Kereső toggle

Frontunió

A skót függetlenedés esetén a piacok igencsak zavarba jönnének

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A skót függetlenedés esetén a piacok igencsak zavarba jönnének. Nemcsak azért, mert lapzártánkkor az általános közvélekedés még mindig az, hogy Skócia végül az Egyesült Királyság része marad, de amiatt is, hogy egyelőre túl sok a nyitott kérdés, és nincs egy világos, gyakorlati forgatókönyv az „önálló gazdasági élet” megvalósítására sem – írja a The Economist elemzése.

Pedig a szeptember 18-ára kiírt népszavazás eredményére vonatkozó előzetes felmérések szerint már többségben vannak a függetlenség-pártiak. A YouGov közvélemény-kutató cég, a konzervatív brit The Sunday Times megbízásából, nemrég kimutatta, hogy immár 51 százalék voksolna Skócia függetlenné válására – írta a CNBC. (Habár lapzártánkig újra szolidabb részarányt mértek.)

A folyamatos felmérések során ez volt az első alkalom, hogy a függetlenedni vágyók vették át a vezetést. A brit kormány – talán válaszul – már most több hatalmat ígér a skótoknak, ha mégis maradnak. A pénzügyminiszter, George Osborne elképzelései szerint a skótok szabadabb kezet kapnának az adók, a kormányzati költések és a jóléti kérdések ügyében – tudósított a BBC. Osborne már konkrét lépéseket és teljes parlamenti támogatást is ígért a következő hetekre, majd hozzátette: „Skócia így mindenből a legjobbat kapja: egyrészt elkerüli a különválás okozta kockázatokat, másrészt nagyobb kontrollt kap a saját sorsa és jövője felett.”

A pénzügyi ígéretdömpingből persze a skót vezetők sem maradtak ki. A kormányzó Skót Nemzeti Párt második számú vezetője, Nicola Sturgeon nemrég azt ígérte, hogy egy független Skócia esetén a háztartások energiaszámláit öt százalékkal csökkentik. Sturgeon miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy a tervezett lakossági rezsicsökkentést a brit kormány által kirótt különféle zöldadók és -illetékek eltörlésével érik majd el, így az évente átlagosan hetven font megtakarítást eredményező lépés „valós és tartós” lenne. Osborne ígéreteiről pedig csak ennyit mondott a Sky News-nak: „Nem hinném, hogy az emberek ezt komolyan fogják venni. Ha a teljes parlament egyetértene ezekben a kérdésekben, már régen meglépték volna.”

Font, államadósság és olaj

A kívülálló, nem brit laikusok számára négy fontos kérdés merülhet fel a skót különválás kapcsán – írja a The Economist. Milyen pénzneme lenne Skóciának? (Az uniós tagság mikéntjéről nem is szólva!) Hogyan osztják meg maguk között a jelenlegi államadósságot? (London ugyanis biztosan nem engedné, hogy a skótok „üres kézzel” elsétáljanak.) Hogyan lesznek képesek a skótok saját költségvetést fenntartani az eddigi központi támogatások nélkül? És végül: mihez kezd majd az Egyesült Királyság a skót olaj(bevételek) hiányában?

De kezdjük az elején! Az első és legfontosabb kérdés: mekkora a skót gazdaság? A válasz nem egyértelmű, hiszen a vizsgálati módszerek is sokban különböznek. A BBC egyik elemző írása szerint a GDP szerinti általános összehasonlítást igencsak megnehezíti az olajkérdés, azaz, hogy a nyolcvanas évek óta a skóciai partoknál működő olajkutakból származó adóbevételek most Londont vagy Edingburgh-öt gazdagítják? Úgy tűnik, téves elképzelés a „szegény rokon” feltételezése a skótok esetében. A GDP vizsgálatánál például azt látjuk, hogy az olaj- és gázbevételekkel együtt az Egyesült Királyságban 22 336 font jut évente egy főre, míg Skóciában 26 424. Az említett bevételek nélkül viszont közel azonos a két összeg, 20 ezer font körüli. Habár, teszi hozzá a BBC, a skót adat még így is kenterbe ver számos brit régiót. Mind Skóciában, mind az Egyesült Királyság fennmaradó részében 15-16 ezer font az egy főre jutó átlagos éves elkölthető jövedelem, és a heti bérek is fej-fej mellett állnak (körülbelül 500 font).

De – hogy a közgazdászok se aludjanak olyan nyugodtan – a BBC kiemeli, hogy a GDP köztudottan azt méri, hogy mi minden termelődik az ország határain belül – függetlenül attól, hogy kié az adott vállalat. Skóciában viszont a legjelentősebb olaj, gáz, vegyi, pénzügyi és szeszesital konglomerátumok külföldi tulajdonban vannak. Habár a termék Skóciában készül, a bevétel már nem biztos, hogy ott is marad. Ennél pontosabb lehet tehát a GNI-mutató, azaz a bruttó nemzeti jövedelem, amely beleszámítja a külföldön termelt, de hazaküldött jövedelmeket, viszont kihagyja az országban termelt külföldi bevételeket. Így viszont valószínűsíthető, hogy az egy főre jutó skót GNI alacsonyabb, mint a brit – állítja a BBC. Ezzel persze a skót kormányzat nem ért egyet: saját számításaik szerint – az Északi-tenger bizonyos hányadát is magukénak tudva – a skót GNI 26 ezer font, míg a brit csak 24 ezer.

De menjünk tovább! Ha a skótok a függetlenedés ellenére meg akarják tartani a fontot, ahhoz a brit kormánynak is lesz egy-két (keresetlen) szava. George Osborne, brit pénzügyminiszter a BBC-nek nyilatkozva nemrégiben közölte, hogy a brit font „nem CD-kollekció, amelyen válás után osztozkodni lehet”. (Utalva ezzel arra a nehézségre, hogy ez esetben a Bank of Englandnak két országért kellene felelősséget vállalnia a monetáris politikájában.) De ha az EU a független Skóciát új államnak tekintené – ami sokak szerint nem valószínű –, akkor úgymond szabadon dönthetne az euró bevezetéséről is. Már ha tényleg ezt szeretné… Skóciában a két legjelentősebb export terület az ital- és élelmiszergyártás, valamint az olaj- és vegyi termékek előállítása. Röviden fogalmazva tehát a whiskey és az olaj a két kulcstermék. A fő (nemzetközi) kiviteli célpont az USA, ami jó hír, hiszen az USA most úgymond „szárnyal”. A skót export értéke az Egyesült Királyság fennmaradó részeibe viszont óriási: 47 milliárd font, ami a globális export duplája. Ez az összeg az, ami miatt egy független Skócia kénytelen lesz megtartani a fontot mint hivatalos fizetőeszközt.

Következő téma: az államadósság. Tény, hogy bontani kell, de mi szerint? Lakosság? GDP? Ez utóbbiról már kiderült, hogy sántít… Hivatalos válasz egyelőre még nincs. Sokak szerint egy „arányos” szétosztás (1:16 arányban, 100 milliárd font jutna az 5,3 millió skótra) rögtön fizetésképtelenné tenné az új országot. Az államadóssághoz hasonlóan az államkötvények differenciálása is pont ilyen fogas kérdés. A hitelminősítő intézetek szerint Skóciát alacsonyabb besorolás és így magasabb elvárt kötvényhozam illeti meg önmagában. Szakértők szerint ez plusz 1,5 százalékot, azaz 150 bázispontot jelentene. Nem valószínű viszont, hogy a brit kötvénytulajdonosok majd önként és dalolva váltják át a papírjaik akár 1/16-át is egy bizonytalanabb befektetésre. (Arról nem is beszélve, hogy számos brit nagybank immár skót kezekben van, így a brit betéttulajdonosok szó szerint futhatnának is a pénzük után.) A balhé tehát kódolva van.

Mindezek után nem meglepő, hogy az olajpénzek terén is ellentmondásosan kalkulálnak a felek. A skótok szerint a megtermelt profit háromnegyede náluk marad (pontosan: 16 ezer millió font marad a skót tárcákban és csak 5 ezer millió távozik). Ez mindenképp figyelemre méltó, hiszen az adott iparágakban (olaj és gáz) a skót tulajdon csak kisebb vállalatokon keresztül van jelen. A British Petrol, a Shell vagy az északi-tengeri cégek külföldi tulajdonban vannak, skót részesedés nélkül.