Kereső toggle

Laboratórium a vörös bolygón

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Újabb sikert könyvelhet el a NASA: a múlt héten landolt a Marson az űrügynökség negyedik, Curiosity, azaz Kíváncsiság névre keresztelt űrszondája. A komplett laboratóriummal felszerelt jármű arra keresi a választ az elkövetkező néhány évben, megvoltak-e valamikor a kezdetleges élet feltételei a vörös bolygón. A projekt 2,5 milliárd dollárba került, no meg a kutatók tízéves munkájába.

A NASA a cél elérésének érdekében kész technikai arzenált vonultatott fel, a jármű szinte minden alkatrésze egy ötletes mérnöki megoldás, onnantól kezdve, hogy hogyan juttatták el a Földről a körülbelül 560 millió kilométer távolságban található Gale-kráterbe. A Curiosity mintegy kilenc hónapja, tavaly novemberben indult útjára egy hordozórakéta belsejében. A Mars légkörébe érve kinyíltak a hővédő pajzshoz csatlakozó fékezőernyők, majd miután ez a burkolat is lecsatlakozott a járműről, a Mars-járót egy lebegő égi daru eresztette le a talajra, lehetővé téve az úgynevezett „puha landolást". Ez utóbbi módszert most használták fel először, így nem meglepő a NASA dolgozóinak kitörő lelkesedése, miután értesültek a leszállás sikeréről.

A Curiositynek nemcsak a Marsra juttatása, hanem az ottani navigálása sem egyszerű feladat. A nagy távolság miatt a Mars-járóhoz a számára kiadott parancsok csak 14 perc alatt jutnak el, és persze az általa küldött információkat is csak ugyanennyi idő múlva kapja meg az irányító személyzet. Emiatt a navigálás nem joystickkel vagy kormánykerékkel történik, hanem programkódokkal. „Olyan, mintha mielőtt elmennél autóddal a zöldségeshez, előtte való nap megterveznéd az egész utat, figyelembe véve minden negatív eshetőséget, például hogy egy fa rádőlt az útra, és elzárja azt, vagy egy gyerek kiugrik épp előtted - példázta a nehézségeket Scott Maxwell, az egyik irányító a Los Angeles Times-nak -, és csak a következő nap tudhatod meg, hogy végül a zöldségeshez irányítottad-e az autót, vagy sem."

A Mars-járó tevékenysége még legalább egy-két évig el fog tartani, mindeközben a Földön dolgozó szakembereknek is a robot „életritmusához" kell alkalmazkodniuk. Az irányítóknak szinte teljesen el kell szakadni a földi időszámítástól - munkaidejük ugyanis a 24 óra 39 perc hosszú marsi napokhoz igazodik, ezáltal például két hetet követően már az éjszaka közepén kell kezdeniük a napi feladataikat, ami meglehetősen hamar kimeríti az embert. Tovább fokozza a stresszt, hogy a már említett 14 perces csúszás miatt közvetlen irányítás nem lehetséges, ha a járgány rossz irányba tart, az egyrészt már negyed órája megtörtént, másrészt az iránymódosítási parancs további negyedóra múlva jut el hozzá.

A Mars-szondára a projekt dolgozói egy idő után csapattársként kezdenek gondolni, sőt meg is személyesítik - A Curiosityt már némelyek el is keresztelték George-nak egy Curious George nevű mesefigura alapján. Egy női munkatárs arról számolt be, hogy rémálmai voltak, mikor egy előző Mars-szonda, a Spirit, beragadt a homokba a hideg marsi télben. Mire a mérnökök előálltak a megoldással, már késő volt - a járgány utoljára 2010. március 22-én hallatott magáról.

Az expedíció mérnökei, programozói szinte a vörös bolygón élnek, a projekt egyik kimondott célja ugyanis az, hogy kikövezze az utat az emberek Marsra jutása előtt. A NASA tervei szerint egyre nagyobb szerkezeteket vinnének bolygószomszédunkra, s végül egy olyan infrastruktúrát hoznának létre, amely már az emberi felfedezőket is képes fogadni. Érdemes megemlíteni, hogy tavaly novemberben fejeződött be az a projekt, mely során 6 kutató 520 napot töltött el egy szűk kapszulába zárva egy marsi utazást szimulálva.

A Curiosity másik feladata annak kutatása, hogy létezhettek-e kezdetleges életformák a Marson, folytatva az előző két űrszonda, a Spirit és az Opportunity munkáját, melyek folyékony víz valamikori létezésére találtak bizonyítékot. A náluk kétszer nagyobb Curiosity most nemcsak vizet, hanem az élőlények felépítéséhez szükséges további elemeket, például szenet, oxigént vagy ként keres. A szonda fő kutatási területe a tőle 6,5 kilométerre található Mount Sharp hegy, melynek lábánál a műholdfelvételek tanúsága szerint üledékes, vagyis nagy mennyiségű víz jelenlétében keletkező kőzetek találhatók. A mozgó laboratórium ugyanakkor nem csupán a marsi anyagok vegyi alkotóelemeit vizsgálja, hanem a légkör és a felszín analizálásával a bolygó múltbéli időjárására próbál következtetni.

E tevékenységéhez olyan műszerek állnak rendelkezésére, melyeket bármely geológus megirigyelne, alkalmasak a levegő és a talaj szinte teljes körű vizsgálatára. A legfuturisztikusabb talán a ChemCam elnevezésű eszköz, mely lényegében egy nagy intenzitású lézerből és egy spektrográfból áll. A lézer funkciója, hogy elpárologtassa, majd plazma állapotba hozza egy adott ponton a kőzetet, a spektrográf pedig (ez olyan készülék, melynek segítségével valamely fényforrás spektruma fotografálható) a prizmához hasonlóan felbontja a plazmáról érkező fényt, és a különböző színek intenzitásából következtetni tud az anyag elemi összetevőire. Vagyis a Curiosity mintegy 7 méter távolságból meg tudja állapítani egy kőzetről, hogy az milyen kémiai elemekből áll. Ha az adott kőzet elnyeri a Mars-járó „tetszését", robotkezének segítségével mintát vesz belőle, és a szonda testében található hi-tech laboratóriumban kielemzi, majd az eredményeket antennák segítségével továbbítja a központba, ahol már emberi tudósok veszik górcső alá az adatokat, remélve, hogy eldől a kérdés a marsi élet lehetőségét illetően.

Olvasson tovább: