Kereső toggle

Intelligens otthonok

Megéri a kényelem a szabadság árát?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egymással kommunikáló háztartási gépek, cseverésző „virtuális asszisztensek” és a mindent látó okostévék. Paradicsomi jövő, vagy orwelli rémálom az okosotthonok világa?

Kényelmes, személyre szabható, energia- és időtakarékos, biztonságos, funkcionális. Számos előny szól amellett, hogy smart home (okosotthon) -rendszerrel lássuk el otthonunkat.

A távolról vezérelhetőség, a hőmérséklet-optimalizálás, a szenzorok biztonsági figyelmeztetései mind-mind vonzó érvek az okosházak mellett. De hogyan is néz ki a gyakorlatban egy intelligens otthon, és milyen árat fizetünk érte?

Csábító komfort

Reggel 6 órakor fokozatosan hangosodik a kedvenc zeneszámunk a hangfalakból, a redőnyök a hang hallatán maguktól felhúzódnak, közben az előre beállított kávéfőző elkészíti az ébresztő kávénkat. Úgy tűnik, esik az eső, mindenesetre azért megkérdezzük az otthoni központi számítógépet, hogy milyen idő várható mára, hogyan öltözzünk fel. 

A hosszú munkanap végeztével hazafelé menet beugrunk a bevásárlóközpontba, de mivel fogalmunk sincsen, éppen mi van otthon, ezért a smart hűtőnk tartalmát az applikáción keresztül ellenőrizzük. Otthonunkhoz érve a garázskapuk érzékelik, hogy hamarosan érkezünk, ezért előre nyitva fogadnak. A bejárati ajtót kulcs helyett az ujjlenyomatunkkal nyithatjuk, a házba lépve elégedetten szembesülünk vele, hogy a robotporszívó elvégezte a piszkos munka nagy részét, a ruhák már kimosva és gyűrődésmentesre szárítva várnak bennünket. A gépészet is bekapcsolt, hogy az általunk optimálisnak beállított hőmérsékletre és páratartalomra toppanjunk be, és a sütőbe helyezett étel is frissen sülve fogadja a fáradtan hazaért lakókat. Vacsora után a fürdőszobában vízzel telt kád vár, a fények pedig a pihenésre legalkalmasabb, relaxáló funkcióra állítva kissé félhomályra, meleg árnyalatúra kapcsolnak.

A nyaralás sem jelent mostantól biztonsági szempontból problémát, ugyanis az okosházak képesek jelenlétet szimulálni a villanyok fel-leoltásával, sötétítők ki-behúzásával, televíziók elindításával. A mozgásérzékelővel ellátott riasztók is kevésnek számítanak már önmagukban, a modernebb eszközök a hirtelen hőmérséklet- és fényváltozásra is reagálnak, például ha valakinek sikerül kinyitnia egy ajtót vagy lámpával világít be az ablakon. A legokosabb nyílászárók ma már nyitásérzékelővel vannak ellátva, ennek köszönhetően észlelik, mikor valaki illetéktelenül jut be egy ajtón vagy ablakon. Ha netalántán ilyen jelzést kapnánk, a térfigyelő kameráinkkal azonnal rátekinthetünk arra a pontra, ahol éppen mozgás van a házban, a felvételeket pedig akár a világ másik pontjáról is feltölthetjük a felhőbe, ezzel is segítve a rendőrség munkáját. 

Orwelli rémálom?

Ezeket a funkciókat – különösen a távoli vezérlést – az IoT technológiának (Internet of Things – A dolgok internete), azon belül is a domotikának (otthonautomatizálás) köszönhetjük. Az IoT azt jelenti, hogy a különféle használati tárgyaink képesek számukra hasznos adatokat tárolni és kommunikálni is egymással. Rohamos terjedését mi sem bizonyítja jobban, mint maguk a számok: 2015-végére 15 milliárd eszköz volt rácsatlakoztatva az internetre, ezt 2025 végére több mint 75 milliárdra becsülik, az egészségügytől kezdve a közvilágításon át az önvezető autókig mindenhová elér, és mindent megreformál. 

Hogy ez valóban jó-e nekünk, mennyire arányos egymással a kényelem és a kiszolgáltatottság, aminek ezekkel az ígéretesnek tűnő eszközökkel tesszük ki magunkat, azt mindenkinek magának kell eldöntenie. Annyi viszont biztos, a jelenlegi internetbiztonsági rendszerek nincsenek felkészítve arra, hogy az intelligens otthon távoli vezérlési egységeinek esetleges hackertámadásait kivédjék.

Az amerikai hírszerző ügynökségeket összefogó szervezet feje, James Clapper nem olyan régen elismerte, hogy a jövőben a kormány megfigyelés, helymeghatározás és információszerzés céljából hozzáférhet majd az otthonunkban lévő eszközökhöz a teljes hang- és képanyagot beleértve. Nagy port kavart, mikor nyilvánosságra került, hogy az egyik smart televíziót gyártó cég a készülék használati útmutatójában figyelmezteti felhasználóját, ne hangoztassanak bizalmas információkat az eszköz előtt, mert azok akár harmadik félhez is kerülhetnek. Arra is volt már példa, hogy bírósági perben bizonyítékként szolgáltak az aktivitásmérő okos órában tárolt információk. A robotporszívók 360 fokos kamerával vannak ellátva, a készülékek adatait megszerezve akár az ingatlan teljes alaprajzához, berendezéséhez – ezáltal például rejtett széfekhez – hozzá lehet férni. Az Amazon Alexával is előfordult (az Amazon hangvezérelt virtuális asszisztense), hogy közvetített véletlenül bizalmas családi beszélgetéseket random helyekre, de fitneszalkalmazás használatán keresztül is került már nyilvánosságra titkos amerikai katonai bázispont belső útvonalhálózata.  

Ezeknek a fényében az okos rendszerekkel ellátott eszközök tökéletes alapot biztosítanak a tömeges megfigyelésre, ami akár az orwelli világból ismert gondolatrendőrség előszobája is lehet. Kína – az IoT-piac legszámottevőbb kiszolgálója, az internettel ellátott dolgok 22 százalékát gyártják kínai cégek – tökéletes példa lehet arra, mi történik akkor, ha ezek a rendszerek egy diktatórikus vezetést szolgálnak. Az ázsiai országban egyes helyeken 500 méterenként rendőrőrsök találhatóak, minden utcasarkon átkutathatják a telefonokat vallási tartalom után kutatva, 400 millió arcfelismerő funkcióval ellátott térfigyelő kamera van telepítve „közbiztonság” címszó alatt. A technológiai feltételek azonban nemcsak a Távol-Keleten, hanem itt Európában is adottak ahhoz, hogy a kényelmi szempontok miatt beszerzett eszközparkon keresztül a rendszer totális megfigyelés alá helyezze az egész társadalmat. A kérdés csak az, hogy ezt önként vállaljuk-e.

Olvasson tovább: