Kereső toggle

Thesszaloniki

A makedón főváros

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha valaki kikapcsolódásként egy sajátos, gazdag kulturális atmoszférával kecsegtető úti célban gondolkodik, könnyen Thesszalonikire eshet a választása – akárcsak nekünk. Úti beszámoló.

A nagyváros ugyan Európa része, de kellően délkeleti terület ahhoz, hogy átmeneti kultúrát képezzen az öreg kontinens és a Közel-Kelet között. Közvetlen repülőjárattal másfél óra alatt tehető meg a Budapest–Thesszaloniki-távolság, a viszonylag rövid utazást követően pedig egy egészen más világba csöppenünk.

A repteret a hátunk mögött hagyva egy buszmegállóban várakozó fiatal görög lánytól tudtuk meg, hogy itt az X1-es busz a „helyi 100E”, amivel eljuthatunk a városközpontig. A közvetlen járattal fél óra alatt a metropolisz centrumában voltunk. (A jegy ára valamelyest olcsóbb a budapestihez képest.)

Kaotikus közlekedés, izgalmas gasztronómia

A központba érkezve szinte rögtön feltűnik az aszalt gyümölcsöket és csonthéjas magvakat kínáló bódék, kis üzletek sokasága. Mint kiderült, ezeket helyi jellegzetességként tartják számon. Számos ruhabutik sorakozik egymás mellett az utcákon a márkás üzletek, kereskedelmi láncolatok alternatívájaként, noha utóbbiakból sincs hiány a városban. Az utca embere barátságos és segítőkész, viszont nem magától értetődő az angol nyelv-tudás. Az életritmus nyugodtabb, de kevésbé szervezett az északnyugati országokkal összehasonlítva.

A város központjában Arisztotelész szobra áll.

Az utcán sétálva kissé furcsállottuk, hogy a járművekkel való közlekedés jóval kaotikusabb, mint amihez hozzászoktunk, és némely helyi parkolóház szokatlan gyakorlati megoldásokkal él; van rá precedens például, hogy nincsenek külön sávok kijelölve az autósoknak a zavartalan ki-bejutás érdekében, így a járművek a bekerített területen összezsúfolva, egymás hegyén-hátán állnak. Hogy hogyan lehet onnan kijutni? Mint megtudtuk, a parkolást követően mindenkinek le kell adnia a slusszkulcsát, így a parkolóőr – mikor valaki jelzi távozási szándékát – egyesével eláll az útban levő kocsikkal, hogy a távozó autósnak utat készítsen a kijáratig.

Ha szervezettségben nem is, gasztronómiában azonban verhetetlenek a görögök. A helyi piacokat felfedezve friss gyümölcsök, zöldségek garmadájából válogathatunk. Itt egyébként még február közepén is édes és omlós a kivi, ami a szupermarketes déligyümölcsökhöz szokott magyaroknak nagy kuriózum. Legalább 7-8 féle olajbogyó áll púpozott halmokban a pultokon, nyers tengeri herkentyűk, színhúsok csábítják a potenciális vevőket.

A helyi éttermek hamar foglyul ejtettek minket, a legtöbb vendéglátó-egységben a helyfoglalást követően már töltik is a frissítő ásványvizet poharainkba – ezt általában ajándékként kapja a vendég, a költségét nem számítják fel. Noha nem minden felszolgáló beszélt angolul – volt ahol félmondatokkal, ad hoc tolmáccsal kommunikáltunk –, a kiszolgálás készséges, vendégorientált, az ételek ízkombinációja pedig izgalmas.

A jól ismert tzatziki saláta és gyros mellett az étlapokon jellemzően tengerihal-ételeket, omlós sült húsokat találunk különböző zöldségköretekkel és friss salátákkal, de a hamburger szerelmeseinek is bőven akad választék. Személyes kedvencünk a krémes citromos pite lett – amit a kikötő-közeli Kitchen Barban készítenek el kitűnően.

Bizánci épületek és autentikus hangulat

A hagyomány szerint a település nevét Thesszaloniki hercegnőről, Nagy Sándor lánytestvéréről kapta, és amely már az időszámításunk előtti 300-as években lakott terület volt.

A római korban jelentős metropoliszként tartották számon, a bizánci korban pedig a második leggazdagabb város volt. Ókori romok, bizánci épületek, a török kor lenyomata, az újkori, majd az 1917-es tűzvész után – amelyben a város jelentős része elpusztult – újjáépített városrészek egyszerre formálják Thesszaloniki jelenkori arculatát.

A város centruma, a tengerparti Arisztotelész tér, ahol a híres görög tudós és filozófus szobra áll – a járókelők előszeretettel fotózkodnak vele. A térről indulva a tengerpart mentén egy hosszú sétányon haladunk tovább: tele kávézókkal, bárokkal, süteményezőkkel, a másik oldalon pedig a szikrázó, színváltó tenger. Jellegzetes tengerparti célpontok az úgynevezett Fehér torony vagy Nagy Sándor lovasszobra; ezen a szakaszon számos utcai árussal találkozunk, valamint a fiataloknak is ez a közkedvelt találkozási helye. A 15. században épült Fehér torony erődként, később börtönként szolgált, jelenleg pedig múzeumként funkcionál: a város életét, történelmét és a helyi társadalmat hozza közelebb az érdeklődőkhöz.

A toronyhoz közeli megállóban szállhatunk fel az 50-es buszra, ami egy úgynevezett turistajárat: a felszállókat körbeviszi a város nevezetességein, az idegenvezető pedig angolul és görögül szimultán tudósít az éppen látottakról. A buszról bármikor le lehet szállni, így az utasok nagy része félútig, a Felsővárosig – vagy más néven Óvárosig – utazik, ami több bizánci és ottomán műemléknek ad otthont.

Az óváros a település legmagasabb pontján fekszik, így egyedülálló látvány nyílik innen a metropoliszra és a tengerre. Az életritmus itt fent lelassult, mintha a macskaköves utcákon a régi házak között megállt volna az idő. Ez az egyetlen városrész, amely nem vált a lángok martalékává a fent már említett 1917-es tűzvész idején, ennek köszönhetően sikerült megőriznie autentikus hangulatát.

Vibráló kulturális élet

A belváros pezsgésébe visszatérve több ókori maradvánnyal találkozhatunk: egyik az 1960-as években feltárt római kori fórum. Az első század végén kiépült komplexum az akkori Thesszaloniki közéleti szíve volt: pénzügyi, politikai centrumként működött, impozáns épületekkel és egy nyitott térrel is, mely gyülekezőhelyként szolgált.

A 3. századi Galerius-ív modern kori lakóházak között áll egy téren, pillérei gazdagon dekoráltak: Galerius császár perzsák feletti győzelmét örökíti meg.

A város egy másik szimbóluma a Galerius-ívtől nem messze álló Rotonda. Az építmény története és alakváltozásai egyben Thesszaloniki történelmét is leképezik dióhéjban. A 4. századi, római kori építmény kezdetben mauzóleumként, majd a bizánci korban keresztény templomként működött, az ottomán időszak alatt mecsetté alakították át, napjainkban pedig szintén múzeumként funkcionál.

Kifejezetten bibliai vonatkozású emlékeket nem találtunk a városban, a legkorábban épült templomok, keresztény épületek a 4. századra tehetők, a Pál apostol korabeli keresztény örökséget belepték a különböző korszakok lerakódásai – fizikailag és spirituális értelemben is.

Thesszaloniki nem csak vibráló kulturális életéről volt híres, ez a város adott otthont Görögország legnagyobb zsidó diaszpórájának. Kikötőváros lévén társadalmi nyitottsága is adott volt: francia és olasz kereskedők csoportjai telepedtek le a 19. század során, valamint jelentős örmény kisebbség élt itt. A zsidóság egészen a második világháború idején zajló deportálásokig markánsan formálta a helyi társadalmat – az 1840-es években a város népességének 51 százalékát adták. Emléküket a Thesszaloniki Zsidó Múzeum őrzi.

A múlt traumáinak lenyomata

A makedón várost a 20. századi történelem igencsak megpróbálta. A már többször említett 1917-es tűzvész idején az épületek kétharmada a lángok martaléka lett, több mint 70 ezer lakos veszítette el otthonát. Thesszalonikit szó szerint a hamvaiból kellett feléleszteni.

A második világháború idején a nagylétszámú zsidó diaszpórát deportálták, mindezzel egy komoly polgári és kulturális tőkével rendelkező társadalmi réteget veszített el a város. 1978-ban ugyancsak jelentős károkat okozott egy erős földrengés, melynek centruma épp Thesszaloniki volt.

A 21. század szárnybontogatásait pedig a 2008-as gazdasági világválság törte meg. A társadalmi-gazdasági feszültségeket városi sétáink alatt is érzékeltük: számos üzlet bezárt, elhagyatottan állnak a kiadó helyiségek, és még a legősibb emlékművek oszlopait is az ellenkultúra graffitijei borítják.

Az élet mindenesetre változatlanul zajlik a közel egymillió lakosú nagyvárosban, de a múlt traumáinak lenyomatai a mai napig érzékelhetők. Kedvezőbb széljárásra van szükség, hogy a benne rejlő potenciál még jobban kibontakozhasson.

Olvasson tovább: