.
„Lehetséges, hogy néhány évtizeden belül a mesterséges intelligencia olyan módon múlja felül az ember szellemi kapacitását, amely, ha nem készülünk fel rá, kihívás elé állíthatja az emberiség azon képességét, hogy saját teremtményét irányítsa, és következésképpen akár azon képességét is, hogy saját sorsát kontrollálja, és biztosítsa a faj túlélését.” Mindez nem egy tudományos-fantasztikus film prológusában, hanem az Európai Unió Jogi Bizottságának jelentésében szerepel, és hasonló megállapításokat fogalmaznak meg olyan feltalálók és tudósok is, mint Elon Musk vagy Stephen Hawking. A mesterséges intelligenciával foglalkozó szakemberek szerint ugyanakkor sokkal célravezetőbb a rohamosan fejlődő „okosvilágot” az elektromossághoz hasonlítani. Vagyis a gépek lázadásától aligha kell tartani, mélyreható társadalmi és gazdasági változásokkal azonban érdemes kalkulálni.
Bizonyos tekintetben a gépek már legyőzték az embereket, hiszen erősebbek, precízebben dolgoznak, és soha nem fáradnak el. Ugyanakkor az emberekkel ellentétben messze nem képesek igazán komplex problémák megoldására vagy a külső hatásokra történő rugalmas reakcióra. Legyen szó önvezető autóról, telefonba épített személyi asszisztensről, ügyfélszolgálatos vagy kommentelő chat-robotról, részvényekkel kereskedő vagy célzott hirdetéseket generáló programról – mind egy adott feladatot látnak el, igaz, azt profin. Bár az utóbbi időben a mesterséges intelligenciát (MI) célzó kutatások egyik fő iránya a tanulási képesség kifejlesztése volt, a kutatók szembetalálták magukat a „katasztrofális felejtés” problémájával. Az MI ugyanis képtelen – az emberekhez vagy az állatokhoz hasonlóan – a korábban megtanult képességeket felhasználni egy új feladat megoldásánál. Amíg az embe-reknél természetes, hogy ha valaki korábban már megtanult görkorcsolyázni, akkor könnyebben fog a jégen is korcsolyázni – addig a gépeknél a múltbeli tudás hasznosítása jóval bonyolultabb. A Google által kifejlesztett DeepMind – leutánozva a humán neuronhálózatot – már az eddigieknél sikeresebb ezen a téren, de a példa jól mutatja, hogy milyen akadályokat kell leküzdeniük a kutatóknak ahhoz, hogy egy valóban mesterségesen intelligens eszközt hozzanak létre, komoly tanulási és döntéshozatali képességekkel. Ilyen például a nyelvi és kommunikációs képességek kifejlesztése.
C-3PO majd fordít?
„Az ötvenes években a témával foglalkozó tudósok egy része úgy tartotta, hogy a robotok először majd elsajátítják a beszéd képességét, és ezen keresztül tudnak majd megtanulni például sakkozni. Mint kiderült, éppen az emberéhez hasonló kommunikáció a legnehezebb feladat a gépek számára. Az úgynevezett Turing-tesztet – miszerint öt perc beszélgetés után sem jön rá a kérdező ember, hogy egy gép válaszol-e neki – valójában a mai napig nem sikerült teljesíteni” – mondta a Heteknek Kertész-Farkas Attila (képünkön), a moszkvai National Research University Higher School of Economics Mesterséges Intelligencia és Adatelemzés tanszékének magyar docense. Hozzátette: bár az IBM Watson nevű szuperszámítógépe jelentős előrelépést jelentett a nyelvi megértés és az értelmes válasz generálása terén is (néhány éve egy televíziós vetélkedőn hús-vér játékosokat is legyőzött), a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatások és fejlesztések iránya alapvetően nem az, hogy az emberhez mindenben hasonló, gondolkozó, érző robotot gyártsanak, hanem olyan eszközöket, amelyek bizonyos feladatokat professzionálisan végrehajtanak – segítve ezzel az ipari termelést, illetve kiszolgálva az embereket.
A technológiai fejlődési folyamatban az egyik jelentős mérföldkő az volt, amikor 1996-ban a Deep Blue nevű program sakkban legyőzte az akkori világbajnokot, Garri Kaszparovot. Ehhez persze leginkább hardverszintű fejlődésre volt szükség: egy olyan számítógépre, amely gyorsan előre tud kalkulálni az elképesztően nagy számú lépésvariációval, és ki tudja választani a legjobb stratégiát.
De – visszatérve a mai MI-fejlesztések egyik hangsúlyos irányához, a nyelvi képességekhez – vajon lehetségessé válik-e az, hogy hasonlóan a Csillagok háborújának C-3PO-jához, egy fordítórobot számos nyelv között tudjon tolmácsolni? „A legnagyobb kihívást ennek kapcsán az jelenti, hogy a fordítás többnyire nem egzakt művelet. Ahhoz, hogy egy program képes legyen minimális hibával fordítani, rendkívül sok háttérismeretet kell megtanulnia úgy, hogy azokat az adott kontextusban megfelelően tudja használni. A Google fordítóalkalmazását magyar nyelvre elnézve ehhez még komoly fejlesztésekre van szükség, de szerintem a nagy nyelvek esetében – például az angol–spanyol relációban – néhány éven belül bekövetkezhet az áttörés” – mondta Kertész-Farkas Attila.
Bár a közvélemény figyelmét ez talán kevésbé kelti fel, az MI-kutatások egyik legkurrensebb területe az egészségügy. A magyar kutató Moszkvában például egy olyan projekten dolgozik, amelyben molekuláris biológiai adatokat értelmeznek statisztikai alapon, így azonosítva például betegségeket okozó fehérjéket. A már említett Watson számítógépet is használják hasonló projektekhez, bár ott az alapelv inkább az, hogy a több milliónyi betáplált kórtörténetből a gép megtanul diagnózist felállítani.
Az új elektromosság
Azzal kapcsolatban, hogy mennyire változik meg a jövő az MI-re alapuló eszközöknek köszönhetően, Kertész-Farkas Attila azt mondta, ezt a kérdést hallva a szakma rendszerint az elektromosság felfedezésével von párhuzamot. Az elektromosság ugyanis gyors és alapvető társadalmi változásokat eredményezett, hatalmas lökést adott az iparosodásnak, megszüntetett, de létre is hozott munkahelyeket, és nem utolsósorban olyan kényelmessé tette a hétköznapi életet, hogy ma már nem tudunk nélküle élni. „Ha most kellene pályát választanom, sofőr biztosan nem lennék. Az önvezető autók 15-20 év múlva olyan szinten átveszik majd a főszerepet a közlekedésben, hogy még talán autót sem kell vásárolnunk: ha el akarunk jutni A-ból B-be, rendelünk egy sofőr nélküli „Uber”-t, amely elvisz a célig. Ezek a járművek akár folyamatosan úton lehetnének, parkolóra sem lenne szükségük. Mindez optimalizálná a közlekedést, az autók jobban ki lennének használva, különösen a zsúfolt nagyvárosokban, ez csökkentené a költségeket is” – jegyezte meg példaként a docens.
Hangsúlyozta, hogy a rohamos fejlődés ellenére az intelligens eszközök továbbra is megmaradnak az ember irányítása alatt. Ezzel azokra a vészforgatókönyvekre utalt, amelyeket Elon Musk vagy Stephen Hawking hangoztatnak, miszerint a tanulásra képes gépek – az evolúció tanításának megfelelően – előbb-utóbb olyan szintre fejlődnek, hogy képesek lesznek uralmuk alá hajtani az emberiséget. „Az ilyen jövendölések leginkább a bulvárkategóriába tartoznak, tudományos értelemben aligha lehet komolyan venni őket” – jegyezte meg a kutató, aki minden további nélkül el tudja fogadni, hogy a jövőben lesznek olyan robotasszisztensek, akikkel lehet komolyabban társalogni munkáról, és képesek végrehajtani összetettebb utasításokat is, ám ezek – az elektromossághoz hasonlóan – megmaradnak az ember fennhatósága alatt. Mint ahogy a robotérzelmek sem lépnek ki a tudományos fantasztikum világából, még akkor sem, ha az emberi neuronhálózatot a fejlesztők egyre inkább le tudják majd másolni. „A gépekben lehet definiálni matematikai változókhoz hasonlóan érzelmeket, és ezeket a számítások részévé tenni, ám ezek maximum az emberi önmegismerést és a tudat filozófiai értelemben vett tanulmányozását segítenék, ám a gépek nem ébrednének öntudatra, hiszen az ember mégsem egy számítógép” – mondta Kertész-Farkas Attila. Megjegyezte: ahhoz, hogy humanoid robotokat alkalmazzanak mondjuk egy idősek otthonában vagy magányos emberek társaként, nincs szükség „igazi érző” gépekre, elegendő, ha azok felismerik az adott ember lelki-fizikai állapotát, és annak megfelelően kommunikálnak vele, vagy végeznek el műveleteket, például bátorítják vagy gyógyszert adnak neki. Adott esetben akár élethűen utánozhatják majd az emberi viselkedést, hogy hatékonyabban elérjék a célt a kommunikációban, ám e mögött akkor is csupán számítások állnak.
„Érdekes megnézni, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos változó felfogások hogyan csapódnak le a hollywoodi filmekben. Az 1987-es Robotzsaruban például a központi morális téma az volt, hogy a főszereplő kiborgban maradt-e bármi emberi érzelem vagy emlék. A csaknem 30 évvel később leforgatott remake-ben viszont már az egyik fő kérdés, hogy a robotzsaru hozhat-e önállóan döntést az emberek felett” – jegyezte meg a kutató.
Nyomulnak a robotok
Az igazi veszélyt szerinte tehát nem a „gépek lázadása”, sokkal inkább az elterjedésük által kiváltott társadalmi és gazdasági hatások jelentik. „Félő, hogy túl gyors lesz a változás, és a tömegek, a gazdasági modellek, illetve a politika nem lesznek képesek gyorsan alkalmazkodni, a kutatók és az emberek tudása között pedig túl nagy lesz a szakadék” – fogalmazott. Az MI fejlődése következtében például tömegesen szűnhetnek meg munkahelyek.
A robotok a jövőben nem csupán az ipari szektorban vehetik át az embe-rek szerepét, hanem az adminisztrációban és a közigazgatásban is, sőt, akár az adóbevallásunkat is elkészíthetik. Az emberi munkanélküliség kompenzálására felvetett alapjövedelem sem jó megoldás, vélekedik Kertész-Farkas Attila, hiszen – erőfeszítések és életcélok hiányában – könnyen tömeges „elzüllés” lenne az eredménye. (Ennél életszerűbb a munkaidő csökkentése, mondjuk heti két-három napra.)
A másik veszélyforrást az az elképesztő mennyiségű adat jelentheti, amely a szép új „okosvilágban” a felhasználókról összegyűlik. „A célzott hirdetéseknél használt robotok már ma is tömérdek információval rendelkeznek rólunk. Ezzel kapcsolatban nemcsak az vetődik fel, hogy ezeket etikusan gyűjtik-e össze, hanem az is, hogy mire és hogyan használják fel. Ráadásul az okoseszközök révén ez az adatmennyiség napról napra nő.
A nagy kérdés, hogy az adatbiztonság vagy a szolgáltatás minősége fontosabb-e az emberek számára. Ez alapvetően a felhasználói bizalomtól függ” – jegyezte meg Kertész-Farkas Attila.
Kommentelő robotok
Robotemancipáció
Embermentes zóna
A liberális jogrend demokratikus deficitje olyan jogi háttérhatalmat termelt ki, aminek sem választói legitimitása nincs, és a közérdeket sem szolgálja. Eljárásuk rendszerint azt közvetíti nemzeti...
Az Európai Parlament képviselői az elmúlt héten megszavaztak egy határozatot, amely felszólít minden tagállamot, hogy haladéktalanul ratifikálja az Isztambuli Egyezményt. Ezt mindeddig hét...
Bevezetik a dugódíjat, és öt éven belül korlátozzák a dízelautók behajtását Budapest központjába – legalábbis a főváros új vezetőségének tervei szerint. A változáshoz azonban parlamenti döntés...
Nemcsak Romániában ismert jelenség, hogy gyerekeket a saját szüleik adnak el prostituáltnak – ez az összes posztkommunista és harmadik világbeli országra jellemző. A gyerekeltűnések mögött...
Az online térben szocializálódott fiatal szülők számára természetes, hogy életük főbb eseményeit publikálják – nem kivétel ez alól a szülővé válás sem. Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy...
Néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy fiatal ne házastársi hűségben és szülői szerepben gondolkozzon, annak minden előnyével és nehézségével együtt. A média, az aktuális...
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!