Kereső toggle

Csoda Leicesterben

Kiscsapat űzött csúfot az elitista futballiparból

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egészen elképesztő pénzmennyiséget, 1 milliárd angol fontot költöttek az angol futball leggazdagabb csapatai játékosvásárlásra – mindhiába. A felfoghatatlan és teljesen esztelen költekezés ellenére egy – viszonylag – szerény büdzséből gazdálkodó kiscsapat, a Leicester City F.C. lett a bajnok a ködös Albionban. A háromszázezres város focicsapatáról most a világ legnagyobb szerkesztőségei közlik beszámolóikat, a leggazdagabb futballklubok közgazdászai pedig már javában készítik idei veszteségleírásaikat hírhedt klubtulajdonosaiknak.

„Az már egész egyszerűen beteges, hogy mennyit keresek” – fakadt ki alig néhány nappal ezelőtt Juan Mata, az angol Manchester United spanyol labdarúgója. A kijelentés csak elsőre tűnik meglepőnek: Mata ugyanis – a legjobb európai ligákban játszó társaihoz hasonlóan – tényleg felfoghatatlan összegeket tehet zsebre. A számok nyelvére lefordítva hetente (!) mintegy 150 ezer font (körülbelül 60 millió forint) üti a markát alapfizetésként, s ezzel az összeggel még nem is Mata számít a legjobban kereső labdarúgónak. És ez csak egy apró szelete a kissé bizarrá váló nemzetközi futballiparnak, amely ugyan világszerte jóval több munkahelyet és kiugrási lehetőséget teremt, azonban jóval kevesebb eredetiséget nyújt a futballrajongóknak, mint korábban.

A nemzetközi futballnak ezekre az árnyoldalaira is ráirányította most a figyelmet az a Leicester City, amely meglehetősen simán, három fordulóval a vége előtt zsebelte be az egyik legnagyobb presztízzsel bíró sorozat bajnoki címét. De mégis hogyan sikerült ezt összehozniuk?

A kékek receptje

A kérdés nem véletlen: a Leicester City F.C. még soha nem volt bajnok Angliában, legutoljára majd’ egy évszázaddal ezelőtt volt versenyben hazája bajnoki címéért. A klub elmúlt évtizede szintén nem adott okot a bizakodásra, sőt: a csapat néhány évvel ezelőtt még az angol harmadik ligában vitézkedett, úgyhogy már akkor is jócskán folyt a sör a városban, amikor néhány éve feljutottak az első osztályba (Premier League). És hogy mekkora presztízst jelentett egy játékosnak a Leicester City csapatában játszani? Álljon itt két történet példaként. A csapat kapusa, Kasper Schmeichel – az egykori világklasszis, Peter Schmeichel fia – 2011-ben szinte összeomlott, amikor megtudta, hogy korábbi csapata, a Leeds United gyakorlatilag leselejtezi, és átpasszolja a Leicesterhez. Csak adalékként: Schmeichel egy évvel korábban még a harmadosztályban játszott. Szintén hasonló a története Rijad Mahreznek, aki a nem túl színvonalas francia másodosztályban játszott korábban. Amikor Mahrez megtudta, hogy érdeklődik utána a Leicester City, büszkeség helyett inkább értetlenkedett. „Őszintén megmondom, az átigazolásom előtt azt sem tudtam, mi az a Leicester. Nem is értettem, miért keresnek engem, azt hittem, ez egy rögbicsapat” – magyarázta Mahrez. Azóta azonban sok víz lefolyt a Temzén: Kasper Schmeichel jelenleg a dán válogatottban véd, Rijad Mahrezt pedig idén megválasztották Anglia legjobb játékosának. Utolsókból lesznek az elsők, mondják.

Egy az ötezerhez

Még kifejezőbb a történet akkor, ha a hétvégi időjárástól az északi-sarki elnökválasztásig mindenre fogadó angolok fogadási szorzóira tekintünk: a Premier League idei szezonja előtt a Leicester bajnoki címét 5000 az 1-hez adták – ami 0,02 százalékos esélynek felel meg. Így is akadtak olyanok, akik remek befektetésnek látták feltenni pénzeiket a „kékek” bajnoki címére. Ők most nagyot kaszáltak – nem úgy, mint a Bloomberg főszerkesztője, aki húsz éven át mindig a Leicester győzelmére fogadott – kivéve most…

A történethez hozzátartozik, hogy az angol kiscsapat sikertörténetét egy bizonyos Vichai Srivaddhanaprabha alapozta meg, aki néhány évvel ezelőtt vásárolta meg a klubot. A vallásos thaiföldi üzletember buddhista szerzeteseket kért fel arra, hogy imádkozzanak csapatáért, s vessenek be mindenféle okkult praktikát a siker érdekében.

Elitista labdarúgás – zsákutca

A Leicester City bajnoki címét – kis túlzással – a teljes futballvilág ujjongva fogadta. A súlyos milliókat esztelenül kiadó megaklubok (Chelsea, Manchester United, Arsenal…) sikertelensége feletti kárörömön túl még egy jelentős oka lehet ennek. A 20. század kultúrájának egyik vitathatatlan vívmánya, a labdarúgás az utóbbi évtizedben valamelyest elveszítette azt, amiért Európában milliók kezdtek rajongani érte: a „maszatos kisgyerekek” önfeledt labdakergetéséből a pénzvilág által befolyásolt és marketingelt elitista iparággá vált. Erre mutattak rá egyebek mellett a FIFA és az UEFA súlyos korrupciós ügyei, illetőleg a millióikkal semmi értelmeset nem kezdő futballsztárok médiabotrányai is (lásd például az angol válogatott Adam Johnson pedofilbotrányát). Persze a pénznek és a hatalomnak mindig jelentős szerepe volt a sportban, ahogyan sztárallűröket mutató futballisták is mindig voltak – a Leicester City bajnoki címe mégis emlékeztetheti a szurkolókat arra, hogy mit is jelent valójában a futball.