Kereső toggle

Új embertípus a csúcstechnológiának köszönhetően

Ezredfordulós mentalitás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az „ezredfordulós gondolkodásmód” (Millennial Mentality) először a 2000 környékén született generációra volt jellemző, mára minden korosztályra hatással van. Ennek fő okai az okostelefonok világméretű elterjedése, a lassan mindenhol elérhető, hipergyors internetkapcsolat és a közösségi hálózatok forradalma. Lehet nem szeretni, tiltakozni ellene, de e világtrend hihetetlen mértékben változtatja meg környezetünket és a kapcsolataink dinamikáját. Megváltoztatta azt, ahogyan kommunikálunk, tanulunk, utazunk, szórakozunk. Berobbant az otthonainkba, a munkahelyeinkre, a közszférába, a médiapiacra és a vallási közösségekbe. De melyek ennek az „új embertípusnak” a jellemzői?

Az ember kezd eggyé válni az általa megteremtett technológiával. Ha már nemcsak a zsebünkben, hanem a kezünkön (okosórák, pulzus- és lépésmérők) és nemsokára az arcunkon (Google Glass, Microsoft Hololens, Magic Leap) is az internetet fogjuk hordani, akkor elmondható, hogy kialakulóban van egy világméretű technológiafüggőség. Nemcsak használjuk és értékeljük, de már szeretjük is az eszközeinket. Androidosok és iPhone-osok egyaránt bigottak vagyunk a készülékeinkkel kapcsolatban.

Las Vegasban idén júniusban egy férfi összeházasodott a mobiltelefonjával. „Az emberek hihetetlen mértékben kötődnek a telefonjaikhoz. Mindig együtt vannak. Napi 24 órát töltenek el egymás társaságában. Együtt fekszenek, együtt kelnek. Amikor az ember felébred, ez lehet az első dolog, amit kezébe vesz” – mondta a ceremóniát levezető lelkész. Persze egy telefonnal összeházasodni szélsőséges eset – mégis, vajon hányan tudnánk egy napot, egy hetet vagy egy egész hónapot kibírni az okostelefonunk nélkül?

Ki nem látott már olyat, amikor valaki ráütöget a zsebére, majd megnyugszik és elmosolyodik, hogy a helyén van a mobilja. Vagy ki ne tapasztalta volna a „fantomvibráció” jelenséget, amikor úgy érzünk rezgést a zsebünkben, hogy a telefonunk nincs is benne…

Egy felmérés szerint az amerikaiak több mint hatvan százaléka elismeri, hogy internetfüggő, a társadalom fele pedig már inkább preferálja a digitális kommunikációt, mint a személyeset. Az eszközeinknek köszönhetően ma többet kommunikálunk egymással, a szeretteinkkel, de ez a kommunikáció jóval felszínesebbé vált. A felmérések szerint a digitális kommunikációba merült gyerekeknek alacsonyabb az érzelmi intelligenciájuk (ÉI vagy EQ), és nehezebben tudnak tartós kapcsolatokat kiépíteni. Sokakban létrejön a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD – Attention Deficit Hyperactivity Disorder). Az ilyen magatartászavarban szenvedőket a szétszórtság jellemzi, képtelenek a tartós figyelemre és gyakran képtelenek uralni érzelmi reakcióikat.

A közösségi hálókról

PRO
1. Ez az információ elterjedésének leggyorsabb csatornája. Az események résztvevői és szemtanúi hamarabb közzé tudják tenni az információkat, mint a professzionális média.
2. A rendőrség gyorsabban a nyomára tud bukkanni bűnözőknek, akik számtalan „digitális nyomot” hagynak maguk után.
3. A közösségi hálózatok elősegítik az emberek közötti kapcsolatteremtést.
4. Ezek az oldalak a nők egyenjogúságát mozdítják elő – könnyebbé teszik a férfiak dominálta munkaerőpiacra való betörést.  
5. Elősegítik a munkaadók és munkavállalók egymásra találását – így jó hatással vannak a foglalkoztatottsági mutatókra.
6. Előmozdítják a rossz politikai rendszerek bukását. Olcsó és hatékony eszközei a civilek önszerveződésének. 
7. Az idősek, a társadalomtól elszigetelt és szégyenlős emberek kevésbé érzik kirekesztve magukat a közösségből.
KONTRA
1. A közösségi hálózatok elősegítik a hamis információk, hazugságok elterjedését.
2. Ezek az oldalak elősegítik a privát szféra felszámolását, az egyének állami és vállalati megfigyelését.
3. Felmérések szerint a közösségi hálózatokon nagyon aktív diákok rosszabbul teljesítenek az iskolában.
4. Az emberek gyakran időpazarló tevékenységeket végeznek a közösségi oldalakon (pletykálás, játszás, flörtölés).
5. A hálózatokon való folyamatos jelenlét összefügg számos pszichés rendellenesség kialakulásával (függőség, személyiségzavarok, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar).
6. Az itt töltött idő növekedésével arányosan csökken az egyén személyes interakcióinak ideje.
7. A bűnözők gyakran használják fel ezeket az oldalakat bűntények elkövetésére és azoknak a népszerűsítésére.

„A kommunikáció több a szavaknál” – magyarázza Jim Taylor pszichológus. „A gyerekek olyan sok időt töltenek digitális kommunikációval, hogy már nem fejlődik ki bennük az az alapvető kommunikációs képesség, amely az embert ősidők óta jellemzi.” A Bostoni Egyetemen nemrég kurzus indult, amelynek keretében az udvarlás alapjaira tanítják a fiatalokat. „Olyan, mintha az emberek elvesztették volna az udvarlásra való képességüket” – panaszkodik az iskola egyik munkatársa.

Más dolog egy képernyőn nézni egy gyönyörű kertet, és megint más, amikor az ember a hűvös és nedves füvön lépdel mezítláb, és közben érzi a bőrét simogató lágy szellőt és a virágok illatát. Ilyen a digitális kommunikáció is – érzelemmentessé tesz számos emberi tranzakciót. „A hangszín, a testbeszéd, az arckifejezéseink és a feromonok (viselkedési hormonok – a személyes kommunikáció során a szervezetünkben felszabaduló vegyi anyagok) mind alapvetően szükségesek az emberi kapcsolatok kialakulásában. És a modern technológiákon keresztül zajló információcseréből ezek jórészt hiányoznak” – szögezi le Taylor.

A exponenciálisan növekedő információmennyiség a könyvekből, a televízióból, az egyetemekről, a műtermekből, a múzeumokból, a templomokból, a koncertekről, a kocsmákból, a bordélyházakból, a külvilágból először az otthonainkba, majd a zsebünkbe vándorolt.

Egyre inkább jellemző az interneten és a közösségi hálózatokon való folyamatos jelenlét. Mindig elérhetőnek kell lenni, hogy soha semmiről ne maradjak le. A mobiltelefon-előfizetések száma néhány hónapon belül el fogja érni a Föld népességének a számát (7 milliárd). Az internetezők 80 százalékának már van okostelefonja, és a világ internet-forgalmának több mint a fele már mobiltelefonokon keresztül történik.

Fénykorukat élik a rövid szöveges üzenetek. Az SMS-ek egyik előnye, hogy nagyon lényegretörő kommunikációs forma – nincs hely az udvariaskodásra, a mellébeszélésre. Az üzenetek megmaradnak, így mindig visszakereshetőek – ami különösen az üzleti kommunikációban fontos. Míg az e-maileknek csak a 20 százalékát olvassák el az emberek, az SMS-eknél 98 százalék ez az arány – ráadásul átlagosan 5 másodpercen belül! Míg egy e-mailre átlagosan 90 percen belül, addig egy SMS-re 90 másodpercen belül válaszolni szoktak. És még egy megdöbbentő statisztika: 2015-ben az emberek 8,3 billió SMS-t küldtek, ami naponta 23 milliárd vagy percenként 16 millió üzenet!

De nem csak az üzleti szférában igényeljük az azonnali visszacsatolást. A személyes kapcsolatokban is elvárjuk egymástól, hogy mindig legyünk elérhetőek, és ha kérdeznek, gyorsan válaszoljunk a másiknak. Ha ráírunk valakire Skype-on, Viberen vagy SMS-ben, az már nem elég, ha egy perc múlva jön a válasz. Ha posztolunk valamit

Facebookon vagy Instagramon, máris várjuk a like-okat. A boltokban, az éttermekben szolgáljanak ki azonnal, ha befejeztük az ételt, hozzák már azt a számlát… Nem akarunk sorban állni, nem akarunk sokat utazni, nem akarjuk „pazarolni az időnket”.

Ez a sebességmánia jól látható a hírfogyasztási szokások megváltozásában. Egyre kevesebben hallják először a híreket az esti híradóban. Mire eljön az este, az  interneten keresztül és számos hírforrásból már tájékozódtunk. Az okostelefon-használók száma (4,4 milliárd) mostanra meghaladta a TV-nézők számát (4,2 milliárd). A közösségi média elterjedtségét jelzi, hogy breaking news esetén az emberek 50 százaléka először a közösségi hálózatokon keresztül értesül a hírről (Facebook, Instagram, Twitter, LinkedIn, Pinterest stb).

Az igény szerinti (on demand) hozzáférést nem csak a hírek esetében preferáljuk. Miért várjuk meg, amíg egy TV- csatorna sugározza azt a filmet, ami érdekel? A minket érdeklő zenéket, műsorokat, filmeket letöltjük, és akkor hallgatjuk, nézzük, amikor kedvünk és időnk van rá.

A felgyorsult világ velejárója a multi-tasking, azaz a párhuzamos tevékenységre, feladatvégzésre való képesség. Vacsorázunk, de az asztalra tesszük a telefonunkat, amelynek minden pittyegését, berregését árgus figyelemmel követjük. A figyelmünk végtelenül megosztott lett. (Sose felejtem el azt a floridai ingatlanost, aki úgy vezetett minket egy ingatlan megtekintésére, hogy közben a telefonján kihangosítva beszélt valakivel, közben pedig SMS-ezett…)

Nagyon elterjedt a közösségi, együttműködő, kooperatív szemlélet mind a munkavégzés, mind a magánélet területén. Gyűlöljük az egyedüllétet – sokan az internetes hálózatokra való folyamatos rácsatlakozottsággal akarják száműzni a magány érzését. Egyre több az egy cégen belüli open-office iroda, illetve a co-working irodák, ahol idegenek is együtt dolgoznak, egy helyiségben. A vállalatoknál terjedőben van a management-team szemlélet, a többszereplős vezetői modell. A modern kávézó-kultúra is részben ezt a felszínes valahova-tartozás, illetve együttlét iránti szükséget hivatott kiszolgálni.

Szintén jellemző az átláthatóságra való fokozott igény. Transzparensnek kell lenni. Vonzó az, ha valaki (még ha csak látszólag is) őszinte képet ad magáról a közösségi médiában. Azonnal megtudjuk róla, hogy néz ki, mi érdekli, kik a barátai. Hogy hol van most, hogy érzi magát, miről mit gondol. És hogy a kapcsolatai mit mondanak róla, hogyan reagálnak rá. A barátain keresztül „be tudjuk mérni” a másik embert.

Ez a vízszintes irányú leellenőrzés a magánszférán túl is érvényben van. Ma már nem az a fontos, hogy egy cég, egy szálloda mit mond magáról, hanem az, hogy a cég ügyfelei és alkalmazottai mit mondanak a cégről, illetve hogy a szálloda korábbi vendégei mit mondanak a szállodáról. Ez a review-kultúra – a visszajelzések diktatúrája.

A marketingszakemberek szerint a cégeknek ma sokkal többet kell költeniük a termékük és szolgáltatásuk tökéletesítésére, mint annak marketingjére. Ha jó vagy rossz egy termék vagy szolgáltatás, annak úgyis nagyon el fog terjedni a híre – szájról szájra, vagyis site-ról site-ra. E rendszer működésének egyik legismertebb példája a hihetetlenül sikeressé vált szállásfoglaló oldal, a booking.com. Itt (is) láthatóak a korábbi vendégek jó vagy rossz visszajelzései a szálláshelyekre vonatkozóan – ezek alapján az érdeklődők könnyebben meg tudják állapítani, hogy számukra megfelelő lesz-e az adott szálloda vagy nem.