Kereső toggle

Különleges olimpiai sportok

Egzotikus ötkarikás számok a kötélhúzástól a galamblövészetig

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nehéz lenne felsorolni az olimpiai sportágakat, ami nem meglepő, hisz a nyári és téli játékok alatt egy-egy sportágon belül több szakágon is indulhatnak az erejüket összemérni vágyó versenyzők. De a megszokott versenyszámokon kívül mára szokatlan vagy furcsa megmérettetések is lezajlottak az ötkarikás játékok keretein belül.

Az ókori olimpiai játékok kialakulásáról kevés forrással rendelkezünk. Az első írásos feljegyzés az olimpiáról Kr. e. 776-ból származik, amely tartalmazza az akkori győztesek neveit. Nem tudjuk, hogy mikor szervezték az első olimpiát, de megegyezéses alapon ez az időpont számít az antik görög sportmozgalom születési évének. Habár az eredete homályos, pár dolgot mégis tudhatunk az eredeti sportversenyekről. Az olimpia szülővárosa Olümpia, ahol Pheidiasz Zeusz-szobra állt. A négyévente megrendezett hatnapos sportversenyeket a fent említett vallási szertartások és lakomák kísérték, amelyek fénypontja a győztesek hatodik napon történt megkoszorúzása volt. Olimpiát kizárólag békeidőben lehetett megrendezni – ezért előfordult, hogy a játékok megszervezésének és lebonyolításának érdekében a városállamok békét kötöttek egymással.

A versenyeken sportolóként kizárólag szabad görög férfiak és fiúk vehettek részt, nők és rabszolgák esetleg nézőként, a házas asszonyok pedig még nézőként sem. A versenyzőknek a játékok előtt egyhónapos „edzőtáborban” kellett részt venniük, amely során kiderült, hogy valóban alkalmasak-e az olimpiára. A későn érkezőket automatikusan kizárták a versenyből, illetve azokat is, akiket felkészületlennek találtak az edzések során. A játékokra csak a kisportolt testű férfiakat tartották méltónak.

A szabálytalanságokat, korrupciót, továbbá a szándékos testi sértést mélységesen elítélték és szigorúan büntették: ha valakit rajtakaptak, az illetőnek pénzbüntetést kellett fizetnie, amiből Zeusz-szobrokat öntöttek. Ezekre rávésték a versenyző nevét, és azt, hogy miért büntették őket. A szégyentáblákat a szobrokkal a stadion bejáratánál helyezték el. Egy-egy ilyen szabálytalanság évtizedekig szégyent hozott a sportolóra, családjára és városállamára.

Az antik görög olimpiák versenyszámai közé tartozott a stadionfutás, kettős futás, hosszútávfutás, ökölvívás, pentatlon, pankration (birkózás és ökölvívás), a négyes fogatok versenye, egyéb lovas- és futóversenyek, trombitások és kikiáltók versenye. Ezenkívül a fiatal fiúk is lehetőséget kaptak, akik hasonló versenyszámokban mérték össze tudásukat, mint a felnőtt férfiak. A fegyveres futáson kívül minden futószám szerepel a mai olimpiákon is.

A legösszetettebb versenyszám a pentatlon volt, amely leginkább a mai tízpróbára hasonlít. Az antik görög sport futásból, távolugrásból, diszkoszvetésből, gerelyhajításból és birkózásból állt. Nem véletlenül nevezte Arisztotelész a (mai megfelelőjével, a lovaglásból, lövészetből, vívásból, úszásból és terepfutásból álló „modern pentatlonnal” nem azonos) ókori öttusát a sportok királyának, mondván „a pentatlon kiválóan ötvözi az erőt és a gyorsaságot.”

Az első feljegyzett olimpiai bajnok neve Koroibosz volt, aki Élisz városállamból származott, és rövidtávfutásban szerezte meg az első helyet. A leghíresebb ókori olimpikon Milón birkózó volt, aki hat olimpián is győzni tudott. Az utolsó antik görög olimpiát Kr. u. 393-ban tartották, utána valláspolitikai okok miatt betiltották.

Majdnem 1500 évvel később, 1896-ban rendezték meg Athénban az első újkori olimpiai játékokat. Közel három évtizeden át csak nyári, majd 1924-től téli olimpiákat is rendeztek. 1896 óta számos régi versenyszám letűnt, és újak jöttek helyettük. De mik voltak ezek az elfeledett sportágak?

Jeu de paume

A francia eredeti kifejezés szó szerint tenyérjátékot jelent, amit a tenisz előfutáraként tartanak számon. Az eredeti játékot ütők nélkül játszották, az olimpián azonban ütővel.A jeu de paume (zsödöpom) leginkább egy fedettpályás teniszhez vagy a squashhoz hasonló. Olimpián mindössze egyszer, 1908-ban volt versenyszám, és összesen két ország vállalta a küzdelmet: Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, amelyek közül utóbbi került ki győztesen.

Kötélhúzás

A családias, vásárokon tartott erőverseny 20 éven keresztül szerepelt az olimpiai játékok programján. Eredetileg országonként egy-egy nyolcfős csapat indulhatott, majd később több csapatot is nevezhettek. Így történhetett, hogy Nagy-Britannia egyszerre állhatott az első, második, illetve harmadik helyen a dobogón.

Galamblövészet

A galamblövészetet egyedül az 1900-as olimpián rendezték meg. A verseny célja az volt, hogy minél több galambot találjanak el, amiket egyesével engedtek el. Ha egymás után kettőt elszalasztott a lövész, kizárták a versenyből. A versenynek 300 galamb látta kárát, amelyből 21-et az aranyérmes lőtt le.

Kötélmászás

1896-os athéni olimpián debütáló versenyszámot csupán két görög tudta teljesíteni. Nem csoda, hisz a szabályzat se volt könnyű: a kötélmászást ülő helyzetből kiindulva, csak kéz használatával lehetett teljesíteni. Athénban a bírók a versenyző mászási stílusát is pontozták. Az nyert, aki a leghamarabb ért fel az 1896-ban 14, a 20. századi olimpiákon pedig 7 méteres kötél tetejére.

Roque

A roque (rouk) a krokett amerikai változata, amely az 1880-as években vált divattá. Egyedül 1904-ben volt olimpiai versenyszám, amelyre csak egyetlen ország, az Egyesült Államok nevezett, így a dobogó mindhárom fokán amerikai állt.

Trambulin

Bár a trambulin szó hallatán sokan gyerekkorunk örömeire asszociálunk, a 2000-ben megrendezett olimpián új műsorszámként láthattuk, amely során a bírák a precíz trükkök mellett a levegőben töltött időt is pontozták. 2012-ben Londonban női és férfi trambulinversenyt is rendeztek.

Egyéni szinkronúszás

Felettébb furcsán hat ez a két szó egymás mellett, ezért jobb lenne inkább vízibalettnek hívni. A versenyszám három olimpián szerepelt, és furcsamód mindháromszor ugyanaz a három ország állhatott a dobogón: az Egyesült Államok, Kanada és Japán.

Akadályúszás

Az akadályverseny és az úszás kombinációjaként létrehozott sport az 1900-as párizsi olimpia programján szerepelt először és utoljára. A versenyzőknek a Szajnában kellett úszniuk, majd vagy egy rúdon átmászniuk, vagy egy csónak alatt átúszniuk. A legjobb időt teljesítő nyerte meg az aranyérmet.

Nők az olimpián

Az ókori olimpiákon a nők nemcsak hogy nem versenyezhettek, hanem a Kr. e. 720-tól már a páholyokból sem követhették nyomon az eseményeket. A szigorú szabályok alól az egyedüli kivételt Héra szűz papnője képezte, minden más szabályszegőre halálbüntetés várt. Ezért is különleges az a Kr. e. 388-ból feljegyzett történet, amelyben egy asszony a férje halála után saját kezébe vette fia edzését, aki az ökölvívó verseny döntőjében hatalmas győzelmet aratott. A férfiruhában rejtőző édesanya örömujjongás közben lebukott, és az ítélet végrehajtása előtt sírva bevallotta, hogy a családjában eddig már öt olimpiai bajnok volt, akik győzelmét a rendelet miatt nem láthatta, de legalább a fia diadalának szeretett volna a tanúja lenni. A tanács végül felmentette az asszonyt. A fentiek fényében meglepő, de az ókori olimpiáknak úgy is voltak női bajnokai, hogy nők egyáltalán nem indulhattak a versenyeken. A lovas sportágakban például nem a fogatok hajtóját, hanem a ló és a kocsi tulajdonosát hirdették ki győztesnek, így lehetett Küniszka spártai hercegnő az olimpiai játékok első női bajnoka Kr. e. 396-ban, majd 392-ben is – jóllehet, ő maga nem jelenhetett meg a helyszínen. Újabb, jelentős fordulatot hozott a nők helyzetében egy katonai konfliktus, amelyről Xenophón és Pauszaniasz is feljegyzéseket készített. A görög államok között folyamatos harcok folytak a szent hely és a játékok feletti ellenőrzés megszerzéséért. Kr. e. 365-ben az árkádiai hadsereg elfoglalta az Élisz tartományban lévő Olümpiát, és magukhoz vették a következő évi játékok szervezésének jogát. Az élisziek azonban megszegve a kötelező fegyverszünetet, a pentatlon zárószáma alatt támadást indítottak az árkádiai zsoldosok ellen. Végül a felek kénytelenek voltak ki-egyezni. Egyes források szerint a konfliktus rendezésében nagy szerepe volt 16 hölgynek, akiket azután jutalmul az első női játékok, a Héraia felügyelőivé tettek. Spártában már rendszeresen tartottak „nemek közötti” versenyeket, melyeken a fiúk és a lányok mérhették össze erejüket. Magukon az olimpiai játékokon azonban továbbra sem vehettek részt hölgyek. Az újkori olimpiák története is női versenyzők nélkül indult. Igazi áttörés csak a második, az 1900-as párizsi olimpián történt, ekkor indulhattak először ténylegesen női versenyzők a megmérettetésen, tenisz, golf, krikett, illetve vitorlás sportágakban. Később természetesen tovább bővült a választható lehetőségek sora, többek között kifejezetten nőknek szóló ágazatokkal is, mint például a szinkronúszás és a ritmikus sportgimnasztika. (Tóth Petra)