Kereső toggle

Tudósítás az idei Oscar-díjak átadásáról

És a győztes

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Senki sem tudja, hogy a kulisszatitkok miként szivárognak ki a nyilvánosság elé,
de megtörténik mind a politikai, mind a művészeti élet berkeiben. Így esett meg az,
hogy mintegy 250 főből álló csoport jött össze Los Angelesben, a Dorothy Chandler
Pavilon előtt, hogy tüntessen az Amerikai Filmművészeti Akadémia határozata ellen,
amely életművéért Oscar-díjjal jutalmazta a 89 éves Elia Kazan rendezőt. Miért a
tiltakozás? Egyszerűen azért, mert 1952-ben tájékoztatást adott a képviselőház
Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottsága számára, amely kommunista
befolyás után nyomozott Hollywoodban.

Az idős filmkészítőt Martin Scorsese és Robert De Niro mutatta be a
közönségnek. A színész-rendező De Niro kijelentette: "Ez az ember a
színművészetben alkalmazott újfajta lélektani és magatartási igazságok mestere
volt. Munkája nyomán érdekfeszítő, új valóság jelent meg mind a színpadon, mind a
vetítővásznon." Elia Kazan a maga részéről nyúlfarknyi beszédben köszönte meg
az akadémia "bátorságát és nagylelkűségét". A megjelent közönség többsége
felállva tapsolt, és ünnepelte az idős művészt, jóllehet néhányan ellenszenvük
jeléül ülve maradtak. A "nagyok", mint Warren Beatty, Kathy Bates, Karl Malden,
Meryl Streep, Helen Hunt és még jó páran azonban csatlakoztak a tisztelgő
többséghez.

Elia Kazan szinte nem rendezett olyan filmet, amely ne kapott volna egy vagy több Oscart.
Az "Úriember-megállapodás" (Gentleman\'s agreement) cím? filmjéért kapta az
első rendezői Oscart, "A rakparton" is meghozta az akadémia elismerését mind a
rendezőnek, mind a férfi fő- és a női mellékszereplőnek. A "Viva Zapata", a
"Ragyogás a f?ben", az "Édentől keletre", "A vágy villamosa" mind Kazan
rendezői tehetségét dicséri. Az Amerikai Filmművészeti Akadémia 71. évi
Oscar-díjának kiosztása a meglepetések jegyében zajlott le. Még a nagy nap reggelén
is a szakértők és a közönség túlnyomó többsége abban a hitben ringatta magát,
hogy szinte valamennyi díjat Steven Spielberg "Ryan közlegény megmentése" (Saving
Private Ryan) cím? filmje fogja elhódítani. A Dorothy Chandler Pavilon közönsége,
valamint a televíziónézők milliói szerte a világon a legnagyobb meghökkenéssel
nyugtázták, hogy a "Szerelmes Shakespeare" (Shakespeare in Love) cím?
filmvígjáték, sportkifejezéssel élve, 7:5 arányban legyőzte a Ryan közlegényt,
elnyervén a legjobb film, a legjobb színésznő, a legjobb női mellékszereplő, a
legjobb eredeti forgatókönyv, a legjobb művészeti rendező, a legjobb musical vagy
vígjáték, illetve a legjobb jelmezek számára odaítélt Oscarokat. Spielberg
alkotása számára csak a legjobb rendező, a legjobb fényképezés, a legjobb hang, a
legjobb hanghatások és a legjobb vágó díja maradt. A rendezés kérdésében nem
lehetett vita, mivel Spielberg olyan feladatokat oldott meg filmjében a lehető
legnagyobb tökéllyel, amire kevesen vállalkoztak volna.

Évről évre általában, de az idén különösen sok vitára adtak okot a
döntéshozók ítéletei. A dolog nyitja abban rejlik, hogy két filmvállalat versengett
egymással. A Miramax készítette a "Szerelmes Shakespeare-t", a Dreamworks pedig a
"Ryan közlegény megmentését". A nyertes Miramax bizony olyan eszközökkel érte
el diadalát, amelyeket a szakma nagy része nem látott szívesen, főként azonban nem
tartotta méltányosnak az alkalmazott módszereket. Az történt ugyanis, hogy a Miramax
minden áron győzni akaró társigazgatója, Harvey Weinstein – amint az ellenlábas
vállalat egyik vezetője mondotta – már a kezdő tétet megemelte, amikor milliókat
költött a "Szerelmes Shakespeare" népszerűsítésére. Egy másik filmgyár
elnökigazgatója szerint az egész folyamat egy nagypénz? politikai hadjáratra
emlékeztetett. "Az egész ügyet a végletekig felfújták. Szinte úgy festett, mintha
valami választást akartak volna megnyerni" – mondotta. A filmipar egy másik vezető
egyénisége így fogalmazott: "A gépezet, amelyet Harvey Weinstein létesített,
illetve működtetett, olyan volt, mint valami pusztító, gyilkos erő. Minden
előrejelzést, az ésszerűség legcsekélyebb érzetét, sőt egyes esetekben a
méltányosságot is figyelmen kívül hagyták." Amint az ábra mutatja, a szakma nem
lelkesedett az Amerikai Filmművészeti Akadémia bíráló bizottságának
határozataiért.

A díjkiosztó ünnepség rangsorolásában is jelentős esés volt észlelhető: a
felmérések szerint az idén 17 százalékkal kevesebb nézője volt, mint tavaly. A
népszerűség-csökkenést mi sem bizonyítja ékesebben, mint az a tény, hogy Barbara
Walters beszélgetése Monica Lewinsky-vel nagyobb közönségsikert aratott, mint az
Oscar-díjak kiosztása.

Az est ennek ellenére a hagyományok jegyében zajlott le. A műsorvezetés nehéz
feladatát Whoopi Goldberg vállalta magára, és olyan sikerrel oldotta meg, amilyennel a
hetvenegy év alatt kevesen dicsekedhettek. Amikor először jelent meg a színpadon,
Erzsébet királynőnek öltözve, az egész terem dőlt a kacagástól, és nem akart
elülni a taps. "A világ legjobb színészei közül jó néhányat jelöltek az idén,
sőt egy-két amerikai is akadt közöttük" – mondotta. Ahány számot jelentett be,
annyiféle különböző jelmezben jött ki a színpadra, ami óriási és osztatlan
tetszést váltott ki a közönség soraiban.

Az est két másik meglepetése egyrészt Gwyneth Paltrov volt, aki a "Szerelmes
Shakespeare" cím? filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb női
főszereplő címét, másrészt az olasz Roberto Benigni, akit a legjobb férfi
főszereplő díjával tüntettek ki "Az élet szép" cím? alkotásban nyújtott
teljesítményéért. Az olasz vígjáték egyébként mint a legjobb külföldi film
kapta meg az Oscart. Az sem számított a mindennapos jelenségek közé, ahogyan Begnini
fogadta a bejelentést: felugrott egy szék támlájára, onnan egy másikéra, majd
harmadikéra, mindkét karjával kaszált a levegőben, úgy szökkent le a székekről,
ezután pedig felugrott a színpadra, mint egy bakkecske. Ehhez azt is tudni kell, hogy
nemcsak játszott a nyertes filmben, de ő is alkotta; ezen felül egyike a legjobb
komikusoknak Olaszországban; továbbá ő az első színész, aki idegennyelv?
filmszereplő létére Oscart nyert 1961 óta, amikor is Sophia Loren kapta meg a díjat a
"Két asszony" cím? filmben mutatott színészi teljesítményéért. Említésre
méltó, és az est fényét emelte, hogy Begnini magától Loren asszonytól vette át az
Oscart. Az amerikai filmvilág érdeklődését az is alaposan felkeltette, hogy a
"Megpróbáltatás" (Affliction) cím? filmben tizenöt év után viszontláthatta a
70 esztendős James Coburnt, aki egy durva, részeges pátriárkába lehelt életet,
mégpedig olyan hozzáértéssel és művészi átéléssel, hogy jogosan kapta meg a
legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscart. Az idős színész másfél évtizeden
át küszködött izületi bántalmaival, amelyek majdnem végérvényesen véget vetettek
pályafutásának. Mind a közönség, mind pályatársai nagy örömmel fogadták a
rekedtes hangú, nyúlánk színész visszatértét, aki a hatvanas években western
filmek főszerepeiben vált ismertté, majd a legváltozatosabb jellemek alakításával
tűnt ki. Negyvenéves pályafutása alatt ez volt az első kitüntetése. "Egyes
szerepeket az ember pénzért csinál, másokat szeretetből. Ez szerelemgyermek volt.
Életem nagyobb felét ebben a hivatásban töltöttem, most végre valami jól
sikerült" – mondotta örömittas hangon.

A díjkiosztó est során jó néhányszor elhangzott a döntő kérdés: …és a
győztes? A felelet pedig talán kissé szokatlan lesz. A győztes ugyanis a nevető
harmadik. Igaza van tehát a régi latin mondásnak: "inter duos litigantes tertius
gaudet", azaz két veszekedő közül a harmadik örül. Amíg két filmgyártó
vállalat, a Miramax és a Dreamworks élet-halál harcot vívott egymással, az ABC
Televízió aratott. Hogy miért? A válasz roppant egyszer?: a díjkiosztást
közvetítő tévéhálózat egymillió dollárt számolt fel a hirdetőknek egy 30
másodperces időtöredékért.

Olvasson tovább: