Futballdráma Albionban

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Csúcson az „arab” Manchester City

Amilyen hihetetlen fordulatosan és izgalmasan alakult a Premier League 2011-2012-es szezonja, legalább annyira elképesztőre sikeredett a végjáték. Ezt a drámát bizony még William Shakespeare is megirigyelte volna.

Az előzmény a sportot szeretők számára nem újdonság, de azért röviden összefoglaljuk. A West Gorton (St. Mark's) néven még 1880-ban alapított Manchester City tulajdonosi köre tulajdonképpen már több mint három éve úgy vásárolta a jobbnál jobb játékosokat, mint ahogy Julcsi mama a piacon a zöldséget, de az igazi eredmény csak váratott magára. Viszont a most befejeződött szezon előtt úgy gondolták, hogy ideje lenne végre okosabban költekezni. A felesleges dollár- (font-) millióikat így olyan játékosokba fektették, akik Európa meghatározó klubjaiban értek el korábban többnyire kiemelkedő eredményeket. A meglévő sztárok (pl. Carlos Tévez, Yaya Touré vagy az olasz fenegyerek, Mario Balotelli) mellé olyan játékosok érkeztek a klubhoz, mint az ex-arsenalos duó, Samir Nasri és Gaël Clichy, a montenegrói védő, Stefan Savić és Maradona veje, Sergio Agüero.

Míg a bajnokság elején nehezen indult be a szekér az olasz Roberto Mancini által dirigált csapatnak, a nyolcadik fordulóban azonban, kihasználva a nagy városi rivális Manchester United (MU) botlását, már élre került a City. Az igazi nagy durranás azonban az őszi szezon végén az MU elleni idegenben lejátszott (értsd: a város „vörös" felén található Old Trafford stadionban) 6-1-es kiütéses győzelem volt! Ettől fogva kezdte elhinni mindenki, hogy a befektetett tőke végre kamatozni fog, és negyvennégy év után ismét bajnok lehet az „égszínkék-fehér" gárda.

Talán a nagy tét miatt, vagy ki tudja, miért, de tavasszal egyre csak csökkent a City előnye, míg áprilisra nemhogy elfogyott, de ha kinyitották a sportújságot, akkor azt kellett olvasniuk, hogy újra a Manchester United vezeti a bajnokságot. Sőt, pár hét múlva már nyolc pont előnnyel! De ezzel még nem volt vége az őrületnek, mert mire eljött a városi rangadó visszavágója, már újra csak három pont volt a „Vörös Ördögök"-nek becézett United előnye. Meg is fordult a kocka, az 1-0-s City-győzelem helycserét eredményezett a tabellán. Az azóta lejátszott négy fordulóban pedig egyikük sem tette meg azt a szívességet a másiknak, hogy hibázzon,  így az utolsó, mindent eldöntő mérkőzésen dőlt el az aranyérem sorsa.

Az MU a Sunderland otthonába látogatott, míg a City a kiesés elől menekülő Queens Park Rangerst fogadta ugyanabban az időpontban.  A helyzet úgy állt, hogy ha mindkét manchesteri csapat győz, akkor a City lett volna a bajnok. Nem csoda, ha a stadionokban helyet foglalók folyamatosan rádión hallgatták, mi is történik a másik arénában. Arra azonban ők sem gondoltak, hogy minden képzeletet felülmúló drámának lesznek a fül-, illetve szemtanúi.

Történt, hogy a várakozásoknak megfelelően már az első félidőben mindkét manchesteri gárda megszerezte a vezetést. Már csak fél óra volt vissza a találkozókból, amikor Manchesterben váratlanul egyenlített a QPR. Sebaj, gondolhatták a kékek, mert pár perc múlva az ámokfutásba kezdő Joey Bartont kiállították a vendégek közül, így az addig is hatalmas fölényben játszó hazaiak szinte biztosra vették, hogy rúgnak még egy gólt! Sunderlandben eközben kezdtek bízni a csodában a United-szurkolók, mivel ekkor már nekik állt a zászló. Sőt! Manchesterben nemhogy nem vezetett a City, de pár perccel később meglepetésre már 2-1-es vesztésre állt! Ahogy fogytak a percek, egyre nagyobb volt az MU-szurkolók öröme, és egyre sápadtabb volt Manchesterben a City-drukkerek arca.

Letelt a 90 perc, és semmi sem változott, ám míg a Sunderland-mérkőzést lefújta a bíró, azalatt a másik derbin 5 percet hosszabbított a sok kakaskodás és időhúzás miatt. És láss csodát, a 92. percben egyenlített a City! De a 2-2 még mindig a United bajnoki címét jelentette. Mindkét stadionban lélegzet visszafojtva nézték, illetve hallgatták az eseményeket. Majd megtörtént a hihetetlen csoda, a 94. percben Sergio Agüero tíz méterről jobbal a kapus mellett bevágta a labdát a QPR hálójába, ezzel megszerezve a Citynek a győzelmet és a bajnoki trófeát!

Olajpénzek

2008 nyarán egy abu-dzabi-i üzletember, bizonyos Manszúr sejk váratlanul nemhogy megvette a Manchester City csapatát, de olyan tervekkel állt elő, hogy a világ legjobb csapatát fogja a Cityből létrehozni. Első lépéseként mindjárt csillagászati összeget ígért az akkor még a Milan középpályásaként futballozó Kakának. A 100 millió angol fontos ajánlat (mintegy 37 milliárd forint) szinte sokkolta a futballtársadalmat. Később ezt az ajánlatot még meg is fejelte, ám az üzlet nem jött létre, Kaká inkább a Real Madridba szerződött. De a sejk kedvét ez sem szegte, mondhatni nem félt nagyot álmodni, ugyanis Cristiano Ronaldo és Messi megszerzését is fontolóra vette. Az arab üzletember 2008 óta már 400 millió fontot (147 milliárd forint) költött a klubra. S hogy honnan ez a gazdagság? Abu-Dzabi uralkodócsaládja a világ második leggazdagabb famíliája, mesés vagyonnal. Manszúr, mint az Abu-Dzabi királyi család tagja a brit futball leggazdagabb alakja lett, vagyona közel 20 milliárd font (7360 milliárd forint). Manszúr sejk a másik olajemirátusból, Dubaiból nősült, a királyi család tagját, Al-Mahtum sejk lányát, Manalt vette feleségül. Manszúr sejk az Egyesült Arab Emirátusok egyik megalapítójának, Zajed sejknek a fia, 18 fiútestvére van. Sokan figyelmeztették, hogy pénzzel még nem tud mindent megnyerni, a jó szakmai munkához hosszú évtizedek kellenek. ő tíz évre tervezett, de a helyzet azt mutatja, hogy négy év is elég volt arra, hogy Angliában felérjen a csúcsra...

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit