Kereső toggle

Semmi vagy vérfarkasok

Az vagy, amit olvasol

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az alcím kicsit félrevezető, ugyanis a magyar lakosság fele azt vallja magáról, hogy az egy év alatt elolvasott könyvek száma nála egyenlő a nullával. Nekik egyáltalán nincsenek olvasási szokásaik. Minden negyedik magyar ember pedig funkcionális analfabétizmussal küzd, ők olvasnak ugyan, de sajnos nem értik a szemük előtt összeálló betűhalmazokat. Tehát valójában egy elenyészően kicsi társadalmi rétegről szólhatok csak, akik még ragaszkodnak az olvasás elavult gyakorlatához.

Sokan és sokat írtak arról, hogy mi az oka annak, hogy ilyen drasztikusan visszaesett az olvasó emberek száma. A felmérések egyértelműen a televízió, az internet, a mozi minden más szórakozási formát eltörlő hatásáról tanúskodnak. A családokban hiányzik a példaadás, a szülők is több órát ülnek a tévé előtt, könyvet csak 10-15 percre vesznek a kezükbe. A gyerekeknek is egyszerűbb és időtakarékosabb berakni egy DVD-t, mint felolvasni és elmagyarázni a mesét. Persze aztán felvetődik a kérdés, hogy a gombnyomásra induló hangos könyvet hallgató gyerek miért nem kötődik a szüleihez, és miért nem olvas.
A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a kutatók új középkor kezdetéről beszélnek, ahol a műveltségi szakadékok legalább akkorák lesznek, mint a középkor elején voltak: egy elenyésző kisebbség tudott csak olvasni, a társadalom széles rétegének semmilyen kapcsolata nem volt a könyvekkel. Az új kor új emberideált hoz magával, a 21. század emberét, aki minden információt az internetről szerez, kiválóan ért a számítógépekhez, de nem olvas, szókincse minimális, érzelmi élete pedig nincs. Ő a homo informaticus, az új középkor polgára.

Nem veszünk könyvet, és alig kölcsönzünk

Igen, Magyarországon egyre drágábbak a könyvek, a kiadók és az olvasók is küzdenek a válsággal, de korunk értékrendje is tükröződik abban, hogy mit tartunk drágának: egy közepes árkategóriájú regényt meg lehet venni három gyorséttermi menü árából, arról nem is beszélve, hogy egyes szórakozóhelyek belépőjéből  magánkönyvtár alapításába is foghatnánk.
A könyvvásárlás örök alternatívája a kölcsönzés, a könyvtárak ma is a kultúraközvetítés eszközei. És mindent megtesznek, hogy becsalogassák az ajtón a fiatalokat és idősebbeket, hogy könyvet adhassanak a kezükbe. Író-olvasó találkozókkal, mesedélutánokkal, vetítésekkel, foglalkozásokkal igyekeznek alkalmazkodni a modern olvasói igényekhez. De még így is a magyar lakosságnak csak negyede tagja valamelyik könyvtárnak (Dániában ez a szám nyolcvanöt százalék).

Vérfarkasok és útmutatók

Szóval, mi magyarok nem nagyon olvasunk, sőt, már a gyerekeink is alig. De akik olvasnak, vajon milyen könyveket vesznek le a boltok polcairól?
„A Brida gyönyörű és misztikus történet szerelemről és bátorságról, ami felfedi az Erósz spirituális és a spiritualitás erotikus oldalát is.” „Mennyi igazság rejlik a közhelyek által felhabosított francia szexepilben? Miért éppen Párizsban derül ki, mit jelent jin módra gondolkodni és jang módra élni?” „Az igaz barát nem iszik a barátjából. (…) Eltűnésének éjjelén a vámpírkirálynő hozzáment Arkansas királyához…”
Az idézetek az egyik legnagyobb magyar könyváruház sikerlistájának ajánlóiból származnak, és hiteles képet adnak az olvasók érdeklődési köréről. A felnőttek és a gyerekek között is a vámpírtörténetek a legnépszerűbbek. De kik indították el ezt a trendet? Például a toplistákat vezető Stepheni Meyer, aki saját bevallása szerint soha semmit nem írt, amíg rá nem talált egy sajátos alkotástechnikára. Írói módszere a következő: este jegyzetfüzetet és ceruzát készít az éjjeliszekrényére, és amikor felébred, leírja a vámpírokról szóló álmait, napközben ezek alapján gyarapítja az éppen készülő regény fejezeteit. A természetfelettire éhes olvasók pedig falják a könyveit, a sorozat negyedik részéből a megjelenése napján Amerikában 1,3 millió példányt adtak el. Az Alkonyat (nálunk most vetítik) forgatásán egyes jeleneteket újra kellett venni, mert semmit nem lehetett hallani a rajongók sikítozásától. (Horror újratöltve. Hetek, 2009. 11. 06. )
Sokan azon az állásponton vannak, hogy nem baj, hogy a fiatalok szinte kizárólag vámpírokról, celebekről, szexről olvasnak, hiszen legalább könyvet vesznek a kezükbe. A pszichológusok viszont óvatosságra intenek, és az olvasott szöveg személyiségformáló erejére hívják fel a figyelmet. Ezt erősíti egy új tudományág megjelenése is, a biblioterapeuták szerint a lelki problémák gyógyíthatók jól kiválasztott könyvekkel. Tapasztalataik alapján a könyvben megismert élethelyzetek, sorsok segítenek megtalálni a kivezető utat a depresszióval, válsággal küzdőknek. Ha nem is hiszünk abban, hogy a receptre felírt könyvek korszaka következik, azt elfogadhatjuk, hogy az olvasottak nagy hatást gyakorolnak az emberi lélekre. A magyar sikerlistákat böngészve ez a hatás jelenleg főként a félelem, a borzongás és a szexuális vágyak felkeltésére redukálódik.
Egy sokkal pozitívabb tendencia is megfigyelhető a magyar könyvpiacon, egyre több útmutató jellegű könyv jelenik meg: Hogyan szerezz több pénzt? Mit csinálj az éjszaka felsíró gyerekkel?
Hogyan oszd be jól az idődet? Az ilyen írások címükkel, borítójukkal, fülszövegeikkel azt hirdetik, hogy minden problémánk megoldódik, ha megvesszük ezt a könyvet. Ugyanakkor próbálnak segíteni tanácsaikkal, többségük valós élettapasztalatokból vonja le a következtetéseket, a tanulni vágyó olvasó pedig kipróbálhatja, hogy nála működnek-e az aranyszabályok. Kicsit rózsaszín, kicsit amerikai, de nagyon hasznos.
A téma kapcsán sok szempontról lehetne még írni, de már ennyiből is látszik, hogy napjainkra ijesztően valóságossá váltak Petőfi sorai; amit akkor a magyar nemesség karikírozására használt, az ma az emberek többségére igaz: Enni, inni jól tudok, (…) S van adósságom, de sok, (…) Nem írok, nem olvasok…

Könyvajánló

A második világháború előtt Isztambulban egy pasa lánya és egy zsidó fiú házasságot kötnek. Mit tesz a családfő? Hogyan dolgozza ezt fel a lány anyja, és a nővére? Van-e a megbocsátásnak határa? Képes-e az ember véglegesen kizárni a szívéből a gyermekét? És az unokáját? Hogyan befolyásolja egy család élete a politikát, ha az apa az államfő jobb keze? És hogyan hatnak a politikai lépések a család életére? Melyik a fontosabb, a családi vagy a politikai döntés? A náci befolyás alatt lévő Párizsban mit tehetnek a diplomaták? A török állampolgárság védelmet jelent-e, és ha igen, akkor meddig? Megtagadható-e a segítség a nem török zsidóktól? Megmentheti-e egy gyerek az életét tíz török mondattal? Milyen a szerelem a koncentrációs tábor árnyékában? Biztosan kém, aki sokat kérdez? Adnak-e vonatjegyet a halál markából Isztambulba? Hogyan ment meg egy világhírű kutatót egy kisfiú gyomorrontása? Hogyan tud áthaladni egy zsidókkal teli vonat a náci Németország fővárosán? És ha szétkapcsolják a szerelvényt?
Na, kíváncsivá tettem a kedves olvasót? Ayse Kulin: Az utolsó vonat Isztambulba. (Európa eltaszított bennünket magától. Hetek, 2010. május 28.)

Olvasson tovább: