Kereső toggle

110 éve született az energetika úttörője

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Heller László úttörő tevékenységét számos, a nevéhez köthető szabadalom igazolja: Magyarországon mintegy 50 találmányt szabadalmaztatott, az Egyesült Államokban és Svájcban összesen 24 szabadalmi bejelentést tett. A hazai energetika és energiaipar figyelemre és elismerésre méltó tervezője, koordináló mérnöke volt.

Panku Brigitta
Heller László 1907. augusztus 6-án Nagyváradon született. Édesapja szőlőtermelő és borkereskedő, édesanyja háztartásbeli volt. Apja halála után, 1921-ben özvegy édesanyjával és testvérével Budapestre költöztek. A Kemény Zsigmond Reáliskola hallgatójaként 1925-ben sikeresen leérettségizett. 1927-ben Zürichbe ment, és az ottani műszaki egyetemen (Eidgenössische Technische Hochschule-on) folytatott tanulmányokat, ahol 1931-ben gépészmérnöki diplomát szerzett. Ezt követően az egyetemen maradt még két évig, ahol a szilárdságtan speciális területeit kutatta.
1933-ban visszatért Budapestre, és hőtechnikai tervezőként helyezkedett el Farkas Sándor Vasöntöde és Gépgyárában. Három évvel később magánmérnöki irodát nyitott és tanácsadóként kereste a kenyerét, ügyfelei között tudhatta többek között az Ajkai Kőszénbányát. Felkérésükre megtervezett egy 60 000 kW teljesítményű villamoserőművet, és annak felépítését is végig koordinálta – ez volt az első nagynyomású telep Magyarországon. Heller a partnerei közé sorolhatta a Goldberger Textilgyárat is: a számukra készített tervekben szerepelt először a hőszivattyúk magyarországi alkalmazása. A harmincas évek második felében új, füstgázhasznosító rendszereket fejlesztett, melyek a stabil motorok kipufogógázainak hasznosításáért feleltek; ő ezt elsődlegesen a hűtőiparban alkalmazta.
1945-ben megházasodott, feleségül vette Kuhn Ilonát, akivel 35 évig – haláláig – élt együtt. A világháború befejezése után megalapította az Egart Rt.-t, amely először Hőterv, később Energiagazdálkodási Intézet (EGI) néven nemzetközileg is ismert, tekintélyes méretű műszaki és innovációs központtá fejlődött.
A negyvenes években tervezte meg a nemzetközi elismerést és világhírt hozó, ún. Heller-System eljárást. A hőerőművek hűtővízellátással kapcsolatos problémáira nyújt megoldást a száraz hűtőtornyos rendszer. A speciális, ún. apróbordás alumínium hőcserélő kulcsszerepet tölt be a rendszerben, melyet zürichi diáktársa és egyben barátja, Forgó László tervezett meg. A közös munka eredményét – a Heller-System-eljárás elvét Heller László dolgozta ki, a berendezést Forgó László tervezte – Heller-Forgó rendszerként szokták emlegetni. Gyakorlati lényege, hogy egy keverőkondenzátorba kerül a turbinából kijövő gőz, ami a beporlasztott hűtővíz hatására lecsapódik. A hűtővíz lehűtéséért az apróbordás hőcserélő felel. A hűtéshez szükséges levegőt a száraz hűtőtorony, vagy egy ventilátor vagy akár a torony kéményhatása biztosítja. Utóbbi esetében a hűtőtorony alsó részén, annak kerületénél állítják fel a hőcserélőket, mely felett egy magas, konfúzoros kürtő van, amely a szükséges huzatot biztosítja a hűtőlevegő hőcserélőkön keresztül történő átszívásához. A torony méretét a kívánt hűtőteljesítmény határozza meg. Magyarországon Dunaújvárosban és Gyöngyösvisontán építették meg elsők között a hűtőtornyot.
A hőszivattyú ipari alkalmazása – mely során a légkör, a talaj és a vizek által tárolt hő egy része hasznosíthatóvá válik – szintén Heller nevével fémjelzett. A hőszivattyú üzemeltetésének egyik meghatározó pozitívuma, hogy nem terheli a környezetet sem füsttel, sem gázokkal a fűtés során. A nagyváradi mérnök az ötvenes években terveket készített arra vonatkozóan is, hogyan lehetne a Duna vizéből fűteni a Parlament épületét.
Heller bámulatos eredményeket ért el az entrópia fogalmának a műszaki, tervezői gyakorlatba történő átültetése terén is. Az általa megfogalmazott újszerű elvek mentén figyelemre méltó javaslatokat dolgozott ki az atomerőművek körfolyamataira is.
Ifjúkori egyeteméhez a kutatásait követően is hű maradt. 1948-ban doktori címet szerzett Zürichben. Doktori disszertációjában a hőszivattyúk ipari alkalmazásának a feltételeit taglalta.
1949-től a Budapesti Műszaki Egyetem előadója, 1951-től az Energiagazdálkodási Tanszék tanszékvezető professzora volt. Félállásban egészen a hetvenes évekig meghatározó szerepet töltött be az egyetemen. A fennmaradó idejében folytatta a kutatásait, rendszeresen utazott. Külföldi útjai során értékesítette a szabadalmait, továbbá szakmai előadásokat tartott számos országban (pl. Ausztráliában, Japánban.)
1954-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1962-től rendes tagjának. Érdemei elismeréseként 1951-ben a Kossuth-díj ezüst fokozatával, 1967-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1978-ban pedig a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki.
Heller László hetvenhárom évesen, 1980. november 8-án fejezte be a földi pályafutását, Budapesten.