Kereső toggle

A világ fürdőfővárosa

Magyar remények a hazai rendezésű vizes vébén

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A címet egy kicsit pontosítva: július 14-től már az úszók, vízilabdázók, műúszók, mű- és toronyugrók számára is Budapest lett a világ legfontosabb helyszíne. 186 ország képviselői számára adtunk lehetőséget, hogy megismerjék „Kelet Párizsát”, míg honfitársaink domborodó keblekkel nyugtázhatják, hogy a számunkra már megszokott képek látványában százmilliók gyönyörködhetnek. Nem kevésbé azért is, mert ilyen szerény nemzetgazdasági szintű ország még nem bátorkodott bevállalni ekkora méretű sporteseményt! Az olimpia, a labdarúgó világ- és Európa-bajnokság, az atlétikai világbajnokság után ez számít a legnagyobb, legjelentősebb sporttalálkozónak.

Mégis, mi magyarok könnyebben kesergünk, és nehezen örülünk. Gyakran és ok nélkül keressük a lehetőségét annak, hogy egy sok örömre okot adó dologban miként lelhetünk valami támadásra alkalmas részletre. Az olimpiai játékokról lemondva legyen ez nekünk, sportot szerető hazánk gyermekeinek egy kis vigasz. Tegyük le a fegyvereket, legyünk büszkék a kanyargó Duna tövében magasodó Budai Várra, a Parlamentünkre, a Széchenyi által megálmodott Lánchídra és arra, amit most építettünk, alkottunk, és menjünk ki a versenyekre. Csodáljuk meg mi is az új Duna Arénát, a felújított – a zsidó származású Hajós Alfrédról, első olimpiai aranyunk megszerzőjéről elnevezett – margitszigeti úszókomplexumot, a Vajdahunyad vár tövében a műúszók számára kialakított mobilmedencét, és időben keressünk helyet Parlamentünkkel szemben, a Batthyány tér közelében, az óriás toronyugrók számára épített „obeliszk” tövénél. A nyaralók pedig keressék meg a Balaton ékkövének számító balatonfüredi Tagore sétánynál kialakított, nyílt vízi versenyekre készített cél- és starthelyet.

Úgy vélem, már csak ezek miatt is győztes pozícióból rajtolunk. És szurkoljunk – van kiért! Hazánk sok tehetséges és esélyes versenyzője, valamint csapata várja a biztatást. Magyarország az eddig megrendezett 16 világbajnokság után 7. az összesített éremtáblázaton, 83, azaz nyolcvanhárom éremmel, amik között 31 (26 úszó és 5 vízilabda) aranyérem is található. Olyan nagy úszóhagyományokkal rendelkező nemzeteket előztünk meg, mint Olaszország, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország és Hollandia. A hazai rendezésű világbajnokságon – mindig lelkesen buzdító szurkolótáborunk támogatásával – ez a gyűjtemény meghaladhatja a 90-et, és az aranyak száma több lehet akár 35-nél is.

Azzal nem vádolhatnak minket, hogy fukarok voltunk a megnyitó ünnepség költségvetésével, azonban büszkék lehetünk, mert pompásan mutattuk be tradícióinkat és szépségeinket. Igazán színvonalas megnyitó ünnepséggel igyekeztünk elkápráztatni a nagyvilágot, úgy vélem, sikerrel. A „díszletek” a fénykoreográfiákkal különlegesek voltak.

A műsor egyetlen gyenge pontja a nem ide illő Cee Lo Green fellépése volt. Talán csak az javította valamelyest a produkcióját, amikor hanghiba miatt nem halhattuk.

A vízi világbajnokság első hetében a mű- és toronyugrók, a műúszók, a nyílt vízi úszószámok versenyei, valamint a férfi és női vízilabdacsoport küzdelmei zajlanak. A Balaton – jelen esetben – hűs habjaiban került, illetve kerül sor az 5, 10 és 25 kilométeres táv küzdelmeire – a szó szoros értelmében. Tekintve, hogy nem rendeznek külön vízi birkózást és hosszútávúszást, itt aztán intenzíven megy az „adok-kapok”. A hölgyeknél is ugyanez zajlik, és mivel hosszabb körmökkel rendelkeznek, valamivel véresebbek az ütközetek. Fiatal versenyzőink dobogóközeli eredményeket tűztek ki célul. 5 kilométeren egy 7. hellyel, illetve 10 kilométeren egy 5. hellyel Rasovszky Kristóf jól mutatkozott be, úgy- szintén Olasz Anna a 8. helyével 10 kilométeren. Műúszó leánykáink szépek ugyan – ez nem lényegtelen – és sokat fejlődtek, de ez sem volt elég a döntőbe jutáshoz. Tekintve, hogy az ellenfeleink sem csúnyák, de még felkészültebbek is, előrébb tartanak.

A vízilabda csoport küzdelmei azért fontosak, mivel ezek határozzák meg, hogy a helyosztók során milyen erős ellenfelekkel meccsezhetünk a legjobb 4 közé jutásért. A férfiak az ausztrálokat 13:3-mal leiskolázták, és ez igazán biztató kezdés volt. Az olaszok elleni következő mérkőzés (erre lapzárta után kerül sor) egyben már a csoportelsőségről fog dönteni. Az „újjászerkesztett”, megfiatalított csapatunknak az új kapitánnyal, Märcz Tamással jók erre az esélyei. A hölgyeknek a mindig jó fizikumú hollandokat kell gyakran, de nem észrevehető módon víz alá nyomniuk. Az első két kötelező feladatot, Japán és Franciaország legyőzését már megoldottuk. Hisszük és reménykedjünk, hogy a Duna édes vizével feltöltött hazai medencékben jobban fogunk szerepelni, mint a távoli Dél-Amerikában rendezett riói olimpián.

Úszócsapatunk világviszonylatban is erős. Példaként emelem ki Cseh Lászlót, aki a világon egyedüliként mondhatja el magáról, hogy ahány világbajnokságon elindult (2003 és 2015 között 7-szer) minden alkalommal állhatott dobogón: összesen 12-szer, és 2-szer annak legmagasabb fokán is. A világ legjobb úszónőjét, Hosszú Katinkát is mi,  magyarok tudhatjuk magunkénak. Férjével és edzőjével – Shane Tusuppal – szép számmal szereztek maguknak ellenséget, azonban ez nem teszi semmissé az eredményeiket. Három olimpiai arany, 1 ezüst, (Rióból) 5 világbajnoki arany és még 4 érem, ami tovább bővíthető a rövid medencékben szerzett 13 világbajnoki címével és 7 éremmel. Ismerve őket, nem hiszem, hogy beérnék egy, a rióinál gyengébb szerepléssel, tekintve, hogy a hazai vébén 6 számban kíván a rajtkőről vagy a medence faláról elrugaszkodni. Azaz számíthatunk arra, hogy kimagasló eredményekkel újra csak a kedves bajai lányt zárhatjuk szívünkbe.

Gyurta Dani egy külön fejezet. Ő olyan magasra tette a mércét az eredményeivel, a londoni világcsúccsal megszerzett bajnoki címmel és a sorozatban szerzett 3 világbajnoki aranyéremmel, hogy már Kazanyi világbajnoki bronzérmét is sértésként fogtuk fel, a riói 17. helyet pedig „arculcsapásnak”. Pedig négyévnyi veretlensége – 200 mellen – a töpörtyűnyi Magyarországról nézve nem feledhető teljesítmény. Új edzőjével, a világhírű Nagy Józseffel izgatottan várjuk, meg tudja-e lepni még egyszer ezt a sárgolyót?

Itt van továbbá a Rióban bronzérmével berobbant, és sajtbureszével elhíresült Kenderesi Tamás. Bizton számíthatunk arra, hogy bevállalósan kibéreli ezúttal is a dobogó valamelyik fokát. Riói úszócsapatunkban talán Verrasztó Dávid volt az, aki a legnagyobbat égett. Azóta beúszta magát 400 vegyesen a világ 7 legjobbja közé az örökranglistán. Hiszem, itthon most nem hoz szégyent sem volt világbajnok édesapjára, Zoltánra, sem még egyszer magára.

Kapás Boglárka szintén olimpiai bronzérmes, és rá mindig lehet számítani. Az olimpiai bajnoki géneket hordozó Szilágyi Liliánától már nem lenne meglepetés, ha meglepetést okozna. Írnunk illik a fiatalabbik Gyurta-fivérről, Gergelyről, aki nyílt vízi 25 kilométer mellett vállalja medencében a 800 gyorsot, és a szintén embert próbáló 400 vegyest is.

Kiváló csapatunk azonban rendelkezik „aranyrögökkel” is, akik a fiatalabb korosztály versenyein már bizonyítottak, és most fognak átesni az igazi próbán a felnőttek között. Milák Kristóf 200 pillangón úszta az idei világranglista 2. legjobb idejét! Ennek ellenére, miután Cseh László és Kenderesi Tamás előnyt élvez, ő csak a 100 pillangón kap indulási lehetőséget (micsoda luxus!). Késely Ajna, Németh Roland (aki ez évben úszta meg minden idők legjobb magyar férfi 100-as idejét) és Gyurinovics Fanni okozhatnak még örömet nekünk, akik nagyon szeretjük a magyar sport sikereit.

Még lapzárta előtt lehetőségem volt az új Duna Aréna lélegzetelállító úszó, műugró létesítményében, élőben megcsodálni a világ legjobb női és férfi szinkronműugróinak döntőit. A nyomasztó kínai fölény mellett – nagy valószínűséggel az asztaliteniszen kívül nekik találták ki ezt a sportágat is – bámulatos sportteljesítményekben gyönyörködhetett a jó hangulatot teremtő publikum.

A 2017-es vizes világbajnokság megnyitó ünnepsége július 14-én zajlott le, mégis számunkra a bajnokság döntően 23-án, a vasárnapi úszóversenyekkel veszi kezdetét. Élvezzük ki az ölünkbe hullott világesemény lehetőségét, és buzdítsuk, támogassuk legjobbjainkat, hogy ne csak létesítményeinkkel, szervező- készségünkkel, hanem eredményeinkkel is csodálkozásra késztessük a világ népeit!