tartalmakért, hanem hozzáférésért fizetünk, így azt a pénzt, amit mondjuk a klasszikus western filmek nézésének érdekében fizetünk, a vállalat végső soron bármire elköltheti az érdeklődési körünkön túl. Az egyre intelligensebbé váló algoritmusok még el is rejtik a nem szimpatikus tartalmakat a szemünk elől, hogy mindenki a saját preferenciabuborékjában merülhessen el a videótartalmak tengerében. Bár észre sem veszik, végső soron viszont minden fogyasztó dollárja a közös kaszában landol, ahonnan a cégvezetés dönti el, hogy milyen sorozatok gyártására fordítják.

Ez a rendszeres, fix bevétel olyan alkotói és anyagi szabadsággal ruházza fel a Netflixet, hogy mára már a legnagyobb hollywoodi filmgyáraknál is vastagabb gázsit tud adni a színészeknek és rendezőknek, hogy náluk szerepeljenek. A Forbes adatai szerint 2018-ban több mint 13 milliárd dollárt terveznek költeni a saját tartalmak gyártására, amit a nagy nevek közül sem a Disney, sem a Warner Bros, sem a Universal, sem a 20th Century Fox nem tud utolérni, pedig ők négyen termelik ki a filmipar bevételének közel 70 százalékát. Nem véletlenül nyilatkozta Hastings, hogy egyetlen valós konkurenciájuk van: „az alvás”, mindenki mást – például az HBO-t – már begyűrtek a piacon.

Ettől függetlenül a Netflix gépezete a jövőben sem vesz vissza a tempóból, 2022-re már 20 milliárd dollár fölött szeretnének sorozatokba invesztálni – ez akár tízezer (!) epizódot is jelenthet egy évben –, a hirdetésekre pedig további 5 milliárd dollárt költenének. A cél a 700 millió előfizető, aminek potenciális elérése még a Facebooknál is értékesebbé teheti a vállalatot. Ez a dömpingszerű szériagyártás gyökeresen átformálhatja a ma ismert filmipart, és mivel a Netflix elvből törekszik arra, hogy minden tartalmában teret biztosítson az LGBTQ+ doktrínájának és képviselőinek, a közeljövőben a „legmelegebb” vállalat a tradicionális értékrend elsőszámú faltörőjévé válhat nemcsak Amerikában, hanem szerte a világon.

Netflix vagy alvás?

Binge-watching, vagyis sorozatdarálás: egy 2013-ban, a Netflix kapcsán megjelent kifejezés, ami arra utal, hogy valaki egy évad részeit egymás után, megállás nélkül nézi végig, miközben alig, vagy egyáltalán nem alszik.
A Toledói Egyetem 2015-ös kutatása szerint az amerikai fiatalok 35 százaléka hajlamos a sorozatdarálásra, és ha rákapnak egy szériára, akkor azt szinte megállás nélkül végignézik. Ezt elősegíti a Netflix tartalompolitkája is, mivel nem részenként, hanem egyben raknak ki egy évadot, sőt, ha a fogyasztó nem állítja meg, a lejátszó magától áugrik a következő epizódra. „Bár sokan azt hiszik, a mi konkurenciánk az HBO vagy az Amazon, de ha jobban belegondolunk, mit csinál egy amerikai néző, ha nem épp a Netflixet fogyasztja? Pihen, feltöltődik, beszélget, nos ezek a mi valódi konkurenciáink” – vette célkeresztbe az alapító Reed Hastings  a szokásos esti programunkat, amelyek helyett szerinte a jövőben ájulásig fogunk sorozatokat nézni. A statisztikák szerint 8 millió Netflix-előfizető már csinált maratoni, 10-12 órás egybefüggő „binge-watching” napot, így a terv – az este és az álom meghódításáért – sikeresnek tűnik. Bár Hastings úgy véli, ez a fogyasztói szokás néhány éven belül általánosá válik, a pszichológusok már most vészharangot kongatnak, mert az alváshiány lelkileg és fizikailag kizsigereli a kontrollvesztett  fogyasztót.

Megalázó fordulat

A Kártyavár a legjobb olyan sorozat, ami a nézőknek bemutatja a meleg és biszexuális emberek érdekes és komplex karakterét – ezzel méltatta Alexander Pines melegaktivista a Netflix Originals első szériáját, amelyben évadról évadra építették föl a főszereplő, Frank Underwood meleg karaterét. Míg a női szereplőkkel, köztük a feleségével való szexet Frank a hatalom kiélésére használja, a sorozat narratívája szerint igazi örömöt az elnök a férfiakkal való közösüléskor él át.
Hasonló „csattanót” szolgáltatott a nézők számára a hatalom elől menekülő Ráhel története, akinek egy keresztény lány tesz bizonyságot a buszon. Bár közössége egy átlagos amerikai gyülekezet (ahol Hillsong dalokat énekelnek és ételt osztanak), az epizód vége egy leszbikus szexjelenettel zárul, ahol a keresztény aktivista és Ráhel feltárják egymásnak másságukat és meglelik az igazi „boldogságot”. A keresztények számára megalázó jelenetet a melegportálok ujjongva fogadták.

Olvasson tovább: