Kereső toggle

Vissza a középkorba

A rejtélyes kék csiga nyomában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A zempléni aranybányászat már a múlté, de így is igazi kincsekre lelünk, ha odalátogatunk. Mélyszegénységgel küzdő falvak és gyönyörű vulkanikus eredetű hegyek között haladunk Pálháza felé. Túrázni indultunk, de megakad a szemünk egy vízimalmot jelző táblán. Ha már itt járunk, letérünk a tábla irányába, ami jól láthatóan egy magánterületen vezet át. Némi habozás után átvágunk a szép új épület irányába. Leparkolnánk a vízimalom épülete előtt, de alighogy kiszállunk két nagy fehér kutya hangos ugatással jelzi, hogy túllőttünk a célon. Nincs más, csak a meghátrálás, vissza az autóba. A kutyák a terület végéig megadják a tiszteletet az autónak.

Közben utánunk ered egy autó, és a benne ülő nagyon kedvesen visszainvitál bennünket: „a kutyák már csak ilyenek”. Később kiderül, ő a molnár felesége. Tehát ha valaki arra jár, nyugodtan vágjon át a magánterületnek kinéző telepen, vegye fel a küzdelmet a kutyákkal, ha ott vannak, és bátran nyisson be a malomba. Végtére is kincset keresni nem könnyű munka.

Ahogy belépünk az ajtón, el is ámulunk. Egy igényes kis kávézó-teázó jellegű helyiségbe toppanunk, aminek az egyik sarkában, a búbos kemencében sül a lepény. Ez az odavezető úton sorjázó májzsugorító kiskocsmák után maga a megkönnyebbülés.

A középkori malom és a hozzátartozó sütőház családi vállalkozás. A helyi pék, Moravszky József álmodta meg, és a Svájci–Magyar Együttműködési Program támogatásával készült.

A malomban rövid időre mindenki molnárrá változhat.

A gyerekek nagy örömére József át is vezet bennünket a malomba, amit a kedvünkért el is indít. Közben mesél minden apró részletről, hogy milyen alaposan megfontolták a malom fekvését, de vele együtt minden egyes alkotóelemet, még a fogaskereket is, ami a működéshez kell. Mert azon túl, hogy a víz meghajtja a malomkerekeket, ez a malom valóban meg is tudja őrölni a búzaszemeket. Erről meg is győződhetünk, amikor leereszkedünk egy létrán a malom belsejébe. Itt már nemcsak egymás szavát nem halljuk, de a felszálló liszttől alig látunk. Nem egy gluténmentes hely, az biztos.

A malomban mindenki molnárrá változhat, kezdve attól, hogy tekerheti a malomkereket, de a kezével bele is túrhat a frissen őrölt lisztbe. Ennél a pontnál hosszasan elidőzünk, de a molnárúr mosolyogva, türelmesen várakozik.

Visszatérve egy kávé mellé, még folytatódik a beszélgetés. Régen a malmok központi szereplői voltak a közösségi életnek – nincs ez másképp most sem. Senki nem rohan, mindenki ismeri egymást, be is csatlakoznak a beszélgetésbe. Túrajavaslatokat is kapunk, amelyek nem szerepelnek a térképen. Egy barlang is szóba kerül, ahol a kék csiga lakik. Hogy ez nem afféle falusi legenda, bizonyítékképpen még képeket is mutogatnak. A kék csiga így már kellő konkurenciájává válik a Kéktúra útvonalnak. Ha valaki nem hiszi, járjon utána.

A pálházi vízimalom a hegyközi kisvonat nyomvonala mellett áll, így nemcsak autóval közelíthető meg, hanem egy kisvonatozás keretén belül is útba ejthető. Érdemes telefonon leegyeztetni a nyitvatartást az érkezés előtt.

Olvasson tovább: