Kereső toggle

Magyar bírók Sydneyben

Kifújták magukat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyar kézilabdabírót 1984 óta nem delegált olimpiára a Nemzetközi Kézilabdaszövetség.
Tizenhat év után most először Klúcsó Jenő és Lekrinszki Tivadar részesült ebben
a "kiváltságban". A Sydneyben szerzett tapasztalatokról, a magyar lányok szerepléséről,
a várható szabálymódosításokról Klúcsó Jenővel beszélgettünk.

– A sportolók számára az olimpiát komoly válogatóversenyek előzik
meg, ahol elválik, ki alkalmas a szereplésre. A játékvezetőknél ez hogyan működik,
Önök hogyan jutottak ki Sydneybe?

– A bíróknak, játékvezetőknek ez legalább olyan kemény felkészülést
jelent, mint a sportolóknak. Az olimpiai delegációba egy pillanat alatt bekerülni még
jó teljesítménnyel sem lehet, a sikerhez éveken keresztül megbízható, kiegyensúlyozott,
jó teljesítményt kell nyújtani. Ezért gyakran egy-egy nagyszer? karriert "díjaz"
a nemzetközi szövetség olimpiai szerepléssel. Ezen kívül természetesen minden világverseny
előtt fizikai és szellemi felméréseken is meg kell felelni.

– Önök 91 óta vezetnek nemzetközi meccseket, és azóta szinte minden világversenyen
ott voltak, nagyon jó teljesítményekkel. Ez önmagában elég volt-e a mostani
sikerhez? Konkrétan mi, vagy ki dönti el, hogy a Nemzetközi Kézilabdaszövetség éppen
egy magyar párost delegál az olimpiára, és nem egy ugyanolyan jó teljesítmény? németet?

– Ebben van nagyon nagy szerepe a sportdiplomáciának. Azok az országok,
amelyeknek a sportvezetői ott vannak a Nemzetközi Kézilabdaszövetség, az IHF
valamelyik bizottságában, előnyösebb helyzetben vannak, hiszen mindig a saját játékvezetőiket
tudják bejuttatni az utazókeretbe. Magyarországnak, sajnos, ilyen szempontból elég
komoly lemaradása van. Az IHF-nek, ahová az olimpiák és a világbajnokságok is
tartoznak, csak egy magyar tagja van, Kovács Péter. Ő egy személyben viszont – ráadásul
úgy, hogy "csak" az edzői bizottság tagja – nem tudja annyira befolyásolni a
dolgok menetét, mint egy főtitkár vagy a játékvezetői bizottság egy tagja. Az Európai
Kézilabdaszövetségben, az EHF-ben már jobb a helyzet, mert ott van elnökségi tagunk
is, és ha minden jól megy, akkor a közeljövőben lesz delegáltunk a játékvezetői
bizottságban is.

– Milyen volt Sydney bírói szemmel, hogyan érezték magukat? Valóban minden
jó elmondható az ausztrálokról, tényleg kiváló volt a szervezés?

– Nekem már az első pillanatban is leginkább az ausztrálok vidámsága tűnt
fel. A három hét alatt egyetlenegy morcos, goromba emberrel sem találkoztam. Ha jól
tudom, 62 ezer ember vett részt a szervezésben, és mindenki mosolyogva, minden tolakodás
nélkül, pontosan végezte a munkáját. Mindent megtettek az olimpia sikeréért.

– A magyar lányok meccseit látták?

– Minden meccsüket ott a helyszínen drukkoltuk végig. Nagyon örülök az
ezüstnek, a magyar kézilabdában ilyen sikert még nem értünk el olimpián. Viszont,
ha nem lett volna ilyen hullámzó a csapat teljesítménye, akár az aranyat is
megszerezhettük volna.

– A meccseket közvetítő riporterek gyakran minősítették a bírók teljesítményét.
Ha előnyben voltunk vagy megítéltek nekünk például egy hetest, akkor "nagyon jók"
voltak, ellenkező esetben "mindennek ők voltak az okai". Ezt Ön hogyan látja?

– A játékvezetés egy borzalmasan nehéz pálya. Itt kimondottan a játékszabályok
szellemében kell vezetni a mérkőzést, de – mivel nem vagyunk komputerek – egy-két
kisebb hiba mindig becsúszhat. A magyar csapat kapcsán egyetlen esetet emelnék ki, az
osztrákok elleni meccset a négy közé jutásért. Az utolsó fél percben az osztrákok
vezettek egy góllal, de nálunk volt a labda. A kapusunk helyére bejött egy mezőnyjátékos,
teljesen szabályosan, és egy gyors támadásból gólt lőttünk. Viszont volt még hátra
néhány másodperc, amit az osztrákok nagyon ügyesen próbáltak kihasználni: miközben
mi már ünnepeltünk, a kapusuk előreszaladt elvégezni a kezdődobást…

– …és gólt is szerzett, de a játékvezető nem adta meg, mert túlhaladt a
kezdőponton, jól láttuk?


– A szabály kimondja, hogy azt követően akcióképes a labda, miután a játékos
rálépett a felezővonalra, a játékvezető pedig jelt adott a kezdődobás elvégzésére.
A bíró itt egy csöppet kivárt a sípszóval, közben a lendületben lévő kapus egyik
lábával átlépett a felezővonalon, tehát már nem volt érvényes a kezdődobás. Ha
a bíró előbb adja meg a jelt, akkor oda az ezüstérem.

– Általában minden olimpiai ciklus után van szabálymódosítás a sportágban.
Most milyen változtatásokra számíthatunk majd?

– Érdekes, de nem nagy változtatások fognak történni. A cserehelyen lévő
hivatalos személyek eddig csak sárga- és piroslapot kaphattak. Ha például az edző
piroslapot kapott, akkor fel kellett ülnie a nézőtérre, egy játékos pedig lejött
kettő percre. Ezentúl valószínűleg a hivatalos személyek kétperces büntetést is
kaphatnak, de helyettük egy játékos fogja letölteni a büntetést. Azonban ennek
pontos rész-letei és más módosítások is a közeljövőben kerülnek majd nyilvánosságra.

– Nemzetközi szinten ötven év a felső korhatár. Belefér még egy olimpia?

– Nekem elvileg még beleférne, de a bírótársam, Lekrinszki Tivadar
2002-ben tölti be az 50. évét, így sajnos már nem.

– Gratulálok az elért sikerhez, és köszönöm a beszélgetést!

Olvasson tovább: