Kereső toggle

Robotemancipáció - Politikai stratégiák és a science fiction

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A robotok és a mesterséges intelligencia hétköznapivá válása szakemberek szerint a fejlődés ígéretével együtt rengeteg aggodalmat is felvet. A pesszimisták szerint egyenesen ez lesz az emberiség utolsó találmánya. Valóban ilyen drámai lenne a helyzet?

Erre a kérdésre kereste a választ a Be Smart Klub szervezésében Tóth Csaba politológus (ELTE, Republikon Intézet–stratégiai igazgató) a Robotok és politika a science fiction tükrében című előadásában. Kiindulópontja az volt, hogy a mérnökök – végezzenek bármilyen fantasztikus feltalálói tevékenységet – sokszor nincsenek tisztában találmányuk társadalomra gyakorolt hatásaival. Vegyük például a gőzgépet, amely saját korában komoly innovációs teljesítmény volt, ezzel együtt rengeteg embert tett munkanélkülivé. A modern találmányok közül az előadó a Facebookot emelte ki, ami azzal az ígérettel alapult, hogy közelebb hozza az embereket egymáshoz, ehhez képest pedig buborékba zárja őket, és jelenleg felmérhetetlen az emberi kommunikációra mért káros hatása.

A robotok – negyedik ipari forradalomként is emlegetett – megjelenésével kapcsolatban két fő kérdés foglalkoztatja a társadalmat. Az első: veszélyt jelent-e ez az emberi életre? A második pedig egzisztenciális jellegű, azaz lesz-e munkánk a jövőben.

Ami az utóbbit illeti, Tóth szerint a robotforradalom jelentősen át fogja alakítani a munkaerőpiacot: minden automatizálható munkafolyamat helyettesíthető lesz gépekkel. A kreativitást, etikai döntést igénylő munkát végzőket nehezebb lesz helyettesíteni.

Ahhoz, hogy az első kérdés kapcsán – azaz, hogy milyen irányba megy majd az emberiség, tudunk-e olyan politikai rendszert létrehozni, amelyben emberek és intelligens gépek együtt élnek – az előadó a sci-fik világát hívta segítségül. A sci-fi univerzumok alapján hat eltérő emberi-robot együttélést szabályozó modell vázolható fel, amelyek akár egy valós szabályozás alapjául is szolgálhatnak.

Az első verzió szerint a robotok az emberiség szolgáiként foglalnak majd helyet a társadalomban. Ennek az elképzelésnek az ősatyja Isaac Asimov, aki az Én, a Robot című könyvében vázolta fel először a robotika három alaptörvényét. 1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. 2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének. 3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.

A szerző műveiben folyamatosan teszteli a megalkotott törvények határait. Asimov értelmezésben a gépek tökéletesen alárendeltek és korlátozottak lennének, és csak arról szólna az életük, hogy engedelmeskedjenek az emberi utasításoknak.

A következő koncepcióban a robotok emancipált lényekké válnak. A mintát a Star Trek: Az új nemzedék Data nevű androidja szolgáltatja, aki öntudattal bíró lényként nem kíván tovább a Csillagflotta tulajdonaként élni, így egy bírósági eljárás keretében önálló jogalanyiságot követel magának (amit meg is kap). Az érvelés szerint az a lény, amely tisztában van saját létezésével és élvezi az életet, az nem lehet csupán tulajdon.

Az emberiség aggályainak középpontjában az ellenséggé váló robotok állnak. A sci-fi univerzumban erre is számos példa található: vegyük a Terminátorban feltűnő szuperszámítógépet (Skynet), amely fellázad az emberiség ellen. Azok, akik a szingularitás elérésének veszélyeire kívánják felhívni a figyelmet, mindig a Skynet öntudatra ébredését hozzák fel. A legtöbb jövőkutató szerint viszont ennek kevés alapja van.

Robotdiktatúra

A Battlestar Galactica alapkoncepciója egy picit más, eszerint az emberek létrehozták a robotokat, de egy háború miatt már elkülönülten élnek. Ennek értelmében a robotok külön társadalmat hoznak létre, és az embereket kiáltják ki főellenségnek. Ezen koncepció alapján, amennyiben lesznek intelligens robotok, intelligens társadalmak létrehozására is képesek lesznek. A sorozatban a robotok elkezdik leigázni az emberiséget, viszont nem mindegyikük ért ezzel egyet – politizálódnak, és a vezetés problematikájával is szembe kerülnek idővel.

A Star Wars világban a robotok és a droidok idegen fajként vannak jelen, a státuszuk viszont tisztázatlan: lehetnek tulajdontárgyak, de akár seregek irányítói is.

Az utolsó megközelítés hatalmasat ugrik, a robotokat egyenesen az emberekkel teszi egyenlővé. Erre az alapötletre épült a Westworld sorozat, amelyben a mesterséges intelligenciával rendelkező gépek emberi formában jelennek meg, és képesek érzésekre (öröm, fájdalom, harag. stb.). A Szárnyas fejvadász 2049 pedig az önreprodukcióra képes gépek kérdését veti fel, vajon hol húzódik a határ ember és gép között.

A bemutatott példákon keresztül jól látszik, hogy a sci-fi világában is többféle megközelítés létezik a robotokkal kapcsolatban: egyrészt veszélyforrásként jelennek meg, ugyanakkor a fejlődés motorjaiként is. A pesszimisták (Elon Musk) szerint hamarosan elérünk civilizációnk végéhez, ez lesz az emberiség utolsó találmánya. Az előadó nem látja ilyen sötéten a kérdést. Tóth szerint már most foglalkozni kell szociológiai és politikai szempontból is a robotokkal, és a szabályozást illetően kiemelt etikai tudatossággal kell eljárni.

Olvasson tovább: