Kereső toggle

„Nem félelemből cselekszünk”

Látogatás az isztambuli River Istanbul Church gyülekezetben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy nemzetközi szakmai konferencia résztvevőjeként érkeztem idén Isztambulba. Az Európa és Ázsia találkozásánál fekvő városban színes kavalkád fogadott, ami az 1990-es években még ennél is sokrétűbb lehetett, mivel a lakosság 50 százaléka akkor még nem muszlim volt. Ma már alig élnek itt olyanok, akik valamilyen vallási kisebbséghez tartoznak. A Taksim téri masszív rendőri jelenléten kívül nem érzékeltem semmilyen feszültséget, míg meg nem ismertem a helyiek tapasztalatait.

Félelem és rettegés földje

A környék néhány éve még liberális értelmiségiek és ellenzékiek kedvenc találkozóhelye volt, az İstiklal sugárút kávézói a beszélgetések törzshelyeivé váltak. Az egyik helybéli elsuttogta, hogy sem a kirakodóvásár, sem az utcai munkálatok nem ok nélkül zajlanak. A környéken több ismerősének volt üzlete, amit vagy bezárattak, vagy teljességgel ellehetetlenítettek a tulajdonosokra ráküldött adószakemberek. A tavalyi puccs utáni tisztogatásban 150 ezer ember veszítette el az állását, több mint 50 ezer embert bebörtönöztek, és mostanság röppent fel a hír, hogy több mint 600 hat év alatti gyermek is börtönben raboskodik édesanyjával, akik a puccs kitervelésével azonosított Fethullah Gülen feltételezett támogatói.

A kíméletlen megtorlást sokan nehezen bírják elviselni, rengetegen kilátástalanságba, depresszióba estek, nem egy öngyilkosságról is hallani lehet, főként egyetemi oktatók, újságírók, értelmiségiek, művészek körében. Nagy nyomás ez a nemzet fiain, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy a sajátos nemzeti büszke melankólia, a „hüzün” enélkül is jellemzi nemzeti karakterüket. A konferencia ankarai résztvevői közül többen minisztériumokból, közigazgatásból érkeztek. Kérdésemre, hogyan birkóznak meg a helyzettel, azt válaszolják, hogy tartós félelemben élnek, amiben a legrémisztőbb a helyzet kiszámíthatatlansága, hiszen a jelenlegi politikai környezetben bárkire ráfogható, hogy terrorista.

A beszámolók után még kíváncsibb voltam arra, hogy ebben a feszült helyzetben a River Istanbul Church nevű pünkösdi-karizmatikus gyülekezet vezetői hogyhogy minden fenntartás nélkül nyitottak egy interjúra. Vasárnap délután érkezem az istentiszteletre, amit általában Güçlü Corey Erman pásztor, a gyülekezet alapítója vezet, aki látogatásomkor épp az Egyesült Államokban tartózkodott, ahová még 12 évesen vándorolt ki szüleivel. Ott egyetemistaként egy barátja bizonyságtételére megváltozott az egész élete, leszokott a drogokról, és Mohamed helyett Jézust kezdte követni. Amerikában Rodney Howard-Browne teológiai iskoláját elvégezve 1999 óta szolgál Isztambulban feleségével. Távollétében édesapja, Hamdi Erman pásztor vezeti a gyülekezetet feleségével, Leylával. Az idősebb és az ifjabb Erman is természetfeletti megtapasztalások hatására tértek meg, és kezdték el a szolgálatukat. Az angol nyelvű istentiszteleteken egy afrikai származású pásztor, Godwill Ogbolu prédikál.

Ahol Isát hívják segítségül

A teremben körülbelül nyolcvan fő lehetett, ami annak ellenére, hogy törökül tartják az istentiszteletet, elég multinacionális közegnek tűnt: sok volt az afrikai arc, de voltak kelet-ázsiaiak is, az istentisztelet közben pedig valaki egy látogatónak arabul tolmácsolt. A fotós fiú, aki gitározik és fényképez is, Irakból jött, ide házasodott. Amikor látta a csodálkozást az arcomon, csak nevetett és felvilágosított arról, hogy Irakban sok keresztény él.

Noha a pásztor engedélyezte, hogy készítsek néhány képet, ahogy egyet kattintottam, máris megjelent egy férfi, nyomatékosan kérve: azonnal fejezzem be. Egy talán kilencven év feletti örmény bácsi mellett ültem, aki lelkesen tapsolt, énekelt a dinamikus dicséret alatt, ahol sokszor ismétlődött az „Isa” név, ami Jézus neve törökül. A magvető példázatáról szóló prédikációt egy dél-szudáni, ösztöndíjasként itt tanuló egyetemista lány fordította. Amikor megemlítettem neki, hogy hazája nem egyszerű hely, azt válaszolta mosolyogva, hogy a nem egyszerű dolgokban az a jó, hogy Isten ezeket is fel tudja használni. Úgy látszik, a legmegfelelőbb helyre kerültem ahhoz, hogy erről még többet tanuljak.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: