Kereső toggle

Új magyar filmhullám

Közérthető üzenetek egyéni látásmóddal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Két évadon belül két Oscar és egy Arany Medve. Sok nagy ország is elégedett lenne e kulturális teljesítménnyel, bár a filmet – ahogy a könyvet vagy a verset sem – nem szokás kilowattban mérni. Az érmek meg a kupák is inkább a sportvilágban hasznos mérőeszközök. Mégis a nagy nemzetközi művészeti szemléken elnyert elismerések ráirányítják a figyelmet egy-egy nemzetre és filmjeire.

Történik ez ráadásul akkor, amikor a „magyar” jelzőről sok nyugati értelmiséginek nem épp a progresszió és a haladás jut eszébe. Viszont a korban, melyben élünk, e két veretes szó tartalma is erősen átalakulóban van. Mindenesetre a legutóbbi ilyen jó idényünk az 1980-81-es évben volt, amikor szintén egymás után nyertek magyar alkotók Oscar-díjakat. Annak idején Rófusz Ferenc animációs filmje (A légy), majd Szabó István hatalomról és megalkuvásról egyszerre szóló Mephistója a „vasfüggönyön túli” alkotók eredetiségére vetített fényt. Most pedig egy oly ország alkotóinak tehetségét értékelik nagyra, mely eléggé makacsul szembe megy a mai politikai és morális véleményvezérek elvárásainak nagy részével.

Igaz, ezek a filmek nem szűkebben vett nemzeti-etnikai kérdéseket feszegetnek (bár azok is joggal érhetnek el világhírnevet!), hanem egyetemes témákat dolgoznak fel. Közismert az is, hogy nem éppen „udvari” művészekről van szó. A Saul fia, a Mindenki és a már szintén nemzetközi sikert elért Testről és lélekről alkotóinak világnézete és elvei abszolút függetlenek filmjeik finanszírozójától – ami jelen esetben a magyar állam. Sőt, az említett nagyszerű filmek rendezőiből legalább kettő finoman szólva sem lelkes híve a regnáló magyar kormányzatnak. Ennek ellenére filmjeiket közpénzből (Magyar Nem­zeti Filmalap), tehát a „mi” adóforintjainkból forgatják le. És ez így van jól.

Nemes Jeles László a Saul fia, és Deák Kristóf, a Mindenki rendezője elsőfilmeseknek számítanak abban a kategóriában, amelyben Oscart nyertek, Enyedi Ildikó viszont jó pár évtizede forgat, az HBO sikersorozata, a Terápia az egyik utóbbi munkája. Igaz, mozifilmet (a Simon mágus óta) majd két évtizede nem készített, bár a szándéka erre megvolt.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

Olvasson tovább:

  • Oscar-díjas a Mindenki

    Kettőből kettő. Tavaly ilyenkor még csak álmodozhattunk arról, hogy a Saul fia után jön majd egy újabb magyar alkotás, amelynek köszönhetően 2017 kora tavaszán ismét virraszthat az ország. És tessék! Deák Kristóf szűk félórás filmjének elképesztő sikere nemcsak azért fantasztikus, mert ilyen rövid...
  • A Feltámadott nyomában

    A Clavius (Risen) egy oknyomozás története. A film az ókori Júdea méltán leghíresebb rejtélyébe vonja be nézőjét. Egy római tiszt szemszögéből lehetünk részesei a napoknak, melyek Jézus megfeszítése és mennybemenetele között teltek el.