Kereső toggle

Holnapután - Klímaváltozás: megkongatták a vészharangot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Október elején az Egyesült Államok és Kína után az Európai Unió is aláírta az úgynevezett Párizsi Klímaegyezményt. A megállapodást a szakértők és az aláíró politikusok is történelmi jelentőségűnek tekintik, ami nem véletlen: a klímaváltozással szembeni küzdelem ugyanis alapvető gazdasági és politikai változásokat és egyúttal feszültségeket is eredményezhet. Mindeközben egyesek még tudományos dilemmákról is beszélnek.

2016 az áttörés éve lehet a klímaváltozással kapcsolatban immáron hosszú évek óta zajló tudományos és politikai csatározásokban. Egyes szervezetek már a nyolcvanas évektől adtak ki állásfoglalásokat az átlaghőmérséklet növekedéséről, továbbá arról, hogy ezt a környezetszennyezés okozza. Mindezidáig azonban a közvélemény figyelmét kevéssé tudták megragadni a felmelegedéssel szembeni küzdelemre felhívó jelszavak vagy a már a kilencvenes évektől megszülető nemzetközi egyezmények (ENSZ-egyezmény 1992-ben, Kyoto-i jegyzőkönyv 1997-ben, stb.). Alig néhány évvel ezelőtt még nagy visszhangot váltottak ki – a már sokszor akkortájt is „magányos harcosnak” titulált – klímaszkeptikus tudósok is, akik sok esetben még a hőmérséklet növekedésének tényét is vitatták.
Azt követően azonban, hogy 2015 hivatalosan is „minden idők legmelegebb évének” bizonyult, számos olyan esemény történt, amely a tudományos és politikai folyamatokban is döntő változásokat eredményezhet. 2016 márciusában James Hansen, a NASA korábbi munkatársa, a klímaaktivizmus immár hetvenöt éves atyja többedmagával publikált egy új tanulmányt, amelyben a klímaváltozás ijesztő forgatókönyvével sokkolták a nemzetközi közvéleményt. Hansenék az eddiginél nagyobb léptékű vízszintemelkedésről és súlyosabb természeti katasztrófákról írnak. Júliusban aztán már maga a NASA állt elő egy adatsorral, amely szerint a hőmérsékletmérések kezdete óta most először hét egymást követő hónap is rekordmeleget hozott. Az adatsor alapján számos szakértő azt állította: ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, az akár az emberiség kihalását is jelentheti a tápláléklánc összeomlása miatt. A NASA nyilatkozatát követően a Német Meteorológiai Szolgálat jelentette be szeptemberben, hogy a németországi hőmérsékletadatok egyértelműen arra mutatnak rá, hogy egy klímaváltozás kellős közepén vagyunk.

Párizs után: harc az időjárással?

A főáramú tudományos jelentések mellett politikailag is jelentős előrelépések történtek. Ezek közül is messze kiemelkedik a Párizsi Egyezmény, amelyet összesen 195 állam írt alá. A klímavédelemről szóló egyezményt szeptemberben az USA és Kína is ratifikálta, október 5-én pedig az Európai Unió következett (Magyarország azok közé a kivételek közé tartozik, akik már nemzeti szinten is ratifikálták az egyezséget). Az egyezmény jelentőségét aligha lehet alábecsülni, és valószínűleg igaza volt – egyebek mellett – Francoise Hollande francia miniszterelnöknek is akkor, amikor úgy nyilatkozott: a megállapodás elfogadása óriási jelentőséggel bírhat az emberiség számára. Kérdés csak, hogy milyen értelemben?
Az ENSZ égisze alatt összehozott konvenció célja, hogy az úgynevezett ipari korszak előtti átlaghőmérséklethez képest 1,5 fokos sávban tartsák a Föld atmoszférájának hőmérsékletét. Ezt elsősorban az úgynevezett üvegházhatású gázok  (pl. szén-dioxid) radikális visszaszorításával tervezik elérni. Ezen túlmenően pedig
a globális felmelegedéssel leginkább sújtott országoknak pénzügyi segítséget is nyújtanának, az összegek évente akár százmilliárd dollárra is rúghatnak. A célok elérése minden bizonnyal alapvető gazdaságszerkezeti változtatásokkal érhetőek el, és minden bizonnyal a globális nemzetközi politikai intézkedések jelentősége is óriási mértékben növekedhet az egyezmény által.
„Úgy látszik, hogy az időjárás isteneivel csak az ENSZ tud szót érteni” – jelentette ki kissé cinikusan lapunk megkeresésére Wolfgang Thüne. A klímaszkeptikusok első generációjához tartozó meteorológus szerint az egyezmény alapvető logikai buktatója, hogy az abban résztvevő államok egyoldalúan nyilatkoztatták ki az időjárással kapcsolatos vágyálmaikat. „De ki a másik szerződő fél, talán az időjárás?” – tette fel a kérdést a tekintélyes ZDF televízió korábbi közismert időjárásjelentője. Thüne azonban azt állítja, ez csak a kisebbik probléma, a nagyobbik az, hogy a klímaváltozással kapcsolatosan valójában a mai napig akadnak tudományos kérdőjelek.
„Ez az egész egy vallás”

A meteorológus szerint sajnálatos, hogy az utóbbi években gyakorlatilag minden érdemi tudományos disputa megszűnt a klímaváltozás kapcsán. „Ezt az egészet ideológiailag építették fel, az ember által okozott klímaváltozás egy valóságos vallásos dogmává fejlődött. Elég emlékezni Rajenda Pachaurira, az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) korábbi vezetőjére, aki távozásakor (2015) kijelentette, hogy ez az egész klímatörténet nála egy vallás.” – jegyezte meg. A meteorológus szerint alapvető logikai problémák is vannak a klímáról való tudományos gondolkodásban. „Először is az időjárás valós, a klíma pedig egy abból levezetett mesterséges konstrukció, önálló valóság nélkül. Csak az időjárási adatok mérhetőek és érzékelhetőek. A klíma definíciójának megalkotásánál, 1935-ben egy harminc éves periódust vettek alapul (1901–1930), amit az ezredfordulón száz évre (1901–2000) kellett volna arányosítani. Ráadásul a klímaadatokat olyan eszközökkel mérik, amiket én régóta elavultnak tartok” – így Thüne, aki szerint nem eléggé világos, hogy a globális hőmérséklet kiszámolásánál mennyire tetszőlegesen választják ki az adatokat, vagy például, hogy hogyan mérik a levegő hőmérsékletét két méterrel az óceán felett. „Ha történelmi dimenziókat vizsgálunk, a hőmérséklet változása egy természetes, mind a mai napig tisztázatlan folyamat. Tisztázatlan, hogy az időjárás miért változik ciklikusan. Ami biztosnak és igazoltnak tűnik, az például a római idők (Augustus császártól kb. Kr. u. 400-ig) melegedési fázisa vagy a népvándorlás korának „kis jégkorszaka”. Csakhogy egzakt módon jelenleg ezek sem magyarázhatóak!” – fejtegette a Heteknek Wolfgang Thüne, aki szerint a globális felmelegedés üvegházhatással történő magyarázata sem tartható (lásd: keretes írásunkat).
Hasonlóan látja a dolgokat Klaus Eckart-Puls, neves német meteorológus is. „Klímakatasztrófának semmi nyoma, maga az IPCC sem talál semmit” – kezdte mondandóját lapunk megkeresésére a lipcsei időjárási hivatal korábbi vezetője. Puls, aki a kétezres évek közepéig maga is elfogadta a klímaváltozás mainstream magyarázatait, ugyan maga sem vitatja a melegedés tényét, azonban nem ért egyet Mojib Latiffal (lásd: keretes interjú) abban, hogy például a szélsőséges időjárási események száma növekedne. „A klímahisztéria cáfolatához nincs szükség szkeptikusokra, a kritikus adatok benne vannak az IPCC jelentéseiben. Klímakatasztrófák csak a médiában meg a számítógépeken játszódnak le, nem a természetben” – jegyezte meg a meteorológus. Puls saját vizsgálódásai szerint a grafikonok egyáltalán nem igazolják, hogy az elmúlt évtizedekben növekedne például akár az extrém esőzések, vagy éppen a szárazságok száma Európában.
Egy, a klímaváltozással foglalkozó német egyesület egy tagja – aki a neve elhallgatását kérte – meglepő válaszokkal szolgált lapunk megkeresésére: „Maguk tudhatják, mit jelentett Magyarországon a szocializmus. Nos, ez van már Németországban is” – kezdte mondandóját a hölgy, aki szerint a probléma alapvetően abban áll, hogy arra a „hazugságra, hogy az emberek által okozott klímaváltozással szemben harcolni kell”, radikális intézkedés sorozatát hozzák. „Németországban megszüntetik az ipart, lekapcsolják a magenergiát, a szént, a gázt és a fracking-et sem lehet alkalmazni. Minden országot transzformálni akarnak,
Washingtonban pedig egy új világklímatanács felállításával együtt egy új világkormányt is fel akarnak állítani” – magyarázta a meglátásait az egyesület tagja, akinek aggodalmait közvetlen tapasztalatai is megerősítik: „Az óvodákban és az iskolákban a gyerekeket megerőszakolják politikailag: Arra késztetik őket, hogy változtassák meg a viselkedésüket: egyenek bioételeket, ne utazzanak a szüleikkel autóval nyaralni, tekerjék le a lakásban a fűtést stb., és a szüleiket is pozicionálják arra, hogy pl. minél kevesebb energiát fogyasszanak otthon” – magyarázta a hölgy, aki egyúttal azt is elárulta, hogy a jövőben aktívabban és nyíltan szeretnének fellépni a klímaváltozás jelszavát használó „indoktrinációval” szemben Németországban.
Az emberek okozta klímaváltozással kapcsolatos szkeptikus véleményekkel természetesen Magyarországon is találkozni. 2011-ben nagy visszhangot váltott ki Miskolczi Ferenc nyilatkozata is, aki a széndioxid-kibocsátás és a klímaváltozás közötti párhuzamot „hibás elméletnek” nevezte. A NASA korábbi magyar munkatársa akkor úgy fogalmazott: „A globális felmelegedésnek a fokozott széndioxid-kibocsátással és a kapcsolatos (esetleges) légköriabszorpció-növekedéssel történő magyarázata tudománytalan. Ha a fenti állításom igaz, akkor nyilvánvaló a széndioxid-kibocsátás csökkentésére kifejtett nemzetközi és hazai erőfeszítések teljes értelmetlensége” – foglalt állást a fizikus.
A Miskolcziéhoz hasonló szakmai vélemények ellenére „tudományos konszenzusról” hallani a klímaváltozás okainak, forgatókönyvének főáramú verziói vonatkozásában. Egy korábbi, egyebek mellett Barack Obama amerikai elnök által is népszerűsített, a klímaváltozás veszélyeire felhívó kampány a tudósok „97 százalékának” egyetértésére hivatkozott. Ami biztos: a globális felmelegedés okairól szóló disputát közelebbről vizsgálva ez a szám egészen biztosan túlzónak tűnik.

USA: A tudomány háborúja

A klímaváltozással kapcsolatos fejleményeket nemcsak a Párizsi Klímaegyezmény, hanem a közelgő amerikai elnökválasztás is aktuálissá teszi. Az USA rendkívül megosztott a klímaváltozás kérdésében: a demokrata elnök, Barack Obama az elmúlt években többször is a klímaváltozással szembeni küzdelemmel kampányolt. Külügyminisztere,  John Kerry pedig májusban úgy nyilatkozott: „A klímaváltozás veszélyesebb a terrorizmusnál is.” Az ugyancsak demokrata elnökjelölt, Hillary Clinton választási kampányában szintén elkötelezte magát a klímaváltozással szembeni küzdelem mellett: „Hiszek a tudományban. Hiszem, hogy a klímaváltozás valóság és, hogy meg tudjuk menteni bolygónkat” – fogalmazott még nyáron.
Ezzel szemben a republikánus politikusok jóval kritikusabban szemlélik a globális felmelegedéssel kapcsolatos vitákat. Ted Cruz például odáig ment, hogy a klímaváltozást egy baloldali teóriának minősítse. Nagy ellenfele, a Republikánus Párt elnökjelöltje, Donald Trump még szeptemberben az emberek által okozott felmelegedést „átverésnek” bélyegezte. Egyúttal azt is megjegyezte, hogy elnökjelöltsége esetén az USA azonnal kihátrál a Párizsi Klímaegyezményből. (Válaszreakcióként az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia 375 tagja írt kritikus levelet Trumpnak.)
A republikánusokkal szembeni erkölcsi vádak régóta ismertek a demokraták körében: Ezek szerint az ún. republikánus gondolkodói körök (ún. Think Tankek), mint például a Cato Institute, a The Heartland Institute stb. jól behatárolható gazdasági érdekeket (olajipar, szénipar, stb.) védve támadják a klímaváltozással szembeni „nemes” küzdelmet. (Megkeresésünkre sem a Cato Institute-tól, sem a The Heartland Institute-tól lapzártánkig nem érkezett válasz a témában.) Ennél is nagyobb dilemmaként jelölik meg a konzervatív oldalon, hogy első ránézésre úgy tűnik: a Republikánus Párt számos kérdésben konfliktusba került olyan tudományos eredményekkel, mint amilyen a klímaváltozás megfigyelése. (Erről a fejleményről írt még Chris C. Mooney A Republikánus Párt háborúja a tudománnyal c. könyvében, 2005-ben.)
„Nem hinném, hogy beszélni lehetne ilyen ellentétről.” – nyilatkozta lapunknak Ronald Rotunda, a Chapman Egyetem amerikai professzora. A republikánus köröket belülről is ismerő Rotunda szerint Trump legfontosabb politikai célja a gazdasági helyzet javítása, hiszen a demokrata kormányzatot eddig recesszió jellemezte. Trump minden más szempontot ennek rendel alá. A professzor szerint ráadásul ennél veszélyesebb az a „végzetes önhittség”, amely elsősorban a demokrata oldalt jellemzi. És amely az érdemi, tudományos vitáknak, ezáltal éppen a szólásszabadságnak nem biztosít helyet – vélekedett Rotunda.

Olvasson tovább: