Védd a környezetet, nézz kevesebb sorozatot!

Divatos manapság környezettudatos életmódról beszélni, amihez hozzátartozik, hogy kevesebb PET palackot használunk, és nem közlekedünk annyit az autónkkal. Azt viszont kevesen tudják, hogy a szórakozási szokásaink hogyan hatnak a környezetre, holott lehetséges, hogy 2025-re ezek károsabbak lesznek, mint a dízelautó.

A tévénézési és zenehallgatási szokásaink megváltozása a társadalmi hatások mellett jelentősen befolyásolja a környezetünket is. Sokan hirdetik, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat úgy, hogy többször használható szövetzacskókkal megyünk vásárolni, vagy hogy a tömegközlekedést választjuk a munkába járáshoz a gázolajjal meghajtott autónk helyett (amelyben rajtunk kívül egyébként nem ül senki más).

Arról viszont eddig nem esett szó, hogy milyen hatással vannak az üvegházhatású gázok kibocsátására a médiafogyasztási szokásaink. Egyre nagyobb teret hódítanak azok a szolgáltatók, amelyek online hozzáférést adnak a kedvenc sorozatainkhoz vagy mozifilmekhez, és havonta pár ezer forintért akárki előfizethet ezekre, akinek van az otthonában internetkapcsolat.

A Netflix és az Amazon Prime teljesen átalakította a tévénézési szokásokat, főleg a 30 év alatti korosztály köreiben, és ez a trend egyre inkább láthatóvá válik hazánkban is. Egy németországi felmérés alapján januártól márciusig a 14 év fölötti német lakosság tagjai mintegy 1,2 milliárd órát néztek filmeket és sorozatokat az interneten. Egy francia think tank, a Shift Project felmérése alapján ennek a trendnek a technikai kiszolgálása világszerte exponenciálisan növeli a levegőbe juttatott káros anyagok mennyiségét.

2018-ban az online videómegosztók és az ezeket biztosító szerverparkok illetve hálózati infrastruktúra 300 millió tonna szén-dioxidot juttatott a levegőbe, ami egész Spanyolország éves kibocsátásának felel meg. A Shift Project azt vetíti előre, hogy a jelenlegi növekedési ütem mellett 2025-re a videómegosztókat üzemeltető szerverek és hálózatok működése nyomán több káros anyag jut majd az atmoszférába, mint a benzinmotoros autók teljes éves kibocsátása.

A növekedés elsősorban a mennyiségnek köszönhető, ugyanis a szolgáltatás biztosítása a technológiai fejlődéssel egyre hatékonyabbá válik. Viszont ezzel az is együtt jár, hogy a korábban 720p standard minőségben nézett videók helyett a felhasználók már megkövetelik a 4K (2160p) minőséget, ami sokkal nagyobb energiafelhasználást generál az infrastruktúrában.

A think tank azt is megvizsgálta, hogy a felhasználók mit néznek ilyen hihetetlen mennyiségben. A teljes felhasználáson belül 34 százalékot tesz ki az úgynevezett VoD (Video on Demand) szolgáltatás, amibe a nálunk egyelőre idegen nyelven szolgáltató és emiatt még nem kifejezetten elterjedt Amazon Prime, illetve a felfutóban levő Netflix tartozik. 27 százalékot tesznek ki az interneten megnézett pornóvideók. 21 százalékot jelentenek a YouTube-hoz hasonló videómegosztó felületek, és 18 százalékot a „többi”, azaz a Facebook, a Twitter, az Instagram, a Snapchat és az ezekhez hasonló közösségi médiaoldalak.

Ezt a trendet a profit maximalizálása érdekében a videómegosztók azzal is erősítik, hogy automatikusan felugró videókkal bombázzák a felhasználókat, akik egyébként nem kattintanának ezekre. Ilyenek például a Facebookon automatikusan elinduló reklámok és egyéb videók, vagy az online újságok cikkeihez rendelt, automatikusan elinduló videófelvételek. Ezek egyre jobban arra szoktatják a felhasználókat, hogy a több időt és figyelmet igénylő olvasás helyett inkább videókat nézzenek, aminek a szolgáltatásához viszont sokkal több energiára van szükség.

A francia felmérés mellett a glasgow-i és az oslói egyetemek kutatói is vizsgálódtak a témában, bár ezek a kutatások elsősorban a zenefogyasztási szokásokra koncentráltak. A tanulmány azt a következtetést vonta le, hogy az online szolgáltatásokra – mint az Apple Music, a Spotify vagy a Soundcloud – való átállás jelentősen csökkentette az iparágból származó környezetszennyezést: a 2000-ben gyártott 61 ezer tonna műanyag CD lemez tömege 2016-ra 8 ezer tonnára esett vissza. Ennek ellenére az online

zeneszolgáltatás által okozott károsanyag-kibocsátás így is jelentős, a 2000-es 157 millió kilogramm helyett 2016-ra 350 millió kilogrammra ugrott fel éves szinten.

A kutatások egyértelműen azt a következtetést vonták le, hogy az egyetlen lehetséges megoldás a trendek fékezésére az, ha a felhasználók saját magukat korlátozzák. A folyamat visszafordítására már a tudósok sem látnak esélyt, viszont azt fogalmazták meg a dokumentum végén, hogy egyszerű lépésekkel jelentősen csökkenthető volna a károsanyag-kibocsátás.

Az első tippjük, hogy ne töltsük minden szabadidőnket a képernyők előtt. Másodszor, ha már ezt nem sikerült megtenni, ne használjunk egyszerre több készüléket (smart tévét, tabletet és mobiltelefont is), hanem koncentráljunk csak az egyikre. Az is sokat segíthet, ha nem a legjobb adatátviteli minőséget választjuk, hanem megelégszünk a gyengébb minőséggel is, aminek a közvetítéséhez kevesebb energia szükséges. Ha pedig nem tetszik egy tartalom, kapcsoljuk ki, ne hagyjuk, hogy a háttérben tovább menjen. A tudósok arra is felhívták a figyelmet, hogy nem kell minden egyes szabad pillanatunkban valamiféle médiatartalmat fogyasztani – lehet, hogy a zenehallgatás helyett a metrón reggel egy jó könyv sokkal nagyobb élményt biztosít, mint a végtelenre állított Spotify lejátszási lista.

Arra is felhívják a figyelmet, hogy ha lehetséges, akkor a YouTube esetében kapcsoljuk ki az automata lejátszás funkciót, és ha egy mód van rá, a videómegosztó helyett inkább olyan csatornán hallgassunk zenét, amely nem játszik le egyszerre videót is a zeneszámhoz, amivel ugyancsak csökkenteni tudjuk a közvetítéshez szükséges energiát.