Kereső toggle

Horvátország télen is menő

Van-e élet januárban?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha azt gondolnánk, hogy december utolsó hetében vége a ka- rácsonyi vásárnak és az adventi hangulatnak, tévedünk. Legalábbis a délnyugati szomszédoknál, ahol a pravoszláv karácsony január 7-ig tart, így az év első hetében átruccanhatunk akár egy kis „utókará- csonyozásra” is. Mi meg sem álltunk (a határ kivételével) Varasdig, de igazából Zágráb volt a fő úti cél.

 

Varasdot a Dráva partján találjuk, közvetlenül az autópálya mellett. Az elegáns barokk város téli hangulatához az előző napi hóesés rátesz még egy lapáttal. Érdemes itt időzni, nem is értjük, hogy eddig miért suhantunk el megállás nélkül mellette. Nincs tömeg, viszont meglepő a helyiek aktív társasági élete: már délelőtt tele vannak a kávézók, a terek vidáman beszélgető emberekkel, élénk gyerekekkel. Jellegzetes horvát népzenéből sincs hiány, egy sarkon például tangóharmonikás szolgáltatja a fülbemászó zenét, a főtér színpadán pedig kórusok váltogatják egymást.

Az ízlésesen feldíszített óváros látnivalói és palotái mellett a kalandos múltú várat is megtekintjük, itt látható a városi múzeum is. A teljes egészében látogatható és impozánsan felújított vár egyébként a törökök ellen rendkívül fontos erődítménynek számított, akkoriban Varasd volt az ország fővárosa. A vár körüli dombokon festői a kép: kicsik és nagyok vidáman szánkóznak, hógolyóznak, de gombamód szaporodnak a kreatív hóemberek is. A város mellett közvetlenül található Horvátország legrégebbi forró vizű gyógyfürdőkomplexuma – mint hírlik – kiváló szolgáltatásokkal.

A lubickolás helyett azonban Zágráb felé vesszük az irányt. Bár választhatnánk a híres síparadicsomot is (Mount Sljeme), mely a fővárostól mindössze félórás autóúttal elérhető, és tegyük azt is hozzá: azért ez kevés európai fővárosról mondható el. Ám elsősorban most arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon mitől lett a zágrábi már zsinórban kétszer is az elmúlt években a legszebb karácsonyi vásár Európában a European Best Destinations (EBD) turisztikai szervezet szerint.

Zágráb egyre felkapottabb a téli időszakban is, mert híres kulturális élete, történelmi épületei és az ünnepi fények keverednek itt a város mediterrán jellegével. Első meglepetésként láthattuk, ahogy spontán is összeverődnek kórusok, zenészek és az utca emberével együtt felszabadultan énekelnek, táncolnak. A főváros két részét (alsó- és felsőváros) sikló köti össze. Érdemes volt – hosszabb gyaloglás árán is – a nevezetességeket bejárni, bár az Ilica utca kissé forgalmas, ugyanis ez a maga 6,4 kilométerével a város egyik legkedveltebb sétáló- és bevásárlóutcája. Itt szerencsére hangulatosnál hangulatosabb kávéházak sorakoznak, mivel a kávéházi kultúra elválaszthatatlan része a horvát városoknak. 

Egy finom kávét elszürcsölve figyeljük a helyi virtust: az itteniek sokszor hangosak és nyersek, erőteljesen gesztikulálnak, igen öntudatosak, kicsit forrófejűek, felfokozott érzelmek jellemzik őket, ám amilyen könnyen felhúzzák magukat, olyan gyorsan le is higgadnak. Állítólag a barátság életbevágóan fontos számukra, sokszor pillanatok alatt kötődnek életre szóló kapcsolatok. Városszerte rengeteg a fiatal, akik főleg baráti társaságokba verődve múlatják az időt. Sokkal nyitottabbak, mint mi, télen sem zárkóznak be, sok időt töltenek a barátokkal, ismerősökkel, amit már Varasdon is megfigyeltünk. Viszont a pontosság nem bír akkora jelentőséggel, a várakozás nem jelent gondot. Emellett talán még a sportot kell kiemelni, ami rendkívül nagy szerepet játszik a helyiek életében.

Az ünnepi rendezvény központja a Jellasics-téri hatalmas adventi koszorú, közepén szökőkúttal, mely egyben remek hátteret nyújt a szelfikhez. A következő zseniális ötlet: Zágrábnak sikerült két nagyobb karácsonyi piacot is megrendezni egyszerre: az egyik központja a gyönyörű Ledeni Park, ahol a vásár egy nagy jégpálya köré szerveződik. A másik meseszép helyszín a város főterétől pár száz méterre a Zrinjevac Park. Mindkét vásár számos művészeti, zenei, valamint gasztronómiai programot kínál. 

Bele is vetjük magunkat a forgatagba, kézművesektől kis szuvenírt vásárolunk – van kínálat rendesen –, és megkóstolunk néhány helyi finomságot is: csábítóak a horvát kolbászkák, csevapok, húspogácsák és mindehhez a meglepően jó minőségű forró puncs. A horvát minifánk fritule névre hallgat, húsz kúnába kerül – bögrében árulják és szórhatunk rá fahéjas cukrot és/vagy csokiöntetet. Egy árus szerint ez „egy gombócnyi vidámság”, amitől mindenki jókedvű lesz. Azt is elárulja, hogy a fritule hasonló a magyar fánkhoz, csakhogy ennek a tésztája könnyebb – a joghurttól és a citromtól –, mint a nálunk ismert testesebb változat.

Végül azt kell mondani, nem csalódtunk. Nem volt tömeg az utcákon, talán annak köszönhetően, hogy nem csupán egy-két nagyobb helyszínre korlátozódik a látnivaló, hanem az egész város ünneplőbe öltözik ilyenkor, és szokatlan helyszíneken is kialakítanak klasszikus karácsonyi környezetet. Az is jellemző, hogy mindenütt van valami érdekes történés. Bár itt nem borított mindent fehér hótakaró, mint Varasdon, Zágráb mégis megtette hatását: ottlétünkkor kicsit újra önfeledt gyermekekké válhattunk, akik néha odatapasztott orral bámulnak egy szép kirakatot, néha táncolva énekelnek, néha meg csak úgy egyszerűen gyönyörködnek a hangulatos ünnepi csodavilágban.

Olvasson tovább: