Kereső toggle

Szép új okosvilág – Kell-e félnünk a robotoktól?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Lehetséges, hogy néhány évtizeden belül a mesterséges intelligencia olyan módon múlja felül az ember szellemi kapacitását, amely, ha nem készülünk fel rá, kihívás elé állíthatja az emberiség azon képességét, hogy saját teremtményét irányítsa, és következésképpen akár azon képességét is, hogy saját sorsát kontrollálja, és biztosítsa a faj túlélését.” Mindez nem egy tudományos-fantasztikus film prológusában, hanem az Európai Unió Jogi Bizottságának jelentésében szerepel, és hasonló megállapításokat fogalmaznak meg olyan feltalálók és tudósok is, mint Elon Musk vagy Stephen Hawking. A mesterséges intelligenciával foglalkozó szakemberek szerint ugyanakkor sokkal célravezetőbb a rohamosan fejlődő „okosvilágot” az elektromossághoz hasonlítani. Vagyis a gépek lázadásától aligha kell tartani, mélyreható társadalmi és gazdasági változásokkal azonban érdemes kalkulálni.

Bizonyos tekintetben a gépek már legyőzték az embereket, hiszen erősebbek, precízebben dolgoznak, és soha nem fáradnak el. Ugyanakkor az emberekkel ellentétben messze nem képesek igazán komplex problémák megoldására vagy a külső hatásokra történő rugalmas reakcióra. Legyen szó önvezető autóról, telefonba épített személyi asszisztensről, ügyfélszolgálatos vagy kommentelő chat-robotról, részvényekkel kereskedő vagy célzott hirdetéseket generáló programról – mind egy adott feladatot látnak el, igaz, azt profin. Bár az utóbbi időben a mesterséges intelligenciát (MI) célzó kutatások egyik fő iránya a tanulási képesség kifejlesztése volt, a kutatók szembetalálták magukat a „katasztrofális felejtés” problémájával. Az MI ugyanis képtelen – az emberekhez vagy az állatokhoz hasonlóan – a korábban megtanult képességeket felhasználni egy új feladat megoldásánál. Amíg az embe-reknél természetes, hogy ha valaki korábban már megtanult görkorcsolyázni, akkor könnyebben fog a jégen is korcsolyázni – addig a gépeknél a múltbeli tudás hasznosítása jóval bonyolultabb. A Google által kifejlesztett DeepMind – leutánozva a humán neuronhálózatot – már az eddigieknél sikeresebb ezen a téren, de a példa jól mutatja, hogy milyen akadályokat kell leküzdeniük a kutatóknak ahhoz, hogy egy valóban mesterségesen intelligens eszközt hozzanak létre, komoly tanulási és döntéshozatali képességekkel. Ilyen például a nyelvi és kommunikációs képességek kifejlesztése.

C-3PO majd fordít?

„Az ötvenes években a témával foglalkozó tudósok egy része úgy tartotta, hogy a robotok először majd elsajátítják a beszéd képességét, és ezen keresztül tudnak majd megtanulni például sakkozni. Mint kiderült, éppen az emberéhez hasonló kommunikáció a legnehezebb feladat a gépek számára. Az úgynevezett Turing-tesztet – miszerint öt perc beszélgetés után sem jön rá a kérdező ember, hogy egy gép válaszol-e neki – valójában a mai napig nem sikerült teljesíteni” – mondta a Heteknek Kertész-Farkas Attila (képünkön), a moszkvai National Research University Higher School of Economics Mesterséges Intelligencia és Adatelemzés tanszékének magyar docense. Hozzátette: bár az IBM Watson nevű szuperszámítógépe jelentős előrelépést jelentett a nyelvi megértés és az értelmes válasz generálása terén is (néhány éve egy televíziós vetélkedőn hús-vér játékosokat is legyőzött), a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatások és fejlesztések iránya alapvetően nem az, hogy az emberhez mindenben hasonló, gondolkozó, érző robotot gyártsanak, hanem olyan eszközöket, amelyek bizonyos feladatokat professzionálisan végrehajtanak – segítve ezzel az ipari termelést, illetve kiszolgálva az embereket.

A technológiai fejlődési folyamatban az egyik jelentős mérföldkő az volt, amikor 1996-ban a Deep Blue nevű program sakkban legyőzte az akkori világbajnokot, Garri Kaszparovot. Ehhez persze leginkább hardverszintű fejlődésre volt szükség: egy olyan számítógépre, amely gyorsan előre tud kalkulálni az elképesztően nagy számú lépésvariációval, és ki tudja választani a legjobb stratégiát.

De – visszatérve a mai MI-fejlesztések egyik hangsúlyos irányához, a nyelvi képességekhez – vajon lehetségessé válik-e az, hogy hasonlóan a Csillagok háborújának C-3PO-jához, egy fordítórobot számos nyelv között tudjon tolmácsolni? „A legnagyobb kihívást ennek kapcsán az jelenti, hogy a fordítás többnyire nem egzakt művelet. Ahhoz, hogy egy program képes legyen minimális hibával fordítani, rendkívül sok háttérismeretet kell megtanulnia úgy, hogy azokat az adott kontextusban megfelelően tudja használni. A Google fordítóalkalmazását magyar nyelvre elnézve ehhez még komoly fejlesztésekre van szükség, de szerintem a nagy nyelvek esetében – például az angol–spanyol relációban – néhány éven belül bekövetkezhet az áttörés” – mondta Kertész-Farkas Attila.

Bár a közvélemény figyelmét ez talán kevésbé kelti fel, az MI-kutatások egyik legkurrensebb területe az egészségügy. A magyar kutató Moszkvában például egy olyan projekten dolgozik, amelyben molekuláris biológiai adatokat értelmeznek statisztikai alapon, így azonosítva például betegségeket okozó fehérjéket. A már említett Watson számítógépet is használják hasonló projektekhez, bár ott az alapelv inkább az, hogy a több milliónyi betáplált kórtörténetből a gép megtanul diagnózist felállítani.

Az új elektromosság

Azzal kapcsolatban, hogy mennyire változik meg a jövő az MI-re alapuló eszközöknek köszönhetően, Kertész-Farkas Attila azt mondta, ezt a kérdést hallva a szakma rendszerint az elektromosság felfedezésével von párhuzamot. Az elektromosság ugyanis gyors és alapvető társadalmi változásokat eredményezett, hatalmas lökést adott az iparosodásnak, megszüntetett, de létre is hozott munkahelyeket, és nem utolsósorban olyan kényelmessé tette a hétköznapi életet, hogy ma már nem tudunk nélküle élni. „Ha most kellene pályát választanom, sofőr biztosan nem lennék. Az önvezető autók 15-20 év múlva olyan szinten átveszik majd a főszerepet a közlekedésben, hogy még talán autót sem kell vásárolnunk: ha el akarunk jutni A-ból B-be, rendelünk egy sofőr nélküli „Uber”-t, amely elvisz a célig. Ezek a járművek akár folyamatosan úton lehetnének, parkolóra sem lenne szükségük. Mindez optimalizálná a közlekedést, az autók jobban ki lennének használva, különösen a zsúfolt nagyvárosokban, ez csökkentené a költségeket is” – jegyezte meg példaként a docens.

Hangsúlyozta, hogy a rohamos fejlődés ellenére az intelligens eszközök továbbra is megmaradnak az ember irányítása alatt. Ezzel azokra a vészforgatókönyvekre utalt, amelyeket Elon Musk vagy Stephen Hawking hangoztatnak, miszerint a tanulásra képes gépek – az evolúció tanításának megfelelően – előbb-utóbb olyan szintre fejlődnek, hogy képesek lesznek uralmuk alá hajtani az emberiséget. „Az ilyen jövendölések leginkább a bulvárkategóriába tartoznak, tudományos értelemben aligha lehet komolyan venni őket” – jegyezte meg a kutató, aki minden további nélkül el tudja fogadni, hogy a jövőben lesznek olyan robotasszisztensek, akikkel lehet komolyabban társalogni munkáról, és képesek végrehajtani összetettebb utasításokat is, ám ezek – az elektromossághoz hasonlóan – megmaradnak az ember fennhatósága alatt. Mint ahogy a robotérzelmek sem lépnek ki a tudományos fantasztikum világából, még akkor sem, ha az emberi neuronhálózatot a fejlesztők egyre inkább le tudják majd másolni. „A gépekben lehet definiálni matematikai változókhoz hasonlóan érzelmeket, és ezeket a számítások részévé tenni, ám ezek maximum az emberi önmegismerést és a tudat filozófiai értelemben vett tanulmányozását segítenék, ám a gépek nem ébrednének öntudatra, hiszen az ember mégsem egy számítógép” – mondta Kertész-Farkas Attila. Megjegyezte: ahhoz, hogy humanoid robotokat alkalmazzanak mondjuk egy idősek otthonában vagy magányos emberek társaként, nincs szükség „igazi érző” gépekre, elegendő, ha azok felismerik az adott ember lelki-fizikai állapotát, és annak megfelelően kommunikálnak vele, vagy végeznek el műveleteket, például bátorítják vagy gyógyszert adnak neki. Adott esetben akár élethűen utánozhatják majd az emberi viselkedést, hogy hatékonyabban elérjék a célt a kommunikációban, ám e mögött akkor is csupán számítások állnak.

„Érdekes megnézni, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos változó felfogások hogyan csapódnak le a hollywoodi filmekben. Az 1987-es Robotzsaruban például a központi morális téma az volt, hogy a főszereplő kiborgban maradt-e bármi emberi érzelem vagy emlék. A csaknem 30 évvel később leforgatott remake-ben viszont már az egyik fő kérdés, hogy a robotzsaru hozhat-e önállóan döntést az emberek felett” – jegyezte meg a kutató.

Nyomulnak a robotok

Az igazi veszélyt szerinte tehát nem a „gépek lázadása”, sokkal inkább az elterjedésük által kiváltott társadalmi és gazdasági hatások jelentik. „Félő, hogy túl gyors lesz a változás, és a tömegek, a gazdasági modellek, illetve a politika nem lesznek képesek gyorsan alkalmazkodni, a kutatók és az emberek tudása között pedig túl nagy lesz a szakadék” – fogalmazott. Az MI fejlődése következtében például tömegesen szűnhetnek meg munkahelyek.

A robotok a jövőben nem csupán az ipari szektorban vehetik át az embe-rek szerepét, hanem az adminisztrációban és a közigazgatásban is, sőt, akár az adóbevallásunkat is elkészíthetik. Az emberi munkanélküliség kompenzálására felvetett alapjövedelem sem jó megoldás, vélekedik Kertész-Farkas Attila, hiszen – erőfeszítések és életcélok hiányában – könnyen tömeges „elzüllés” lenne az eredménye. (Ennél életszerűbb a munkaidő csökkentése, mondjuk heti két-három napra.)

A másik veszélyforrást az az elképesztő mennyiségű adat jelentheti, amely a szép új „okosvilágban” a felhasználókról összegyűlik. „A célzott hirdetéseknél használt robotok már ma is tömérdek információval rendelkeznek rólunk. Ezzel kapcsolatban nemcsak az vetődik fel, hogy ezeket etikusan gyűjtik-e össze, hanem az is, hogy mire és hogyan használják fel. Ráadásul az okoseszközök révén ez az adatmennyiség napról napra nő.

A nagy kérdés, hogy az adatbiztonság vagy a szolgáltatás minősége fontosabb-e az emberek számára. Ez alapvetően a felhasználói bizalomtól függ” – jegyezte meg Kertész-Farkas Attila.

Kommentelő robotok

Fiatal férfi ül a monitorok előtt, Facebook-posztokhoz írt hozzászólásokat mutat. A vállalkozása a megrendelőket összehozza olyan szolgáltatókkal, akik pénzért lájkokat és kommenteket helyeznek el megadott oldalakon. Ebben még önmagában semmi különleges nem lenne, ám a „kommenthadseregnek” csak egy része ember – a többi úgynevezett „social bot”, vagyis olyan eszközök, amelyek automatikusan generálnak hozzászólásokat. A ZDF német közszolgálati televízió riportfilmjében a téma egyik szakértője, Tabea Wilke, a botswatch.de alapítója elmondta, hogy egyre nehezebb felismerni ezeket a programokat, mert folyamatosan tanulnak, és képesek leutánozni az emberi kommunikációt. Ha valaki beszélgetni kezd velük, az egy idő után észreveheti, hogy nem emberrel beszél, viszont egyre fejlettebbek, így nem is biztos, hogy rájövünk, mivel van dolgunk. A botswatch.de elemzése szerint egyébként Angela Merkel beszédeivel kapcsolatos kommentek 9,96 százaléka jön social botoktól. A szakértő kiemelte: már arra sincs szükség, hogy egy ember hozza működésbe ezeket a programokat, mivel úgy vannak beállítva, hogy felismerik, ha valahol a beállított témájukról van szó, és automatikusan bekapcsolódnak a beszélgetésbe.
A Bundestag technológiai folyamatokat elemző irodája szerint 35 millió Facebook- és 80 millió Twitter-fiók mögött nincs ember. A riportban a University of Southern California adataira alapozva az is elhangzott, hogy az amerikai elnökválasztáson a tweetek 18 százalékát generálták ilyen programok. Voltak olyan „felhasználók”, amelyek sokkal aktívabbak voltak, mint amennyire egy ember aktív lehet akkor is, ha egész nap twitterezik.
A ZDF kiemeli: német politikusok veszélyesnek tartják a social botok működését. Szerintük a hatástalanításukhoz az internetezők képzésére lenne szükség, hogy ne a lájkok számának, vagy a követők, illetve re-tweetek számának higgyenek, hanem nézzék meg a tartalmat, amit megosztottak velük. A zöldek kancellárjelöltje, Katrin Göring-Eckardt azt követeli, hogy tüntessék fel, illetve jelöljék meg a social botok által írt kommenteket. Martin Schulz, aki akár arra is esélyes lehet, hogy Merkelt leváltsa, azt javasolta, hogy a pártok írjanak alá egy méltányossági megállapodást, hogy nem használnak ilyen programokat a választási kampányban. A CDU már tavaly októberben bejelentette, hogy nem fognak ilyeneket alkalmazni, most a Zöldek, az AfD és a Linke is csatlakoztak ehhez.

Robotemancipáció

Világszerte növekszik a robottermelés, aminek technikai háttere is rohamosan fejlődik. Több ország, például az Amerikai Egyesült Államok, Japán, Kína és Dél-Korea már tett szabályozási intézkedéseket a robotikával, illetve a Mesterséges Intelligenciával (MI) kapcsolatban, és javaslatként gyakran felmerül a robotok jogokkal való felruházása, más néven a robotemancipáció. Ebben a témában az Európai Unió Jogi Bizottsága még tavaly májusban készített egy tanulmányt, amelyben a mesterséges gépek jogi helyzetének tisztázására ösztönzi az Európai Parlamentet. Ezt idén februárban meg is vitatta, és döntő többségben támogatta is egy robotokkal kapcsolatos szabályzat európai szintű deklarációját. A kötelezővé váláshoz a következő lépés az állásfoglalás Európai Bizottság által történő benyújtása, amelyre a Parlament fel is kérte a Bizottságot. De vajon mit tartalmaz maga a javaslat?
A vita alapjául szolgáló jogi jelentés a robottechnika terén zajló fejlődést egyenesen a harmadik ipari forradalomnak tekinti, hangsúlyozva, hogy az okosautók, okosházak és okostelefonok világa szabályozásért kiált. Első körben az önvezető autók, illetve a gyógyszergyárakban és gyártósorokon munkát végző gépek felelősségre vonhatóságát szeretnék rendezni. Arra a kérdésre keresik a választ, hogy ha egy gép kárt okoz, végső soron kinek kell ezért felelnie: a gyártónak, a tulajdonosnak vagy magának az eszköznek? A hosszú távú célok között szerepel, hogy a mesterségesen intelligens gépeknek egyfajta jogalanyiságot biztosítanának. Jelenleg jogalanyisággal az ember rendelkezik, valamint különböző jogi személyek bírnak a társaságuk tagjaitól elkülönült alanyisággal. Európában egyes országok elmozdultak az állati jogok garantálása felé, de egységes álláspont a mai napig nem alakult ki. Az önálló tanulásra képes gépeket viszont a javaslat elektronikus személyiséggel kívánja felruházni, ami maga után vonná, hogy az adott eszköz jogokkal és kötelezettségekkel is bírna. Az érvelés lényegét a robotok felelősségre vonhatósága adja, ám a jog világában a kötelezettségek nem választhatóak el a jogoktól.
2010 és 2014 között a robotok értékesítése évente átlagosan 17 százalékkal nőtt, 2014-ben pedig 29-cel, ami az eddigi legnagyobb éves emelkedés volt, és a növekedés fő hajtóerejét a gépjárműalkatrészek beszállítói, valamint a villamos- és az elektronikai ipar jelentették. A robottechnológiával kapcsolatos szabadalmi bejelentések éves száma háromszorosára nőtt az elmúlt évtizedben. A szabadpiacon pedig ezek forgalmazása az egész európai polgárságra kihat, ezért közös szabályok felállítása célszerű a javaslat indoklása szerint.
A téma felelőse, Mady Delvaux (luxemburgi szocialista képviselő) azt nyilatkozta, hogy a robotika célja nem az emberek helyettesítése, hanem az, hogy együtt dolgozzanak velük és megkönnyítsék a munkájukat. Álláspontja szerint a robotok egyre nagyobb mértékben állnak majd az emberek rendelkezésére, és ahhoz, hogy ebben a „szolgai” viszonyban megmaradjanak, jogi szabályok lefektetésére van szükség. Ugyanakkor a javaslat felvázol egy olyan forgatókönyvet, melyben az elektronikus személyiséggel bíró gépeket meg lehet adóztatni, ha emberek helyett dolgoznak.
A tanulmány ugyanakkor aggodalomra okot adó kérdéseket is felvet. Az úgynevezett gondozó robotok például könnyen az emberek helyébe léphetnek, ám egyelőre nem lehet felmérni ennek az emberi méltóságra gyakorolt hatását, mint ahogy a robotokkal folytatott fokozódó kommunikáció, illetve az ember-gép kölcsönhatás is mélyrehatóan érintheti a társadalom fizikai és erkölcsi viszonyait. Az MI továbbá az emberi lények „fejlesztésére” is használható lesz a jövőben – és a javaslat ezzel kapcsolatban nem elutasító.
A szabályozás melletti legérdekesebb érv az, hogy ha nem tesszük meg most, lehet, hogy a jövőben nem is leszünk képesek a gépek irányítására. A tervezetben szó szerint a következő szerepel: „Végső soron lehetséges, hogy néhány évtizeden belül a mesterséges intelligencia olyan módon múlja felül az ember szellemi kapacitását, amely, ha nem készülünk fel rá, kihívás elé állíthatja az emberiség képességét arra, hogy a saját teremtményét irányítsa, és következésképpen akár azon képességét is, hogy saját sorsát irányítsa, és biztosítsa a faj túlélését”.
Az Európai Parlament által elfogadott javaslat ezek mellett egy egységes etikai kódex megalkotását is szorgalmazza, amely az MI-t és a robotokat kutató személyekre, valamint cégcsoportokra egyaránt kiterjedne. Úgy vélik, hogy a robotok tervezéséhez, gyártásához és használatához egy irányadó etikai keret szükséges, amelynek ki kell egészítenie a jelentés jogi ajánlásait és a meglévő nemzeti és uniós vívmányokat. Az irányadó etikai keret alapelveit a tanulmány szerint a jó szándék, autonómia, „ne árts”, emberi méltóság, emberi jogok és egyenlőség fogalmai köré kellene felépíteni. Felvetik az úgynevezett Asimov-törvények beemelését is. Ezek az alapelvek Isaac Asimov Én, a Robot című könyvében szerepelnek először: „(1) A robotnak nem szabad kárt tennie emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. (2) A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének. (3) A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.”
A jelentés egy robotikával és MI-vel foglalkozó európai ügynökség létrehozását is célszerűnek tartja, amely mind uniós, mind tagállami szinten ellátja a közszféra érintett szereplőit a szükséges technikai, etikai és szabályozási ismeretekkel. Valamint egy egységes európai nyilvántartási rendszer bevezetését is szorgalmazzák, amelynek első lépéseként az autonóm robotok közös fogalmát alkotnák meg. Autonóm robot leírásához a gép önállóságát, tanulásra való képességét, fizikai megjelenését és belátási képességét vennék figyelembe. A nyilvántartási rendszernek és a nyilvántartásnak uniós szintűnek kell lennie, le kell fednie a belső piacot, és azt az unió robotikával és mesterséges intelligenciával foglalkozó ügynökségének kell irányítania. (Nagy Teodóra)

Embermentes zóna

Ha 2016 a mesterséges intelligencia (MI) éve volt, 2017 és a következő évek még inkább azok lesznek. Az elkövetkező időszakban egyre inkább arra lehet majd számítani, hogy az MI egyre több munkahelyet vált ki, olyan helyeken, ahol az emberi erőforrás túlságosan nagy veszélynek van kitéve. Ilyen „embermentes zóna” például Sydney Port Botany kikötője (képünkön), ahol a ki- és berakodást már ma is robotok végzik.
2021-re a robotika térnyerése miatt az Egyesült Államokban 6 százalékkal csökken majd az „emberi” munkahelyek száma, és nem csak az iparban: az ügyfélszolgálatok mellett a teherautó- és taxisofőrök is kezdhetnek aggódni. 1976 óta egyébként a gyártósorok mellett 6 millió munkahely szűnt meg a gépesítés nyomán, igaz, mindeközben a szolgáltató szektorban többen dolgoznak.
Az is várható az idén, hogy egyre nagyobb összegek folynak majd be az MI-iparágba, amely a Big Datával (nagy mennyiségű adat) és az IoT (Internet of Things – a dolgok internete) technológiával kombinálva vonzó lehetőséget teremtenek a cégek számára, például a call-centerek vagy az árukezelés áthidalására. És pontosan emiatt az is várható, hogy nemcsak az értékesítési számok nőnek majd ezekben a tech-cégekben, hanem a befektetők is egyre vonzóbb lehetőségnek tekintik őket a bennük rejlő adottságok miatt.

Olvasson tovább: